Műemléki belső terek (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1991 Eger, 1991)

Juan Cabello – László Csaba: XVI. századi várak az inventáriumok alapján

LÁSZLÓ CSABA - JUAN CABELLO XVI. SZÁZADI VÁRAK AZ INVENTÁRIUMOK ALAPJÁN A magyarországi várépítészet utolsó nagy korszakát a hódoltság kora jellemzi. Alapvető meghatározója a védelmi jellegű építkezés, annak is a tűzfegyverek, ágyúk elterjedése miatti új formája (rondellák, ágyútornyok, olasz bástyák). Mindez magával hozta, hogy a korábbi, a középkori vár-funkciók közül a lakóhely és a katonai szerepet betöltő erődítmén y-jelleg kettéválik, megjelennek a régiek erődítése mellett azelsődlegesen lakás céljaira szolgáló várkastélyok. Utóbbiak természetesen nem nélkülöztek kisebb védműveket, ezek azonban léptékükben kisebbek a várak hasonló létesítményeinél. A funkcionális különbség magával hozta az alaprajzi, elrendezésben' eltéréseket. Míg a középkori váraknál determináló volt a terepadottság, addig a századunkban megjelenő erődített kastélyok, várkastélyok nagyságát az építtető társadalmi és vagyoni helyzete szabta meg. A várakról szóló rövid bevezető után tekintsük át, melyek is azok a források, melyeket a dm összefoglalóan inventáriumnak nevez. A várakhoz kisebb-nagyobb váruradalom tartozott. Hasonlóképpen tartozhatott birtok a kastélyhoz is, vagy az maga volt uradalom egy része. Az összeírások mindig a vagyoni állapot kimutatására szolgáltak, ezért kerültek a leírásokba az épületek is, legyen az vár vagy udvarház, kastély. Elsődlegesen gazdasági jellegűek, tehát az iratok számbaveszik egy-egy uradalom földállományát, a jobbágyokat, szolgáltatásaikat. Az összeírások gyűjtőneve urbárium. A conscriptiók részletezik a birtokos ingó és ingatlan vagyonát. Kiegészítő részletei az aestmátiók (becslések) és a leltárak, az invertáriumok. Az épületek részleteire, az építészetre, iparművészetre (berendezés, bútorzat, ötvösség, fegyverek, viseldek,stb.) vonatkozóanbennük találunk adatokat. Utóbbi forrásokat nevezhetjük gyűjtőnéven invertáriumoknak. Hangsúlyozzuk, hogy az urbáriumoktól nem elválaszthatók, azokkal együtt készültek. Mikor készülnek ezek az összdrások? Örökösödés, osztozkodás, vagy bármely okból bekövetkező birtokoscsere alkalmával. A megbízó maga a tulajdonos vagy a kincstár. A ránk maradt összeírások nagyobb része a kincstár megbízásából készült, mégpedig olyan uradalomról, amely a kincstár rendelkezésébe került. Ez lehetett egy nagyobb család fiágának kihalta, vagy főpap halála esetén. Ide tartoznak azok az esetek, mikor a korona hűtlenség okán elkobozta a birtokokat, gondoljunk a Wesselényi összeesküvés vagy a kuruc mozgalmak résztvevőinek a sorsára. Noha nem témája a rövid előadásnak, mégis megemlítendő, hogy az összeírásokban bő anyag maradt ránk városi házakról, városokról. Ezek az utcanevekről is tájékoztatnak, felsorolják tehát a városban lakó mesterembereket, foglalkozásokat, ezek szerinti elkülönülésüket meg lehet határozni. Az egyházi épületekről kevés összeírás található. Ezek után nézzük meg, miként készültek az Urbaria et Concriptiones néven levéltárakban őrzött összeírások. Az általános gyakorlat szerint az összeíró a helyszínen végigjárja a birtokot, épületrőlépületre, szobáról-szobára, és már ott fogalmazványt, maculatumot készített. A főépület, vár vagy kastély után sorra vette a belső gazdasági épületeket, istállókat, műhelyeket, malmokat, réveket, bányákat. Ahol régi romot talált, megemlítette. A falvakban feljegyezte a kocsmát, pálinkafőzőt, sörfőzdét. Sorra veszi a földeket, erdőt, tavat, legelőt. Ahol szükséges volt, megjegyezte, használható-