A történeti varosok védelme és kartája (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1992 Eger, 1992)

Román András: A történeti városok kartájának története és tanítása

városokról, rendkívüli jelentőségűnek tartom. A Karta olyan irat lehet — s remélem olyan is lesz —, ami sok ország, sok város lakosságához eljut. A maga közérthetőségével egyaránt szól szakemberekhez és városok népéhez. Fogalmazásának univerzális voltával a vüág minden része történeti városaira vonatkozik, s valamennyihez szól. S noha nem vitatható, hogy a politikai, pénzügyi, jogi és társadalmi körülmények eltérőek a világ különböző részein, mégsem kétséges, hogy a történeti városok rehabilitációjának irányelvei nem lehetnek az országok fekvése vagy társadalmi berendezkedése szerint eltérőek. Az pedig, hogy 1987 óta a világ történeti városai védelmének és fejlesztésének vagy egy közös irányelve, történeti jelentőségű a műemlékvédelmen belül. Őszintén remélem, hogy erre is fognak annyit hivatkozni, mint a Velencei Kartára, ez is ki fogja annyira állni az idő próbáját, mint az." Már eddig is, már Washingtonban is kérdezték tőlem, miért nem neveztük el a Kartát egy városról? A válasz egyszerű: mert az elfogadott szöveg nem fűződik szorosan egyetlen városhoz se. A Történeti városok nemzetközi bizottságában éveken keresztül annak székhelyén, itt Egerben szövegeztük a Kartát, majd egy, az ICOMOS végrehajtó bizottsága által jóváhagyott szerkesztő bizottság Veronában véglegesítette az akkori változatot. Ezt Toledóban egy újabb követte, amit Párizsban ismét módosítottak, s az egészet végül Washingtonban fogadták el. Bármelyik városról neveznénk el a Kartát, az nem fedné a valóságot. Úgy gondolom, előadásomnak nem lehet az a célja, hogy a Karta szövegét ismertessem, annál kevésbé, mert az az Önök rendelkezésére áll. így csupán néhány kommentárt kívánok fűzni ahhoz, vagy egy-két olyan kérdésre felhívni figyelmüket, ami a végső szövegből kimaradt vagy nagyon is tömör lett. Kommentárjaimat azzal kell kezdenem, hogy a Karta—ahogy megfigyelhették — lényegében megkerüli azt a kérdést, mi is tekinthető történeti városnak, amikor így kezdődik: ,,A világ valamennyi városa — akár spontán fejlődés, akár tudatos tervezés eredménye — történeti város, mert történelmileg meghatározott társadalmak anyagi kifejeződése." Voltaképpen érthető ez: a történetiség relatív fogalom, más Olaszországban, mint Ausztráliában. Minden ország és minden város lakosságának magának kell eldöntenie, hogy történelmét, hagyományait, fejlődését, tárgyi emlékeinek számát tekintve müyen együtteseket és városokat tekint történetinek. Egy olasz vagy francia talán mosolyog, hogy a kanadai Lacombe városka lakói történetinek nevezik városukat, mert annak fennmaradt egy 1912-ből származó utcarészlete, holott a lacombe-iaknak igazuk van: ha az a néhány ház az ő történeti identitásukat fejezi ki, akkor a történetiség kritériuma nem vitatható el tôle., ,Órzik a városi civilizáció hagyományos és sajátos értékeit" — mondja a Karta a történeti városokról s negyedekről, és ezzel mindenképpen egyet lehet érteni. Feltűnhet, hogy a Karta következetesen, lényegében azonos fogalmakként foglalkozik a történeti városokkal s azok történeti negyedeivel. Ez főleg abból Mad, hogy az utolsó átfogalmazáskor egyik fő szempont a tömörség, a rövidség volt. Nem mond ellent a Karta végleges szövegének az a véleményem, és az a korábbi megfogalmazás, ami tett különbséget történeti negyed és történeti város között, ez utóbbit úgy határozva meg, hogy az a történeti város, amelynek egy vagy több történeti negyede van. A Különbség azért lehet fontos, mert a történeti városnak nem történeti, vagy legalábbis ma még nem történeti, új negyedei is vannak, s a velük való foglalkozásnak nyilvánvalóan másnak keÜ lennie, mint ahogy a történeti központhoz nyúlunk. A Karta szelleméből az következik — s a korábbi szövegekben az szerepelt —, hogy a történeti város fejlődése akkor harmonikus, ha az új negyedek látványilag vagy funkcionálisan nem devalválják a történetieket. (Erre vonatkozó utalás az 5. pontban megfogalmazódott.)