Műemlék lakóházak (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1994 Eger, 1994)

NAGY GERGELY: A kispesti Wekerle-telep története és műemléki helyreállítása

NAGY GERGELY A KISPESTI WEKERLE-TELEP TÖRTÉNETE ÉS MŰEMLÉKI HELYREÁLLÍTÁSA A Wekerle-telep Európában is egyedülálló építészeti együttes. 1909—26 között több mint 20 000 lakos számára épült itt lakás. Az akkori Budapest határában, Kispesten jelölték ki a területét. Ezen a helyen nemcsak lakásokat építettek, hanem gondoskodtak az ideköltöző emberek teljes ellátásáról is. A kereskedelmi, oktatási létesítményeken túl önképzőkörök, kulturális egyesületek tették a lakosság életét teljesebbé. Ez az állami munkás-, tisztviselő telep építészettörténetünkben is egyedi helyet foglal el. Érdemes arra, hogy építéstörténetét és építészeti értékeit megismerjük, s tudatosodjon jelentősége. A munkástelepek építésére kormányszintű program született. Az áldatlan budapesti lakásállapotok megkövetelték, hogy kiemelten kezeljék ezt a kérdést. Európai kimutatásokat vizsgálva kitűnik, hogy Budapesten voltak a legrosszabb állapotok. A vidéki munkanélküliség, a fővárosban összpontosuló ipar vonzotta a fővárosba az embereket. A munkások vagy napi ingázásra kényszerültek, vagy ágy- illetve albérletet kellett vállalniuk. A gazdasági fellendülés miatt így hirtelen megnőtt a lakások, albérletek iránti kereslet. A háztulajdonosok ki is használták ezt a lehetőséget. Ebben a korban még nagyon sok épület a régi utcaszerkezethez alkalmazkodó régi bérház, a lakások legtöbbje csak egyszobás volt. A kialakult ágybérleti rendszerrel egy ilyen lakásban átlagosan is több, mint négy fő lakott. A ház tulajdonosának nem volt érdeke a változás, hiszen ráfordítás nélkül is hatalmas jövedelemre tehetett szert. Később, a kialakult házfőbérlői rendszer tovább súlyosbította a helyzetet. Az egész bérházat egy ember vette bérbe, fix bérletei díjért. Érdeke volt tehát, hogy ennél magasabb bérleti díjért adja tovább a szobákat, ágyakat. Ez a bérleti díjak állandó emelkedését ösztönözte. A háztulajdonosoknak nem volt érdekük, hogy épületeiket felújítsák, korszerűsítsék. Egyre egészégtelenebb állapotok alakultak ki, állandó szociális feszültséggel kellett számolni. A régi épületállomány „megcsontosodása" már a budapesti városszerkezet átalakulásának is az akadályát képezte. A kormány érdeke volt a szociális problémák megoldása, a fővárosé a modern főváros kialakulási feltételeinek a megteremtése. Ezért az akkori pénzügyminiszter—miniszterelnök, Wekerle Sándor és Bárczy István polgármester közös programot dolgozott ki a probléma megoldására. Elsődleges feladatuknak tekintették, hogy a bérleti díjakat letörjék. Olcsó, jól felszerelt lakótelep felépítésével, egyszerre nagy mennyiségű lakás piaci megjelenésével akartak a helyzeten segíteni. A végső döntés előtt Amerikától Németországig megvizsgálták a külföldi lakásépítési gyakorlatot. Bárczy István külön jelentésben számolt be tapasztalatairól. Az angol kertvárosépítési gyakorlatot tartotta követendőnek. Itt már teljes városokat terveztek, ahol nemcsak lakhelyeket építettek, hanem jól ellátott és felszerelt lakóegyütteseket. A gazdaságos építkezés mellett ugyanolyan fontos volt, hogy egészséges környezet formálódjon, kialakuljon a megfelelő városi rend, a kellő nagyságú zöldfelület.