A történeti varosok védelme és kartája (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1992 Eger, 1992)

Dávid Ferenc: A védelem tudományos előkészítése

DÁVID FERENC A VÉDELEM TUDOMÁNYOS ELŐKÉSZÍTÉSE Korunkban kétfajta városkultúra él egymás mellett világszerte. Az egyik a kontinuus, a másik a diszkontinuus. Gondoljanak egy európai városra a kontinuus címszavával, és gondoljanak mondjuk Daliásra a másik kategóriában. A diszkontinuus várost az ipari forradalom, a hatalmas fejlődés hozta létre, és gondolata a XX. században többfajta szempontból is elmélyült. Az egyik az, hogy a fejlett világ, Európa és Amerika kultúrája egyre erőteljesebben rányomja bélyegét az egész világra, és ezért — jellegzetesen a harmadik világban — születnek meg a diszkontinuus városok, amelyek nem csupán azért születnek ebben a formában, mert a fejlődés szükségessé teszi, hogy a helybeépítési léptékkel szakítsanak, és óriási ugrásokat tegyenek meg egyszerre, hanem azért is, mert ez kulturális hódítás, és önmagában is ellent kíván mondani az adott hely teljes kultúrájának. A diszkontinuitás gondolata Európában is erőteljesen hódított a XX. században, együttesen azzal az építészeti gondolattal, amely újragondolhatónak vélte a várost annak teljes szervezetében, teljes logikájában, a 20-as évektől kezdve. Ezek annyira közismet tények, hogy nem érdemes róluk túlságosan sokat beszélni, inkább azt említeném meg, hogy a műemlékesek akkor, amikor a kontinuus város mellett teszik le a voksot nem valamifajta szakbarbárok, annak a szilárd hitnek a képviselői, hogy a kontinuitás egyike a legfontosabb értékeknek, és hogy a városi fejlődés okozta legtöbb szervezési és építési problémát meg lehet oldani a meglevő város átfunkcionálásával, azoknak az értékeknek a felszínrehozásával, amelyeket a fejlődés egymás után elfedett és hogy az elkerülhetetlen növekményeket el lehet helyezni egy városon belül úgy is, hogy a fejlődés során mindig a megmaradó elemek legyenek a jellemzőek, és az újak igyekezzenek belesimulni ebbe a közegbe. A város rekonstrukcióján tervezett és összehangolt intézkedések csomagját értjük, amelyekkel egy város vagy egy nagyobb településrész állapotát kívánjuk megváltoztatni organisztikai értelemben. Olyan intézkedésekről van itt szó, amely a város építészeti, gazdasági, szociológiai állapotára egyaránt vonatkozik. A városi rekonstrukciónak csupán alfajta a műemléki városrekonstrukció, amely fogalmat akkor használjuk, ha az adott településen régi épületek egész hálózata van jelen nagy sűrűségben, azaz régi az úthálózat, a telekosztás, és a rajtuk álló köz- és magánépületek. Mindkét rekonstrukciónál időben nagyon behatárolt dolgokról van szó. Maga egy városrekonstrukciós szándék a város életéhez, történetéhez viszonyítva — megvalósulásával együtt — elenyésző időszakot képvisel, úgyhogy maga a városrekonstrukció sohasem mindent, hanem a dolgoknak csak egy nagyon kis részét tudja megváltoztatni és eredményei megvalósulásuk pillanatában már történelemmé válnak. Mindkét rekonstrukció folytán a dolgok föltétele, hogy a meglévő utca, tér, telek, épületállomány értékét megtudjuk határozni, és ennek az értékmeghatározásnak eredményeként tervezzük meg beavatkozásainkat. A műemléki rekonstrukció specialitása az, hogy a teljes értékskálából a történeti értéket tekinti elsődlegesnek, ezért van az, hogy a műemléki városrekonstrukció előkészítéséhez a történettudomány képviselőinek, vagyis régészek, művészettörténészek, a településtörténeti és szociológiai szakemberek bevonására van szükség. Hiszen meggyőzően kell bizonyítani, mi az elsődleges érték és mi a másodlagos. Ma, egy