Műemlék lakóházak (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1994 Eger, 1994)

KOMÁRIK DÉNES: Budapesti lakóépületek történeti feltárásának metodikája

KOMÁRIK DÉNES BUDAPESTI LAKÓÉPÜLETEK TÖRTÉNETI FELTÁRÁSÁNAK METODIKÁJA Feladatom az, hogy a budapesti lakóépületek feltárásának metodikájáról, tudományos kutatásának mikéntjéről beszéljek. Felmerülhet mindjárt a kérdés, hogy miért erről, s nem a kutatás általánosan érvényes módszereiről. Ennek magyarázata kettős: Egyrészt az, hogy különböző jellegű emlékcsoportok léteznek — még akár a városi lakóépületek kategóriáján belül is —, melyek másmás módszerrel vizsgálhatók és vizsgálandók, másrészt tanulságos lehet az, hogy bizonyos konkrét adottságok talaján az ideális kívánalmakból mi és mennyire volt megvalósítható, mi és mi módon történt. Mielőtt azonban erre irányítanánk figyelmünket, vessünk egy pillantást a műemlékvédelem és az annak szolgálatában álló kutatás általános jellemzésére, hogy aztán ahhoz viszonyíthassuk partikuláris megoldásának bemutatását. A műemlékvédelem mibenlétét illetően gyakran felmerül a kérdés, tudományról van-e szó vagy gyakorlatról, a megismerésen alapul-e inkább vagy az alkotói, esetleg művészi invención. A kérdés hasonlatos a gyógyítás kérdéséhez: tudomány-e vagy praxis. Tudjuk, hogy a gyógyászatban nélkülözhetetlen és alapvető a tudományos kutatás, de a gyógyítás nem tudományos munka, hanem annak eredményeit alkalmazó, az egyedire irányuló, és az intuíciót sem nélkülöző gyakorlat. Ugyanilyen formán van szüksége a műemlékvédelem gyakorlatának is a tudományos kutatásra, vagyis átfogóan a műemlékhelyreállítás elveinek és módszereinek kidolgozására, esetenként pedig az egyes emlékekkel kapcsolatos történeti, művészettörténeti és egyéb ismeretek megszerzésére, így is volt ez természetesen mindig, a kezdetekben érthetően kevesebb tudatossággal és módszerességgel, különösen ami az elveket és a módszereket illette. Az építészettörténet és műemlékvédelem összefonódottságát mi sem tanúsítja jobban, mint az az ismert tudománytörténeti tény, hogy a XIX. századi építészettörténeti vállalkozások jelentős részét közvetlen vagy közvetett (akkori értelemben vett) műemlékvédelmi célkitűzés sarkallta. Lássuk ezután közelebbről azt a tudományos kutatást, mely a műemlékvédelem szolgálatában történik. Milyen speciális követelményeket támaszt, milyen sajátos helyzetet teremt az a körülmény, hogy e tudományos kutatás a műemlékvédelem célját szolgálja, tudományos kutatáson — mint ez az eddigiekből nyüvánvaló — művészettörténeti és történeti kutatást értve. A tudományos kutatás természetesen különböző részletességű és szintű lehet. Mivel azonban a tudomány módszeres ismeretek rendszere, melynek elve a bizonyítás, a módszerességnek, rendszerezettségnek és a bizonyítottságnak bizonyos általánosan elfogadott mértéke szükséges, hogy valóban tudományos munkáról beszélhessünk. Ugyanakkor a tudomány — egy-egy terület tudománya — az idők folyamán kialakítja a tárgyának megragadására alkalmas fogalmi apparátust, szemléleti hagyományt, melynek közegében, egyúttal annak eszközként való felhasználásával folyik a kutatás, értelmezés és feldolgozás. A tudománytól tehát elválaszthatatlan e fogalmi apparátus birtoklása, hajlékony kezelése, a szemléleti hagyománynak önmagunkban való eleven feldolgozása, így érthető, hogy nemcsak adatok szerzéséről van szó munkánkban, hanem a legalább olyan fontos, ha bizonyos szempontból nem fontosabb szemléletről is. E szemlélet nem utolsó sor-