Műemlék lakóházak (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1994 Eger, 1994)

ADÉL THÜROFF: Lakótelep a századelőn: Árkay Aladár házai bírók számára

mányútjaikról, gyakorlati megbízásokhoz főleg csak a gazdasági válság után jutottak. Az építészet külföldön zajló kísérleteit, a nemzetközi szakfolyóiratokat azonban a magyar építészek is folyamatosan figyelemmel kísérték. A stíluskeresés, a lakóházépítészetet megújító reformmozgalom, a családi ház-építészet elméleti síkon, elvi pályázatokon hatalmas lendülettel és népszerűséggel zajlott, éppen ebben az időszakban, elsősorban a fiatal építészgeneráció részvételével. A magyar művészeti folyóiratok, mint az 1897 őszén indult Magyar Iparművészet valamint a Művészet volt az építészeti viták és kísérletek fő orgánuma. Csányi Károly 1905-ban, a Művészetben hívta fel a figyelmet Muthesius „Das Englische Haus" című könyvére. Már ebben a szellemben épült fel a Lajta Béla által tervezett Malonyay ház 1908-ban, Ligeti Miklós szobrász műteremháza 1907-ben (építészek: Bálint Zoltán és Jámbor Lajos), Toroezkay Wigand Ede 1907-ben, öccse számára tervezett mátyásföldi háza. Az angol családi ház-építészet hatása érvényesül a századelő magyar villa- ill. családi házépítkezéseinek kiemelkedő, a telepszerűen felépült lakóházak talán legjelentősebb példáján, Arkay Aladár bírák és ügyészek számára épített lakótelepén. Arkay 1868-ban született erdélyben, Temesváron, 1874-ben költözött a családdal Budapestre. 1886-ban iratkozott be a műegyetemre, majd külföldi tanulmányutak következtek: 1886-ban és 1892-ben Párizsba ment; 1890-ben Svájcban, Olaszországban, Németországban; 1895-ben ismét Olaszországban; majd 1897-ben újra Németországbanjárt. 1894-ben belépett apósa, Kallina Mór — aki Otto Wagner munkatársa volt korábban — irodájába. 1900-tól dolgozott önállóan. Arkay Aladárra jellemző, hogy pályafutása során mindig is következetesen figyelemmel kísérte az építészet hazai és nemzetközi eseményeit. A Stúdió számai a lap indulásától — 1893-tól — 1901-ig az építész tulajdonában volt; úgyszintén egy 1904-es kiadású könyv a finn építészetről; gyűjtötte a „Magyar Pályázatok" — ezeken rendszeresen indult — füzeteit; hagyatékában több vázlat is található egykorú külföldi építészek — mint Saarinen; Dülfer, O. Wagner, Olbrich — munkáiról. Arkay terveivel, képzőművészeti alkotásaival részt vett azon az 1900-ban rendezett párizsi világkiállításon, ahol a finnek — kiállítási pavilonjukkal — első nagy nemzetközi sikerüket aratták, majd 1908-ban a bécsi nemzetközi építészeti kiállításon. A bírói telepet megelőzően, 1905-ben tervezte a lechneri hatást mutató Babochay villát. 1908-ban sógorával, Kallina Gézával közösen tervezett néhány lakóházat a kispesti Wekerletelepre, és ugyanebben az évben épült fel Alma utcai műteremháza is. 1909-ben ő is készített terveket a Fehérvári úti lakótelep néhány épületéhez. Ezután következett a Kis-Svábhegyi telep, melyet Arkay a Fasori református templommal egy időszakban, 1910—13 között tervezett. A bírák és ügyészek lakótelepe 1910-ben kezdeményezte az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület — melynek tagjai feltételezhetően igen befolyásos jogászok, királyi ügyészek, kúriai-, törvényszéki bírák, járásbírók voltak — egy családi házakból álló lakótelep létesítését bírák és ügyészek számára Budapesten. A kezdeményezést messzemenően támogatta Budapest 1906-ban megválasztott polgármestere, az úgyszintén jogász Bárczy István, aki a lakáshelyzet javítását szolgáló törvény (1908. XLVÏÏI. 12. p.) lehetőségeit messzemenően kihasználva — egy 3 éves építőakció keretében — a főváros üresen álló telkein felépített 23 bérházat, egy 95 műhelylakásos lakóházat, 19 kisebb lakótelepet (pl. a kispesti Wekerle-telepet, a Százados úti művésztelepet). Az akciót fővárosi tanácstagokból és építészekből álló 19 tagú bizottság irányította Bárczy István polgármester vezetésével. A bírák és ügyészek számára létesítendő családi ház-telep részévé vált ennek a lakáskérdés megoldására irá-