A barokk kor műemlékei (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1990 Eger, 1990)

Andrej Lvovics Punyin: Barokk kori paloták Péterváron és környékén

Most - a szerfölött bonyolult restaurálás eredményeképpen - újból gyönyörködhetünk a kapu elegáns rajzolatában, az aranybevonat csillogásában. Valódi, fémből kovácsolt csipke az egész. Az azsúros kapun kikukucskál a palota homlokzata. Balra a palotatcmplom aranykupolái ragyognak. A korona alatt Jclizavcta cárnő monogramja. Bemegyünk a cour d'honncurbc. A palota kolosszális méretei a mai nézőt is lenyűgözik. Homlokzata szinte a végtelenbe fut. A palota óriási kiterjedésének eme effektusa határozott Vcrsaillcs-asszociációkat ébreszt, de a Carszkoje Szclo-i palota homlokzatai még fényűzőbbek és gazdagabbak. Most a park felől szemléljük a palotát, gyönyörködünk déli homlokzatában. A hatalmas ablakok szinte legyőzik a határt a belső terek és a park térsége között. A számos stukkó dinamikus formáival legyőzi az architektúra statikusságát. Csodálatos effektus jön létre - az épület kőtömegénck dcmaterializálódása: minden mozog, mint egy ujjongó táncban. A földszintet díszítő kariatidák Johann Dunker szobrász modelljei alapján készültek, a vázlatokat maga Rastrelli csinálta. A kariatidák összegörnyednek és megfeszülnek az illuzórikus erőfeszítéstől. Jclizavcta cárnő korában eredetileg a homlokzatok minden stukkó-díszítése aranyozott volt. Nemrég A. Kedrinszkij építész-restaurátor javaslatára a homlokzat egy kies darabján megkísérelték helyreállítani a régi effektust aranyozást utánzó mesterséges burkolat segítségével. Különböző eljárásokat próbáltak ki, dc még nem sikerült megbízható módszert találni arra, hogy a stukkó-díszítések nem nagyon tartós felületén rögzítsék az aranybevonalot. Ezért úgy döntöttek, hogy egyelőre nem állítják helyre az aranyozást. Most pedig a palota belső tereiről. A térségek anfiladikus (soros) beépítésének Rastrcllire oly jellemző elve - amely megfelelt a barokk esztétikájának és udvari rituáléjának - extrém mértékben öltött testet a carszkoja szelői palota kompozíciójában. A fő teremsor 300 méter hosszú volt, a palota szélén elhelyezkedő díszlépcsőtől kezdődött, s öt szemben lévő fülkén áthaladva a látogató a palota fő termébe kerül. A fasiszták 28 hónapig tartották megszállás alatt a Carszkoje Szelót. A palotát feldúlták és kifosztották. Nagy rombolásokat okozott a tüzérségi tűz. A pusztítást egy tűzvész tetőzte be. Visszavonulásuk előtt a fasiszták fel akarták robbantani a palotái, ezért aláaknázták. Szerencsére az orosz tűzszerészeknek életük kockáztatásával sikerült megtalálniuk és hatástalanítaniuk a fasiszták által lerakott 11 nchézbombát, melynek mindegyike egy tonna súlyú volt. Lényegében a palotából csak kiégett romok maradtak a belső terek szánalmas maradványával. Nem sokkal a háború után elvégezték a palota romjainak konzerválását, az épületet ideiglenes tetővel fedték be, a hasadékokat és nyílásokat betömték. A törmelékből összegyűjtötték és rendszerezték a régi kivitelezés maradványait. 1957-ben a szovjet kormány határozatot hozott a palota teljes helyreállításáról. Az építész-restaurátor csoportot Alekszandr Kedrinszkij vezette. A helyreállítás a homlokzatok restaurálásával kezdődölt, és vizsgálatok során sikerült megállapítani a kék színű falak eredeti árnyalatát, amit aztán helyre is állítottak. Eltávolítottak néhány később épített részt, amelyek a XIX. században eltorzították a palota arculatát Rastrclli tervrajzai alapján újjáteremtették az elpusztult részleteket. Ilyenformán a Rastrclli építette homlokzatokat eredeti alakjukban állították helyre. 1957-től elkezdődtek a belső terek helyreállításának munkálatai is. A restaurálás a megmaradt töredékek és történeti dokumentumok gondos vizsgálatának alapján folyt. Sok mindent a háború előtti fotók alapján kellett újrateremteni. Az első helyreállított Rastrelli-félc enteriőr az 1750-es években készüli képtár volt. A terem megformálása során a Rastrelli által alkalmazott képelhclyczés (az ún. „redélyes szétaggalás") nagyon tipikus az orosz barokk palotáknál. A képtárban kb. 130 kép volt holland, francia és olasz mesterektől. A palota evakuálása alkalmával 115 képet az Ermitázsból és különböző magángyűjteményekből pótoltak. A. Kulikov építésznek a csempetöredékek gondos tanulmányozása és szétválogatása után sikerült rekonstruálni az elpusztult kályhákat. Maximális mértékben felhasználva az épségben megmaradt csempéket és csempetöredékeket, a restaurátorok újjáalkották a hiányzókat, amelyek nagyon pontosan imitálják az eredetit. A. Lebegyinszkij építész a megmaradt fotók és a háború előtti mérések alapján elkészítette az elpusztult parkett helyreállításának tervét. A rekonstrukcióhoz szükséges néhány értékes fafajtát Franciaországból szerezték be. A restaurált képtárban újjáalkották az elpusztult tükröket és a többkarú gyertyatartókat Különösen bonyolult feladat volt a tükör- és az ajtókeretekben lévő szobordíszek helyreállítása. Sajátossága a kivitelezés szabad manírjában rejlett: a motívumokat variálták, a részletek nem ismétlődtek. A XVIII. századi fafaragó nem másolta a mintát, hanem alkotó módon átdolgozta: kis változtatásokat eszközölt, s ezzel minden részletnek egyediséget kölcsönzött. így jött létre a barokknak az a sajátos effektusa, hogy a részletek végtelen különbözősége mellett megmarad a kompozíciós alapelvek általánossága. A XX. századi restaurátoroknak bele kellett