A barokk kor műemlékei (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1990 Eger, 1990)

Andrej Lvovics Punyin: Barokk kori paloták Péterváron és környékén

programadó alapelve a nyugat-európai kutúra felé való orientáció volt. Az új államszervezet, az új életmód, a hadseregben végrehajtott reformok, a flotta létrehozása - mindez új típusú épületeket követelt, amilyenek eddig ismeretlenek voltak a régi Oroszországban. A nyugat-európai építészet és építési technika akü'v és gyors elsajátítását külföldi szakemberek orosz szolgálatba állításával oldották meg. Péterváron a XVIII. század első negyedében Németországból, Itáliából, Svájcból, Franciaországból és Hollandiából érkezett mérnökök és építészek dolgoztak. Ám a „péteri barokk" paradox mivolta abban állt, hogy Pétervár nem vált hasonlóvá a német, olasz, francia vagy holland városokhoz. Sajátos épílészcü arculatot nyert, sajátos stílust alakított ki, amely éppen a péteri korszak Pélcrvárára voltjellemző. Ennek egyik oka az, hogy a nyirkos északi klíma feltételei között a lakatlan földre telepítendő új város építésének speciális feltételei számos nehézséget szültek. Másfelől azonban ezek a feltételek szokatlan lehetőségeket nyújtottak a grandiózus térkompozíciók létrehozásához. Ez szemléletesen illusztrálható a 12 kollégium épületével. Homlokzata függőleges irányban (az első szint árkádja, a két felső szintet felölelő pilaszterck, a manzárdtető) a párizsi Vendôme tér épületeire emlékeztet, de általános térbeli megoldását, a részletek kirajzolását és élénk színezését tekintve eltér az épület francia prototípusától - és éppen ezek a sajátos jegyei nagyon jellemzőek a pétervári „péteri barokkra". Ugyanis akkor, a XVIII. század elején egyclelen európai városban sem lehetett (pláne a centrumban!) hasonló grandiózus épületkompozíciót teremteni, amely hosszúságát tekintve a XIV. Lajos versailles-i palotájához volt mérhető. És eközben a 12 kollégium épületét azonos típusú, ismétlődő terekből állították össze - ebben a péteri korszakra olyannyira jellemző építészeti „szabályszerűség" eszméje fejeződött ki. Ugyanolyan mértékben jellemző a „péteri barokkra" az épületek élénk, kétszínű festése - ez a tendencia a XVII. századi orosz építészet hagyományaira megy vissza. A „péteri barokk" másik kiemelkedő műemléke a Péter-Pál-székesegyház, amit Dominico Trezini épített az erődben 1712 és 1733 között. Hosszú harangtornyát még Péter életében - 1724-ben - fejezték be. Hegyes csúcs ékesítette az Admiralitás - a túloldalon, a Néva bal partján lévő hajógyár - központi épületét is. Azt a megoldást, hogy a tornyokat és a harangtornyokat hegyes csúccsal fejezték be, a péteri korszak építészei Nyugat-Európából és a Baltikumból kölcsönözték. Ám a városi tér legfontosabb „csomópontjain" elhelyezett domináns elemek megléte a régi (Péter előtti) orosz építészet tradicionális vonása. Ezt szemléletesen tanúsítja H. Marszclinsz rajza, ami 1726 körül készült. Ilyenformán a „péteri barokk" stílusában szerfölött bonyolultan és sajátosan egyesüllek és forrotlak egybe a történeti genezisüket tekintve különféle tendenciák, megoldások: mind a nyugat-európaiak, mind az orosz építészet szempontjából hagyományosak, amelyek megfeleltek az orosz nemzeti jelleg és nemzeti öntudat sajátosságainak. A külföldi építőművészek által tervezett épületeket az I. Péter parancsai alapján Oroszország különböző részeiről összegyűjtött munkások építették. Magától értetődik, hogy az általuk ismert módszerekkel, és az orosz mesterek építőhagyományai kétségtelenül hatást gyakorollak nemcsak az épületek konstrukciójára, hanem architektúrájukra is (Mensikov palota). A viharos gyorsasággal épülő péteri Pétervárat egy grandiózus olvasztókemencéhez lehet hasonlítani, amelybe a legkülönfélébb komponensek kerültek, és amelyben egy új építészeti „Ötvözetté" forrottak össze, ami új stílusjegyekkel rendelkezett. Eközben nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a hatalmas szerepet, amit e folyamat „legfőbb mestere", Oroszország erőskezű uralkodója, Péter cár játszott, aki az akkori Pétervárnak - „kedvenc gyermekének" - „főépítésze" és „fő építője" volt. Képletcsen szólva, I. Péter korában Pétervár „európai mintára" épült, de igazi oroszos lendülettel, stílusában pedig - a kor viszonyaival és követelményeivel összhangban - harmonikusan összeforrt az ügybuzgalom és az ésszerűség a reprezentativitással, a pompás emelkedettséggel. A Marszelinsz által 1725-ben készített rajz jól demonstrálja a péteri korszak építőmunkájában lévő Palota rakpartot, amelynek mentén a Péter legközelebbi környezetéhez tartozó emberek - F. M. Aprakszin tengernagy, P. I. Jaguzsinszkij főügyész, Sz. V. Raguzinszkij diplomata és mások palotái emelkedtek. Minden korszak építészeti stílusát - mint ismeretes - nemcsak az egyedi, „szólószerepet" játszó épületek jellemzik, hanem a lakás céljait szolgáló általános beépítés is. Ezért erről is kell szólnunk néhány szót. A péteri korszak jellemző jegye volt az építkezés szigorú szabályozása - ezt a cár számos ukáza és a pétervári építkezések irányítása céljából még 1706-ban létrehozott adminisztratív szerv, az Építkezési Kancellária rendeletei biztosították. E szabályozás egyik megnyilvánulása a „mintatervek" (típustervek) széles körű használata volt. Ez igen racionális megoldásnak bizonyult a gyors ütemben folyó építkezés körülményei között, amikor nagy hiány mutatkozott a képzett építészekben. A típustervek tömeges alkalmazása a péteri korszak pétervári architektúrájának jellemző vonása, amely a következő periódusokban is nagyban meghatározta a városfejlesztést. 1717-ben J. B. Leblon építész (A. Lenotre tanítványa, akit I. Péter Franciaországból hívott meg) a cár megbízásából kidolgozta a vagyonosok számára építendő házak típustervét. Ez a terv a Vasziljev-szigeten