A történeti varosok védelme és kartája (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1992 Eger, 1992)

Hankis László: Megnyitó

HANKISS LÁSZLÓ ALPOLGÁRMESTER MEGNYITÓJA Eger Város Önkormányzata nevében köszöntöm Önöket, és nagy örömömre szolgál, hogy Egerben töltik az elkövetkező néhány napot a Nyári Egyetem rendezvénysorozatán. Egerben ezekben a hetekben egymás követik különböző kulturális, tudományos rendezvények, események. Ez a kis 62—63 000 lakosú város számos nemzetközi rendezvénynek adott helyet az elmúlt időszakban. Példaként a Barokk Zenei Fesztivált, az Országos Akvarell Biennálét, az egyház és a barokk kapcsolatát feldolgozó tudományos tanácskozást említhetném, vagy éppen a múlt héten a magyar filmmel foglalkozó nyári egyetemet. Ez a téma — a történelmi városok helyzete és a műemlékvédelem — kérdései természetesen az önkormányzatunkat is erőteljesen foglakoztatja. Talán ünnepélyesebb lenne, ha az egri műemlékvédelem hagyományairól és szép eredményeiről beszélnék. Mégis azt hiszem, a teljesség igénye nélkül néhány gondra, nehézségre, problémára kell utaljak. Az egyik kérdés, hogyan tud egy Önkormányzat úgy sáfárkodni a műemlékvagyonával, hogy minden egyes védett épület, műemléképület megfelelő funkciót kapjon. A korábbi évtizedekben erre talán valamivel jobb esély kínálkozott, hiszen számos intézmény jött létre, amelyekhez megfelelő miliőt, megfelelő épületet kellett biztosítani. Ma, amikor a gazdasági és politikai rendszerváltozás időszakát éljük, meg kell őszintén vallani, hogy bizonyos intézmények a létükért küzdenek, bizonyos közszolgáltatásokat vállalkozási alapra kell helyezni és egyre kevésbé vagyunk abban a helyzetben, hogy úgymond egy épület megmentése és egy intézmény-alapítás összekapcsolható legyen. Nem kis problémát jelent a lakóingatlanok helyzete, karbantartása, felújítása sem. Magyarországon az elmúlt évtizedekben viszonylag alacsony tarifájú bérlakás-rendszer jött létre, és állami támogatásokkal pótolták a hiányzó összegeket. Napjainkra ezek megszűntek, és csak ideig-óráig jelent megoldást, hogy a mai szituációban a város által többségi tulajdonban tartott Ingatlankezelőtársaság a lakóház felújítására rendelkezésre álló összegek nagyobbik hányadát műemléki épületek felújítására fordítja. Ez a nem védett vagy kevésbé értékes állomány szempontjából is fölvet gondokat, de nem oldja meg igazán a műemléki helyreállítás kérdéseit sem. Egy sajátos átmeneti korban élünk mi itt Magyarországon, mely közgazdasági értelemben az állami tulajdon lebontásának is korszaka. A korábban kizárólag vagy szinte kizárólag állami tulajdonban volt műemléképületek jelentősebbik hányada a települési vagy megyei önkormányzatok tulajdonába megy át, egy elenyésző hányad marad kincstári tulajdonban, és adott esetben gazdasági társaságok, magánszemélyek is birtokolnak műemléképületeket. A dolgot némileg fűszerezi az egyházi tulajdon rendezéséről a parlament által elfogadott törvény, amely bizonyos terheket ró mindannyiunkra, és felelősségteljes döntéseket követel. Csak példákat szerettem volna hozni azokból a mindennapi gondokból, amelyekben élünk és, ezeket nem ünneprontásként szántam, úgy gondolom, egri tartózkodásuk alkalmat ad majd arra is, hogy az eddigi eredményekkel megismerkedjenek, és bízom abban, hogy a magyaros vendégszeretetről is személyes tapasztalatokat fognak gyűjteni. Eredményes munkát kívánok valamennyi résztvevőnek!