Műemléki belső terek (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1991 Eger, 1991)

K. Csilléry Klára: Parasztházbelsők

legszegényebbek is igyekeztek eleget tenni. A példát Munkácsy Mihály egy fiatalkori, 1863-ban festett - sajnos, csak fekete-fehér fotóban ránk maradt - képe szogáltatja. Ez egy veremház szobáját mutatja be a dél-alföldi Gyuláról. Helyszűkében összeszorítva, mégis jelzett a szentsarok - az elvárásoknak megfelelően, szimmetrikus kompozíciót alakítva ki a rendelkezésre álló kegytárgyakból és a díszítő tányérkákból, kancsókból -, miközben a díszágy is felnyúlik a lepadlásolatlan mennyezetig. A lakásként használt helyiségek közül kevés volt olyan, melyre nem terjedt ki a bemutatott lakásberendezési szisztéma érvénye. Külön hálóhelyiségek általában nem voltak, bár tárolásra szolgáló kamrában való alvásra a XVII-XVIII. századból számos adalék maradt fenn az ország különböző részeiből - és még ennél is régebbről adat volt az, hogy a férfi családtagok azállatok mellett háljanak. Nagyobb terület gyakorlatává mindez az északi területen vált ott, ahol általános lett, hogy a nős fiúk családostul az apai háznál maradjanak. Magának a lakószobának a rendje itt is a másutt szokásosnak megfelelő volt, miként ezt a Mátra hegységtől északra fekvő Vizsláson, 1932-ben felvett kép érzékelteti. Ezen a területen azonban a lakószobában csakis az öreg férfiak és a fiúgyermekek aludtak, ők a lapos tetejű kemencén és a padokon; a munkabíró férfiak viszont az istállóban. A családbeli asszonyok és leányok - néha 10-15 nőnek is - éjszakai szállása az élelmiszer tárolására is berendezett, fűtetlen és zsúfolt kamrában volt; itt őrizték a kelengyésládáikat is. A Vizsláshoz közeli Maconkán az 1930-as években készült két felvétel egy ilyen hálókamrával ismertet meg bennünket. Térjünk vissza a lakószobáknak az előzőekben felvázolt rendjére, ezúttal is egy a Mátrától északra esóközség, Kazár egy szegény, még belülről fúló kemencével ellátott parasztházába pillantva be, egy 1932-ben készült fotó segítségével. Ezt a lakásrendet a néprajzi szakirodalom „diagonális rendszer" néven tartja számon, utalással arra, hogy a lakástér két legfőbb pólusa, a szentsarok és a fűtőberendezés, egymással átlósan szemben helyezkedik el benne. Ennek a rendszernek a gyökerei igen korai időkbe nyúlnak vissza. A régészek által feltárt házalapokból következtetve, a magyarok, akik a legrégebbi korszakban még kerek sátrakban és kunyhókban laktak, együtt ismerhették meg a szilárd építésű, négyszögletes alaprajzú házzal - úgy ezer évvel ezelőtt vagy pár évszázaddal még korábban. Tudnunk kell azonban, hogy ez a nagy múltú lakásberendezési rendszer nem csupán Magyarországon határozta meg az otthonok képét, de hatalmas területen elterjedve, Közép-, Északés Kelet-Európa jelentós részén is. Ezért van az, hogy a magyarokéhoz hasonló lakásrendre a német nyelvterületről ugyancsak említhető példa. Másrészt többek között szélesen elterjedt volt ez a berendezésmód az oroszoknál.