Műemlék lakóházak (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1994 Eger, 1994)

SEDLMAYR JÁNOS: Műemlék lakóházak helyreállítása és korszerűsítése Sopronban

A jó lakóházfelújítás, illetve lakáskialakítás egyik feltétele az, hogy ismerjük az épület meglévő értékeit, fejlődését. A lakóházak kialakítása, fejlődése Magyarországon a középkor óta tulajdonképpen egy séma szerint történt. A XIV. században emelték az első kőből épült házakat, melyek a közel egyenlő nagyságú telkeken, még ritka beépítésben álltak. A lakóház a kapualj mellett, az utca vonalára harántirányban helyezkedett el, egytraktusos, emeletes épület volt. A földszinten, általában félig a földbe süllyesztve présház, mögötte pince épült. Az emeleten egyetlen nagyobb lakószoba, konyha, mögötte hálókamra készült. Az emelet beosztása tehát a hagyományos magyar parasztházhoz hasonlított. A nyitott kapualjat általában csak a XV. században vagy még később boltozták be, az utcafront emeletén pedig újabb lakószobákat létesítettek. Ekkor alakult ki az utcák zárt beépítése és az utcával párhuzamos magas tető, amely máig is a városi lakóházak egyik legfőbb sajátossága. A korábbi nagyobb uvar lassan körös-körül beépül, gyakorta építik körbe a telket négy szárnnyal. Az új lakások kialakításánál gyakorta segítségünkre lehet e séma ismerete. Nem egy esetben az épületek korábbi beosztásának visszaállítása adta a legjobb eredményt, vagyis ahol a harántépületben ma is egyetlen lakást helyeztünk el. Ez általában kétszintes lakást eredményezett, amely típus ma már elfogadott, sőt helyenként közkedveltté vált. Az épület többi részét is a fejlődést követve lehetett jól megosztani. A soproni Kolostor utca 5. számú egyemeletes lakóház tervezése során már tudatosan alkalmazkodtunk az épület kialakulásához, fejlődéséhez. Az egykori középkori harántházba egyetlen kétszintes lakás került, alatta a présház és pince változatlanul maradt. A bővítésként épült utcai emeleten helyeztük el a második lakást, alatta pedig egy kisebbet. (Az utóbbi helyén persze egy utcára nyíló üzlet még kedvezőbb lett volna.) A terv 1964-ben, a munka 1965-ben készült. Egy másik soproni példa a Szent Mihály dombon látható (Pozsonyi út 3.). A romossá vált lakóház felújítása kapcsán a középkori beépítés jellegét a tervező (Schönerné Pusztai Ilona) visszaállította: a gótikus harántházat egykori nagyságára egészítette ki, oldalhomlokzatát kiszabadította, kapualját fedetlenül hagyta. A harántházzal szemközti oldalon üzlet és külön bejáratú kétszintes lakás készült, amely megfelel a telek egykori beépítésének, korszerű formában. További példa az Új utca 22—24. számú telkeken álló, Ó-zsinagóga előtti, utcára néző két lakóház korszerűsítése. A zsinagóga együttese, az ispotály és a templomszolga épülete kusza beépítésben, szinte felfedezhetetlenül maradt ránk. A zsinagóga újbóli feltárása után Dávid Ferenc kutató határozta meg egyértelműen az egyes épületrészek funkcióját, az együttes elrendezését és formáját. A zsinagóga tömegeinek visszaállított látványát nagymértékben fokozza az utcára néző középkori épületszárnyak kiszabadítása is. Az egykori ispotály épületében háromszintes, a másik lakóházban kétszintes lakás létesült. Ezzel a zártsorú beépítés itt megszűnt, de a bontás révén a zsinagóga kiszabadult, és már az utcáról láthatóvá vált. A lakóházak fejlődésének ismerete közvetve tehát hozzájárult az együttes kialakításához. A lakóépületek korszerűsítésének másik fontos tényezője a helyes városépítészeti, városrehabilitációs szemlélet. Most nem a „gyalog-belváros" fontosságára térnék ki, mert ez a legtöbb helyen, így Sopron belvárosában is megvalósult már. A járműforgalom kiiktatása persze nagy előnnyel járt, a várfalon belüli területet nyugodtabbá tette, és pezsgőbb életet tett lehetővé. A városrendezési elképzeléseknek megfelelően különösen a Fő-tér változott sokat, előnyére. A tér északi házsora előtti felületen, valamint a szemközti Gambrinus-ház előtt kiülő-teraszokat találnak az emberek, a délre néző épületekben múzeumi és kiállítóhelyiségek vannak. Az északi házsorban álló Fabricius-, Tábornok- és Storno házban, illetve az ezekhez kapcsolódó Tűztoronyban és a római bemutató-helyiségben egyetlen, összefüggő múzeum is lehetne, ezt azonban min-