Műemlék lakóházak (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1994 Eger, 1994)

DÁVID FERENC: A soproni műemlék lakóházak műemléki kutatása

DÁVID FERENC A SOPRONI LAKÓHÁZAK MŰEMLÉKI KUTATÁSA A műemlékvédelem 200 éves történetében a lakóházak iránti érdeklődés viszonylag késői. A műemlékvédelem ugyanis kezdetben a monumentum valamint a művészeti emlék fogalmához kapcsolódott. A múlt század végének erőteljes városfejlődése nyomán támadt fel az érdeklődés a város története iránt. Az urbanisztika és a művészettörténet a várost, mint formációt, a szociológia ugyanazt mint lakó- és munkahelyek, régiók központját kezdte tanulmányozni. A városi lakóház is az érdeklődés középpontjába került. A műemlékvédelem feladatává azonban Európa-szerte a második világháború nagy pusztításainak nyomában. Az a két bevezető előadás, amelyet Sedlmayer János építész barátommal együtt tartunk, Sopronról szól, erről a szép, kicsi, nyugat-magyarországi városról, amelynek különös jelentősége van a magyarországi városok sorában. Ez egyrészt abból adódik, hogy Magyarországon viszonylag kevés olyan hely van, amelynek története a középkortól a XX. századig folyamatos, nincsenek benne nagyon jelentős háborús rombolások vagy olyan kultúrhistóriai jelentőségű változások, mint amilyet a török uralom és a törökök ittlakása jelentett Magyarország legtöbb városában, amelynek épületállománya ezért kontinuitást képes felmutatni. Tegyük hozzá, a magyar történelemfelfogás számára rendkívül fontos volt az elmúlt évtizedekben, hogy középkori történetének apró jegyeit is megismerje, és hogy — legalább a történelmi munkák útján — jóvá tudják tenni a kontinum azon hiányát, amelyet a 150 esztendős török megszakítás jelentett, mert hiszen magát mindig annak a közép-európai kontextusnak részeként határozta meg, amelyben a városi kultúra, olykor római alapokon, de a középkortól kezdve mindenképpen folyamatos, és fejlődése egyirányú. A középkori lakóházak feltárása, kevés kivételtől eltekintve, Magyarországon 1945 után vette kezdetét. Mintegy 10—15 éven keresztül Buda volt a hely, ahol a rendszeres feltárás nyomán immár nemcsak egyes darabkákat sikerült feltárni, a középkori város épületállományát olyan teljességgel ismerték meg, hogy abban már fejlődési trendek, beépítési típusok is kibonthatók voltak, és velük azon művességek története is, amelyek létrehozták ezeket az épületeket: mindenek előtt a kőművességé és kőfaragásé, az ácsoké, majd az újabb időkben az épületasztalosoké, épületlakatosoké, szobafestőké stb. Sopronban az ötvenes években néhány nagyon jelentős középkori emléket találtak a városban, amelynek középkori eredete jól ismert volt, de amelynek középkori épületállománya szinte a feledésbe süllyedt, senki sem tudta, milyen mértékben van jelen. A hatvanas évek elejétől nyílt lehetőség a házról-házra menő, rendszeres feltárásra, amelynek során az egész város, vagy legalábbis annak belső része alapvető állagában középkorinak bizonyult. És mert ennek a feltárásnak természetesen nemcsak szép középkori részletek „előbányászása" volt a célja, lassanként kibontakozott a lakóházak története a XIII. század környékétől napjainkig. Pontosabban, a feltárások nyomán zömmel azt az időszakot ismerhettük meg, amelynek eleje a XIII. század második felére, vége a XIX. század elejére tehető. A kezdőpontot e tekintetben