Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Eeva-Liisa Rautalahti: Suomenlinna – világörökség

vagy újraépítésekor elvágták őket. A csapadék beszivárog a szerkezetbe, különösen a takaróréteg és a mag közé. A vízbeszivárgás és gyakori olvadás-fagyás végül oldja a mészhabarcsot, nagy vízöblök keletkeznek az építményen belül, a takaróréteg kezd kipúposodni és végül Összedől részben, vagy egészben. A munka alapos levéltári kutatással, a rajzok modernizálásával és kiegészítésével kezdődött. Rekonstrukciós rajzok készültek a különböző változtatási fázisokkal. Helyszíni szemlén regisztrálták a károkat. Ezen tanulmányok alapján megállapították a helyreállítás elveit. A parti erődöt úgy akarták helyreállítani ahogy volt, csak néhány kiegészítés készült a műemléki hasznosítás miatt, ahol turisták ezrei járnak évente. A terveket részleteiben, hét év alatt szándékoztak megvalósítani, kezdve 1992-ben a legdélebbi résszel. Egy évi munkát terveztek meg előre és meghatározták a területet. A munka az állványozással kezdődött és hogy pontosan mit is csináljanak, az a helyszínen dőlt el az építész, a mérnök és a szakemberek együttműködésével, miután alaposan szemrevételezték a helyszínt. A tervezés valójában a javításokkal egyidőben folyt. Ez a műemléki építész állandó jelenlétét feltételezi. Itt szerencsére egy fiatal és nagyon elkötelezett építész végzi ezt a projektet. A falak javítása nagyon időigényes kőmegmunkálást jelent. De a kőműveseken kívül még nagyon sok más mesterember is szükséges. Ácsok a támállványzat, lépcsők építésére, módiák a boltívek javítására, kovácsok a vas kötőrudak elkészítésére stb. Ha kő kell a pótlásra, azt helyben faragják. A felhasznált habarcs mészhabarcs és természetes hidraulikus habarcs keveréke. Néha szükséges volt nagyobb falrészeket eltávolítani és újraépíteni, míg néha, ha a borítás elég szilárd, lehetséges volt a szerkezet rögzítése a habarcs beinjektálásával gondos tiszítás és lemosás után. A kőfalak lefedése és a védművek zárása agyag és fakéreg felhasználásával történt. Ezen anyagok felhasználási módját a helyszínen kísérletezték ki. A helyreállítási munka fő elve az volt, hogy a lehető legkevesebbet csináljunk, vagy változtassunk, a régieknek megfelelő anyagokat használjunk, megfelelő munkamódszereket dolgozzunk ki, és főként ne csináljuk a javításokat eresebbre, mint az eredeti és megállapodjunk a rendszeres karbantartás és javítás elveiben. Az építész alaposan lejegyezte az összes munkát és munka feltételeket, rendszeresen mintát vettek, hogy teszteljék a habarcs viselkedését. Minden év munkájáról rajz és fényképes dokumentáció is készült, hogy később értékelni lehessen, hogy az ilyen foltozásos javítások hogy funkcionálnak az idők folyamán. A keleti szárny épülete A mostani épület helyreállítási projektre egy példa az Ehrensverd féle keleti szárny épülete. Ez a rész, mint az épület egésze is 1776—86-ban épült és mindig a dokkal kapcsolatos funkcióknak adott otthont. Az épület a krími háború idején súlyosan megsérült, a felső szintet lebombázták. A romokra ideiglenesen tető került. A finn időszakban a keleti szárny épületében lakások voltak, de komfort és központi fűtés nélkül. 1984-ben építészeti pályázatot írtak ki az épület jövőjére vonatkozóan. Első díjat nem adtak ki, hanem közös második díjat, az egyik az eredeti forma rekonstrukcióját, a másik pedig valami egészen modernet javasolt. Azonban egyik sem valósult meg. Abban az időben Suomenlinna épület helyreállítási koncepciója változáson esett át. Új projektet kezdtek, azzal az elgondolással, hogy a vámtiszt képzésnek egy új oktatási központját alakítják itt ki, a keletéi szárny épületét a tanfolyam résztvevőinek szálláshelyként alakítják ki. Az épület megőrizte volna külső megjelené-