Műemlék lakóházak (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1994 Eger, 1994)

GÁBOR ESZTER: Polgári villák a dualizmus korában Magyarországon

A Schiffer-villa külső megjelenése feltűnően puritán. Mészkőlapokkal burkolt homlokzatán a tervező Vágó József semminemű díszítést nem alkalmazott, nincs ornamentika, az ablakok keretezetlenek, még párkányok sincsenek. Mindössze a jobboldali félhengeres tömb keskeny ablakait elválasztó féloszlopok jelentik a plasztikus tagolást — ez a motívum a bal oldalhomlokzaton, a hatalmas hall ablakon megismétlődik. A belsők már nem ilyen sivárak. Az előszobától a fürdőszobáig mindenhol nemes anyagokból készült burkolat található plasztikus, és sokszor színes ornamentikával, de mindez másodlagos jelentőségű a Schiffer villába beépített műalkotások mellett. Az emeleti női hálószobában Csók István, a dolgozószobában Iványi Grűnvald Béla, a szalonban Rippl Rónai József, a hallban Kernstok Károly pannói voltak. Az utóbbi kettő tematikusán is kapcsolódott az épülethez. A Rippl-Rónai kép az építtető feleségét ábrázolja lányai körében, egy kastély parkjában, Kemstokén maga Schiffer Miksa látható munkatársai társaságában, háttérben egy híddal. A két kép együtt köznapi polgári ideált jelenít meg: az alkotó férfi, aki munkájával javakat teremt, és ezáltal biztosítja családja jólétét. A hall hatalmas üvegablaka és a terem közepén elhelyezett kút már nem ilyen banális tematikájú. Kernstok az időtlen létezés árkádiai képét alkotta meg az üvegablakban, s ehhez szellemében, sőt bizonyos fokig formailag is igazodott Fémes Beck Vilmos kútjának két térdeplő bronzalakja. E két mű eljutott a konkrétumoktól való elszakadásnak arra a fokára, amelyet a művelt és sikeres, a dolgok menetével megelégedett polgár még követni tudott. Schiffer Miksa sógora, Grünwald Mór, a szintén vagyonos, művelt építési vállalkozó néhány évvel később szintén Vágó Józseffel építtetett villát magának. (Ostrom u. 1.1914—1917.) Ha Schiffer bőkezűen bánt a területtel, Grünwald egyenesen tékozló volt, hiszen viliága 1600 négyszögöles telken épült a budai Várhegy oldalában — a Bécsi kapu mellett. (A háborúban elpusztult villa kertje ma Európa park néven szerepel.) A villa két épületből állt — a melléképület itt nem függelék, hanem a kompozíció szerves része. A legyező alakú telek felső csúcsában, a főútvonal felé épült a garázst, kertészlakást és vendég lakosztályt magábafoglaló egyemeletes melléképület, majd a zárt udvarként kiképzett belső kert túloldalán, már sokkal szélesebb udvari fronttal a főépület, amelv valamelyest maga is igazodott a legyezőalakhoz, hogy keleti oldalán kinyíljon a kert és a városi panoráma felé. A főépület L alakban szervezett; a hall—télikert, illetve az ebédlő— úriszoba enyhén tompaszögben találkozó szárai a köralakú szalont fogták közre, amely íves teraszban folytatódott, és fala mentén lefutó lépcsőjével teremtette meg az összeköttetést a kerttel. Az úriszoba hatalmas négyszárnyú üvegajtóval nyílott a kert felőli kis erkélyre, amelynek fő funkciója az volt, hogy sarokpillérei lábazatul szolgálhassanak két, életnagyságú aktszobornak. Beck Ö. Fülöp és Vedres Márk szobrai autonóm műalkotások, azonos méretük és szimmetrikus megformálásuk mutatja, hogv ide készültek, nem meglévő művekként emeltettek ide át, mégsem tekinthetők épületplasztikának. Csikasz Imre bronz leányalakja a kerti medence végében szintén autonóm mű volt. A főépület udvar felőli oszlopsorának kerámia burkolatán Beck Ö. Fülöp által mintázott hat darab dombormű kapott helyet. Az épületek burkolása igen sajátos volt: a melléképület, az utcai támfal és az odanyíló kapuzat durván megmunkált mészkő kváder borítást kapott. A főépület falai vörös tégla borításúak voltak fehér-sárga mázas kerámia keretezéssel a széleken — az ablakok keretezése is hasonló —, míg a terasz-mellvéd magasságig tartó, körbefutó lábazat érdes felületű zöld Zsolnaykerámia lap burkolatú. Az udvar felőli oszlopsort matt fehér mázú kerámia lapokkal burkolták. A Schiffer- és a Grünwald-villák gazdagságuk — elsősorban képzőművészeti értékeik — révén messze a budapesti villák szokásos színvonala fölé emelkedtek. A művészethez vonzódó, azt támogatni nemcsak hajlandó, de tudó polgárok eddig a szintig jutottak el Magyarországon a monarchia összeomlását megelőző években.