A történeti varosok védelme és kartája (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1992 Eger, 1992)
Tóth Zoltán: A rehabilitáció rendezési tervei
sát kell megoldania. Látszólag tehát itt minden rendben van, a valóság azonban más. Két megközelítésben is gondok vannak. Először is az a baj, hogy a rendezési tervezésnek olyan új tartalmat kell keressünk, mely a piacgazdaság szabályai szerinti demokratikus berendezkedésben is működőképes, és képes ellátni azokat a funkciókat, melyeket eddig is betöltött. Ez a rendezési terv pedig nem az a rendezési terv, amit mi eddig csináltunk, amit eddig használtunk. A másik probléma pedig az, hogy meglévő, már beépített területekre valójában eddig se igen készültek olyan rendezési tervek, melyek ellátták volna a célmeghatározásokat és a gyakorlati beavatkozások tényleges vezénylését. A régi beidegződések alapján készült rendezési tervek jól működtek az üres területek beépítésének szabályozásához, de a rehabüitációs munkák hasonló alapú rendezési tervezése működésképtelen eredményt adott. A korábbi alapokon nem alakult, nem alakulhatott ki sem módszertanilag sem tartalrmlag az üyen területek rendezési tervi kezelése. Meggyőződésem azonban, hogy lényegüeg egy problémakörről van szó. Azt állítom ugyanis, hogy ha sikerül kialakítanunk az új társadalmi—gazdasági szisztémában működőképes rendezési tervezési módszertant, tartalmat, akkor egyben a rehabüitáció rendezési tervezésének alapvetését is megtesszük. Ez annál is inkább úgy van, mivel mai feladatainkra egyre inkább a rehabüitációs tartalmak a jellemzőek, s egyre ritkább az újonnan beépítésbe vonandó területek rendezési igénye. Másrészt ha a rendezési tervezés érzékennyé válik a tulajdonviszonyokra, megoldja a területtulajdonosi szándékok kezelését, akkor már csak a programok különbözősége alapján beszélhetünk rehabüitációs, vagy új területekre készülő rendezési tervekről. Ahhoz tehát, hogy a rehabilitáció rendezési tervezését működőképessé tegyük, a tervezést hozzá kell igazítani a társadalom működési mechanizmusához. A feladatokat a legegyszerűbben úgy tekinthetjük át, ha a korábbi gyakorlatból ismert megoldásokat, a rendezési tervezés, ,szocialista" tartalmát, jellegét összevetjük a piacgazdaság szabályai szerint működő demokratikus társadalmakban használt tervek jellegével, tartalmával. Ennek kapcsán mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy a globális célok kitűzése a két rendszerben azonos volt: humánus és működőképes környezet teremtése. Jelentős azonban a különbség a célok elérésére használt eszközök tekintetében, és különböző a két rendszer tervezési mechanizmusának hatékonysága is. Mivel a célok hasonlóak vagy azonosak, érdemesebb a különbözőségre koncentrálni, ez segíthet ugyanis bennünket a leginkább az új tervezési szisztéma kialakításában, mert óhatatlan, hogy azt csak a korábbi gyakorlatunkból kiindulva tudjuk megtenni, az igényelt elmozdulásokat csak ahhoz viszonyítva tudjuk értelmezni. Melyek tehát a két rendszer eltérő, lényegi elemei?
