A történeti varosok védelme és kartája (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1992 Eger, 1992)
Dávid Ferenc: A védelem tudományos előkészítése
Azt, hogy a város szervezete milyen lépésekben mérhető fel, arra Vosalvik úr előadása teljes példát adott. Hadd kezdjem én is a város és maga a természeti környezete vizsgálatánál. Arra a kérdésre, hogy a városban a természeti környezetnek milyen hatása van, és ebből mi az, ami feltétlenül fenntartandó, egy nem magyar városrendezési iroda munkatársai kidolgoztak egy speciális vizsgálatot, amelyet sziluett-vizsgálatnak neveznek. A sziluett-vizsgálat során azon pontok megkereséséről és fölvételéről van szó, amelyek a város külső és belső karakterét meghatározzák (elsősorban a külső karakterről van szó). Győr nagy történeti múltú nyugat-magyarországi város, ma fontos ipari- és közigazgatási-, sőt lassan kulturális és oktatási centrummá is növő regionális központ, amelynek nagyon jelentős XIX—XX. századi terjeszkedése ellenére egészen az utolsó két évtizedig hagyományos sziluettje, történetesen épen maradt. Síkvidéki városról van szó és a legfontosabbak a hagyományos tornyokból, kupolákból szerveződő egységek. Ilyen jellegű pontoknak a kutatása, a körvonalaknak az ilyen jellegű feltárása az, amire az említett sziluett vizsgálat vállalkozik. Sopron nyugat-magyarországi kisváros, 50 0000 körüli lakosa van, hosszú történeti múltja volt jelentős római előzményekkel, és a mai város építészeti szövete a XIII. századtól kezdve alakult ki. Nagyon jellegzetes, középkori kisváros. A műemléki város rekonstrukciója az 50—60-as évek végén kezdődött el, és Buda mellett ez volt a legszervezettebben végzett város-rekonstrukció, amely természetesen még ma sem zárult le egészen. A városrekonstrukció előtti kutatása tulajdonképpen a város történeti lehatárolásával, föltárásával, a város alaprajza vizsgálatával kezdődik. A városalaprajz-vizsgálat részben modern térképészeti fölvételekre épül, részben a történeti térkép anyag föltárására, és ennek értelmezésére, azonos léptékrehozására, a benne foglalt információk fölfejtéseire, a város legnagyobb léptékű kialakulási etapjainak tisztázására. Természetesen már itt — a térképészeti és levéltári munkákon kívül — a helytörténet teljes együttműködésére, bevonására is szükség van. A várostörténet általában tartalmazza a legfontosabb fogódzópontokat. Ez a vizsgálat — amely nem megy közelebb a városhoz mint annak úthálózata és negyedeinek elválasztása — tulajdonképpen először találkozik szembe azokkal a jegyekkel, amelyek nagyon fontosak, és amelyek a sok részből álló települést különböző karakterű részekre tagolják. A klasszikus behatárolási mód Sopronban is — mint sokhelyütt — a városfal volt. A város központját ovális, római eredetű, de középkori városfal határolta le. Ezt a falat egy széles sáv övezte, amelyet részben védelmi okokból hagytak szabadon, részben a középkorra jellemző módon e városfal előtti sávon tartották a nagy vásárokat, tehát a vásárterek egymásba fonódó együttese volt. Részben a várárok alkotta ennek egyik oldalát. A központból — mint sokhelyütt — több sugárban haladtak kifelé utak, és ezek mentén szerveződtek meg a kisebb alközpontok, amelyeknek meglehetősen elkülöníthető történetük volt. Egy közülük például a helyi plébániatemplomot tartalmazta, ilyen módon az első város egy védelmi egység és egy plébániatemplom körül szerveződő másik váralja település volt. A műemléki rendezési terv, a műemléki rehabilitációs terv arra törekedett, hogy ezek a karakterek kifejleszthetők és megtarthatók legyenek, és itt három olyan kérdéssel találkozunk szembe, amelyik alapvető fontosságú: az egyik a régi védművek problémája, a másik az épület és a városon belüli természet aránya, a harmadik pedig a közterek zöldjeinek a kérdése. A városfalak rendkívül különbözőképpen maradtak fent. Sopronban a városfalak elé, a már említett külső várárokban a XVIH. századtól kezdve folyamatosan építettek kereskedő bódékat majd kereskedőházakat. Ezek a kereskedőházak és ez a kereskedőházsor nézett azután a placis újabb tereire. Ez tehát, vagyis a városfal és az árkába települt kereskedőházak fala két jellegzetesen különböző történeti periódust alkotott, amely egyaránt értékes, és egyaránt fontos a város története szempontjából. Míg sokhelyütt a műemléki rendezések a várostörténetüeg oly fontos erődítményt elsősorban