A történeti varosok védelme és kartája (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1992 Eger, 1992)

Román András: A történeti városok kartájának története és tanítása

toltság, érzékenység és pontosság jellemezze. Kerülni kell mindenféle dogmatizmust és minden lehetséges eset valamennyi sajátos változatával számolni kell." Az UNESCO ajánlása ezzel szemben a kormányoknak szóló, részletekbe menő irányelveket tartalmaz. A szakembereknek és a politikusoknak a kettőt együttesen kell használniuk, talán úgy is fogalmazhatnék, hogy a konvenció lenne hivatott a Karta végrehajtási utasítása lenni. Más kérdés, amiről egyik okirat szerzői se tehetnek, hogy nem lehet az, hiszen a konvenció időben megelőzte a Kartát. Éppígy sokat vitatott volt a 6. pont is. Magam nagyon elleneztem először ezt a pontot, mivel az a véleményem, hogy rendezési terv nélkül nem szabad a történeti negyedhez nyúlni. Mások viszont arra hivatkoztak, hogy ez igaz lehet Európában, de nem a fejlődő országokban, ahol ilyen rendezési tervet elvárni teljesen irreális. Minthogy a Karta univerzalitását magam is nagyon fontosnak tartom, kénytelen voltam ezt az érvelést elfogani. A 7. pont látszólag evidens dolgokat mond, mégis nagyon fontos. Sok országban (sajnos itthon se) a karbantartásra nem fordítanak elég gondot, ez pedig a házállomány lassú pusztulásához vezet. Sőt nem is mindig lassúhoz: gyakran a karbantartás hiánya akkorára növeli a költségeket, hogy azok már elő se teremthetők, nincs már más megoldás, mint a bontás. Szomorúan konstatálom, hogy Magyarországon (s valószínűleg több már országban) a politikai rendszerváltással ennek a követelménynek a teljesítése nemhogy javult volna, de még romlott is. A forgalmi kérdések a történeti városok legsúlyosabb gondjai közé tartoznak. Ezzel a 12. és 13. pont foglalkozik. Természetesen a történeti város és a forgalom együttélése más és más a világ különböző részein. Amerikai barátaim felvilágosítottak, hogy a városi gyorsforgalmi utak náluk hozzátartozhatnak a történeti negyedhez, Európában ez lehetetlen. Az elmúlt évtizedek során különösen az európai szocialista országokban volt szokás nem a forgalmat a történeti városhoz idomítani, hanem fordítva. A Karta ma már egyértelmű iránymutatást nyújt, igaz, a városfejlesztés extenzivitása is csökkent az utóbbi időben. Nem szól külön a Karta a gyalogos zónákról (ez is áldozatául esett a rövidítéseknek), de nyüvánvaló, minél nagyobb járműmentes szabad felület áll a gyalogosok rendelkezésére, annál zavartalanabb lehet a műemlékek megcsodálása. A két utolsó pont főként a nevelésről és a képzésről szól. Szükséges ez: a történeti városok védelme abban a teljességben, ahogy azt a Karta is fontosnak tartja, új dolog az emberek történetében. A világ generációk sokaságán át nem törődött múltja építészeti emlékeivel: Róma mindig abból épült, amit lebontottak, vagy ami éppen rombadôît. Műemléket védeni: ez a XIX. század vívmánya, várost védeni: ez a XX. századé. Ez új dolog, minden korábbi védelemnél bonyolultabb, összetetteb, mert a város összetettebb dolog a műemléknél. Gondoljuk meg: a műemlék lehetséges ember nélkül: Pompei romjai éjjel is műemlékek, amikor a terület be van zárva, amikor ott nem mozog senki. S aki ott mozog nappal, az se ott él. A város azonban egy percig se lehet meg emberek, társadalom nélkül. A város az táj+építészet+társadalom. A városrész vagy a város védelme nem pusztán műszaki feladat, hanem bonyolult társadalmi, szociológiai, politikai művelet is. Ezt a Karta külön hangsúlyozza is, amikor leszögezi, hogy segíteni kívánja az egyén és a társadalom életének harmóniáját..." A Velencei Karta még megelégedhetett azzal, hogy a szakemberekhez szóljon, hogy nekik magyarázza meg, mik a kívánalmak a konzerválással, a restaurálással, az anasztilózissal szemben, a Történeti városok kartája már nemcsak az építészé meg a művészettörténészé, de a városlakó cukrászé, orvosé vagy háziasszonyé is. Hogy hogyan kell biztosítani, hogy a tárgyi-építészeti örökség összhangban legyen és maradjon a társadalom egyre gyorsabban növő igényeivel, ezt magának a társadalomnak kell megtanulnia, mert korábban nem gyakorolta. Meg kell tanulnia a szakembereknek, a városok vezetőinek és magának a lakosságnak is. Szükséges lenne, hogy tanítsák az egyetemeken az építészeknek a történeti városok stúdiumát,