Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Wolf Mária: Földvárak

WOLF MÁRIA FÖLDVÁRAK A magyarországi földvárak kutatását a XVII—XVIII. század fordulójára az első katonai térképek készítésének idejére vezethetjük vissza. Az országot térképező hadmérnökök figyeltek fel ugyanis elsőként a különböző hosszanti sáncokra és földvárakra. Természetesen ekkor még nem beszélhetünk tudatos kutató tevékenységről. Ezek a térképek mégis nagyon fontosak számunkra, hiszen számos olyan földvárat és sáncot őriztek meg, amely napjainkra már elpusztult. A többékevésbé tudatos kutatások a XIX. század első felében kezdődtek meg. 1817-ből van az első adatunk Erdélyből, amely földvárak szisztematikus bejárásáról és leírásáról tudósít bennünket. Ezt követően mind többen és többen foglalkoztak a témával, sokan csak az íróasztal mellett igyekeztek tisztázni a várak építési idejét és funkcióját. Sokan azonban a gyakorlati munkát választva, a földvárakat járták és gyűjtötték a velük kapcsolatos adatokat. Jó néhány kutató nem is tulajdonított védelmi jelleget ezeknek a váraknak, pogány áldozóhelyeknek vagy állatok őrzését szolgáló létesítményeknek tartotta őket ebben az időben. A korabeli tökéletlen régészeti módszerekkel nehezen tudták a várak korát megállapítani, és igen gyakran az akkor uralkodó romantikus történelem szemlélet jegyében a hunokhoz, avarokhoz vagy éppen a rómaiakhoz kapcsolták őkete. A földvárak egy részének az abban az időben nomádnak tartott magyarsághoz való kapcsolása fel sem merült. Az első földvár ásatások az 1970-es években történtek. Ekkor ásták meg először például Szabolcs várát vagy a közelünkben elhelyezkedő Szihaum várát is. A Millennium éve 1896, jó alkalmat szolgáltatott az eddigi eredmények összefoglalására és bár a történeti kutatások igen sokat foglalkoztak a magyar honfoglalás és államalapítás időszakával, az István király által létrehozott vármegye rendszer eredetével és kialakulásával, továbbra sem hozták összefüggésbe ezen megyék székhelyeit még az oklevelekben szereplő földvárakkal sem. Ez a helyzet lényegében véve változatlan maradt a II. Világháborút követő évtizedekig, az ekkor meginduló újabb kutatásokig. Miközben a földvár kutatás módszerei mind tökéletesebbé váltak, egyre nagyobb pontossággal tudták az őskor különböző időszakához kötni a várakat. Koraközépkori várakról alig hallunk, legfeljebb néhány esetben merült fel Vili—IX. századi szláv vagy XVI—XVII. századi török kori eredet lehetősége. A X—XI. századi földvárak módszeres kutatása a II. Világháborút követő években a mai országhatárainkon kívül indult meg. Különösen nagy erőkkel folyt e munka Erdélyben. Az elért eredmények reális kiértékelését azonban aktuál politikai szempontok, valamint az a tény nehezítette meg, hogy Anonimusz XIII. században keletkezeiét regényes gesztájának a magyarok cselekedeteit elbeszélő történetének eseményeihez igyekeztek kapcsolni őket. A téma hazai kutatása meglehetősen későn, eleinte többnyire véletlenszerűen az őskori földvárak kutatásához kapcsolódóan vagy ennek melléktermékeként indult meg. Termékenyítőleg hatott rá Győrffy György nagyszabású elmélete, amelyben a Szent István kori megyék eredetéről, kialakulásáról értekezve megállapítja, hogy a megyék központjai földvárak lehettek, amelyek közül több, már a X. században megépült egy-egy előkelő nemzetség fő szálláshelyeként. E várak