Műemlék lakóházak (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1994 Eger, 1994)

KEMÉNY MÁRIA: Egy múlt századi polgárház kialakulása majd átépítése a századfordulón (Budapest, Reáltanoda u. 13—15.)

tett kéziratban egy széljegyzet látható, mely éppen az ellenkezőjére utal a fenti állításnak. A széljegyzet pontosan így hangzik: ,,Wagner J. tervezte Hansen számára". E széljegyzet alapján biztosak lehetünk abban, hogy mint a később tárgyalandó második építkezés alkalmával, 1868-ban is Wagner János építőmester szignálta az építési engedélyt, s ő lehetett a kivitelező is. Wagnert inkább építési vállalkozóként tartjuk számon, mint önállóan tervező építészként, bár 1868-ban ő tervezte és építette az újpesti lóvasút végállomásánál álló érdekes romantikus vendéglőt, majd 1868-ban az egyetem természettudományi karának vegytani épületét. Bécsi és berlini építészeti tanulmányai igazolhatóak, s nevét, gyakran hozzák kapcsolatba a vele teljesen egyidős Hansenéval, s terveinek pesti kivitelezőjeként említik. Ha elfogadjuk Lechner Jenő állítását, felmerül a kérdés mi lehetett Hansen szerepe az épület tervezésében. Először is fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy 1868-ban csak jóval kisebb épületről lehetett szó, mint a ma ismert hattengelyes ház, mivel ekkor még nem történt meg a két szomszédos telek egyesítése. A legutóbbi 1982-es homlokzathelyreállítás idején világosan látható falelválás alapján tudjuk csak azt, hogy az első épület háromtengelyes volt. Miért kellett egy háromablakos, egyemeletes, mellékutcában álló pesti ház tervezéséhez bécsi építészt felkérni? Elképzelhető, hogy ez az építtető bécsi kapcsolataira utal, de amennyiben Hansen valóban készített is tervet a házhoz, az valószínűleg csak néhány homlokzati vázlatban merülhetett ki. E vázlatok alapján jöhetett létre az a háromtengelyes épület, melynek középtengelyében az egyeneszáródású, egyszerű füles szalagkeretezésű kaput mindkét oldalon lizénapár kíséri. Mind a földszinten, mind az emeleten ikerablakok helyezkedtek el. A földszintieket egyszerű közös szalagkeretezés kapcsolja össze párokká, az ablakpárok között egy-egy sírna fejezetű és lábazatú pillér áll. A földszintet erőteljes kiülésú, kéttagú triglifes övpárkány zárja le. Ennek függőlemeze a szokásostól eltérő módon ferde síkú, díszéül sűrű cseppes táblák szolgálnak. Az övpárkány fölött az első emeleten mellvédsáv húzódik végig, fölötte az ikerablakokat közös háromszögű oromzat zárja le, az oromzatok párkányait fogsor díszíti, a timpanonban címerpajzs két oldalán levélfonadékdísz látható. A közös oromzatokat minden ablakpárnál három korintoszi fejezetű féloszlop támasztja alá, törzsük alsó harmada növényi ornamentikával díszített, a felső rész kannelurázott. Természetesen nem ismerjük az eredeti épület párkányzatának formáit. Mindez elég kevés ahhoz, hogy a motívumok alapján, illetve Hansen műveit szemlélve stíluskritikai alapon neki tulajdoníthassuk a homlokzat kialakítását. Kétségtelen azonban, amit Lechner is, Mojzer is megemlít, hogy a homlokzat egyes elemei, — így az első emeleti ablakokat keretelő féloszlopok formai kialakítása — valamint az elemek ehhez hasonló kombinációja kissé idegenül hat a hatvanas évek végének pesti építészetében. A második építési szakaszra 1886—87-ben került sor, amikor Redl Béla — akkor már huszárhadnagy, a későbbiekben testőralezredes — megvette a Reáltanoda u. 15. számú telket is, s már 1886-ban építési engedélyt kért a szomszéd ház átalakítására, és a két ház és telek egyesítésére. Sajnos az ehhez az építkezéshez tartozó terevek is teljes egészében hiányoznak, így nem ismerjük sem az első, sem a második periódus alaprajzi elrendezését. Ebből az időszakból azonban fennmaradtak az építési engedélyezés iratai, amelyek alapján az építéstörténet legfontosabb mozzanatai rekonstruálhatók. Az 1886-os tervet Redl 1887. tavaszán két alkalommal is módosította. Első alkalommal 1887 februárjában azt jelentette az építési hatóságnak, hogy az udvari épületszárnyat, melyet csak bővíteni akart, teljes egészében le kellett bontatnia, mivel az vályogtéglából épült, s alapozása sem volt ahhoz megfelelő, hogy a későbbiekben emeletet húzhasson rá. De néhány héttel később újabb tervmódosításhoz kér engedélyt, s ennek lényege abban áll, hogy a két telek között fekvő udvari szárnyakat teljes egészében elhagyja, s az egyesített telek keleti határán egyeme-