Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Fejérdy Tamás: Műemlékvárak Magyarországon

rült sor, nagymértékben nehezíti a helyzetet, hogy a fénykorban helyreállított várak nagy részénél akár lehetne újrakezdeni a munkát. Általában jellemző a karbantartás, a gondos üzemeltetés hiánya. Tetézi ezt a korábban kialakított funkciók már említett válsága, amely egyaránt igaz a kulturális és az idegenforgalmi rendeltetést betölteni szándékozott megoldásokra. Úgy tűnik, hogy a várakat nem lehet „rentábilisan üzemeltetni'"... Vagy mégsincs ez így? Nyilván nem lehet általánosítani a teljesen eltérő adottságú várakat illetően, s mégkevésbé kevés esetből, mégis, — úgy tűnik, valami megmozdult e téren is. A szintén a hatvanas években Koppány Tibor tervei szerint romként konzervált, és csak néhány lefedett térrel rendelkező sümegi várat ma szerződéses alapon üzemelteti egy vállalkozó. A műemlékvédelem számára néha kissé riasztó, ám általában ártalmatlan ötletek megvalósításával teszi életképessé, eladhatóvá a látványt, és, ami különösen fontos, e bevételek egy része, nem is kevés, visszafordíttatik a vár karbantartására. Az ötlet nemzetközi tekintéssel nyilván nem teljesen eredeti — mindenesetre e konkrét esetben eredményesnek látszik. A szigligeti vár újrahelyreállítása alapítványi támogatással folydogál. Talán a cseszneki vár sokat szenvedett romjai is találnak hasonló gondviselőre. Igen érdekes, hogy olyan nagyobb, s majdnem komplett várak esetében is — újra jelentkezik a hasznosítás gondja, mint a siklósi, a pécsváradi. A jelenleg a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet kezelésében lévő együtteseiket a helyi önkormányzatokkal együttműködve próbálják, próbáljuk új, a mai viszonyoknak megfelelő tartalommal megtölteni. Mi lehet hát a mai műemlékvédelem feladata váraink esetében? Mindenképpen szükséges egy naprakész állapotleltár mielőbbi elkészítése — a műemléki nyilvántartás folyamatban lévő fejlesztésén belül. Az egyes várhelyreállításoknál figyelembe kell venni — természetesen az adottságok és a műemléki elvek tiszteletbentartása mellett — a tulajdonos, kezelő elvárásait is. Hadd utaljak itt vissza, amit a mölleri várhelyreállitásoknál mondtam. Természetesen nem arra gondolok, hogy a várakat, legyenek azok bármennyire is romosak, bátran újjá lehet építeni, ha kezelőjük, hasznosítójuk ezt kívánja. Möller sem ezt tette. De mégis: a helyreállításoknál a védelmet is biztosító lefedések eldöntésénél az eddiginél jobban figyelembe kell venni a használat és a fenntartás szempontjait. A hitelesség és az eredetiség ma oly divatos elvi különbségét nem szem elől tévesztve. Némiképp ellentmondani látszik ennek a következő megállapítás: talán nem kellene minden esetben rögtön a teljes kutatáson alapuló, teljeskörű helyreállításban gondolkodni. Mert ha ezt tesszük, akkor az következik be, amit ma jól ismerünjk: a prognosztizált költségek „elrettentő" mértéke miatt eleve el sem kezdődik a konzerválás. Itt is igaz a mondás: a jónak a legnagyobb ellensége a tökéletes", illetve ezt úgy folytathatnánk: a tökéletesre való várakozás. A várromok jelentős számánál ehelyett a meglévő, látható állapot direkt konzerválása és karbantartása volna a sürgető, halaszthatatlan feladat. Annak érdekében, hogy a későbbiekben legyen még mit tökéletesen, szakszerűen helyreállítani... Persze, az is előny, ha a folyamatosan rendbentartott várak e teljes helyreállítás bekövetkezte előtt is folyamatosan látogathatókká válnak, és, mint a műemlékek általában, de mint várak különösen, nagy idők tanújaként hathatnak ránk. Megfontolandó lehet tehát várútvonalak, pl. végvárak végigjárhatóságának programszerű megvalósítása... és nyilván még számos javaslat tehető... A másik kulcskérdés: a karbantartás. Minden műemléknél az, de váraknál, amelyek mifelénk azért többnyire romok, különösen az. Ez pedig szintén gazda, tulajdonos kérdése. Felmerül, hogy a valóban használaton kívüli, rom emlékeknél valamiféle karbantartószolgálat, gyorsszervíz megszervezése volna indokolt.