A barokk kor műemlékei (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1990 Eger, 1990)
Andrej Lvovics Punyin: Barokk kori paloták Péterváron és környékén
A barokk korban az arisztokrácia palotái, villái és városkörnyéki rezidenciái voltak azok az cpülcltípusok, amelyekben különösen világosan jutottak kifejezésre a barokk specifikus vonásai. Ezek az épületek nagyon fontos szerepet játszottak az építészet fejlődésében, a forma- és stílusképzés általános folyamataiban. Térkompozíciójukban, homlokzatuk és belső tereik dekoratív kivitelezésében, a művészetek szintézisének széles körű alkalmazásában, az épületek és a városi környezet, valamint az építészetileg átalakított természetes táj közötti térbeli kölcsönhatás megoldásaiban nagyon következetesen megvalósult a barokk művészi eszmerendszere. Előadásunk célkitűzése elsősorban az, hogy nagy vonalakban jellemezzük az 1700-1750-cs években emelt pétervári paloták és a Pétervár környéki rezidenciák építészetét; bemutassuk, miként fejlődött az adott időszakban az orosz barokk stílus; hogyan szintetizálódtak a nyugat-európai építészetből átvett megoldások az orosz építészet nemzeti jegyeivel. Hogy a barokk kori orosz építészetben végbement stílusfejlődésről alkotott képünk teljesebb legyen, összehasonlítás céljából néhány más típusú épületet is bevonunk vizsgálódásunk körébe: templomokat, polgári célokat szolgáló középületeket stb. Az egykori barokk kori paloták közül korántsem maradt meg mindegyik. Egyesek teljesen eltűntek, másokat később kisebb-nagyobb mértekben átépítettek. A legutóbbi években restaurátoraink kísérleteket tettek arra, hogy részlegesen vagy teljesen helyreállítsanak néhány későbben átépített palotát, újrateremtve régebbi történelmi arculatukat. E kísérletek gyakran vitathatók, de kétségtelenül számot Uirthatnak a szakemberek érdeklődésére. A második világháború alatt szinte teljesen elpusztultak a barokk mesterművei - petergofi és a Carszkoje Szclo-i paloták, amelyek a fasiszták által elfoglalt területen álltik. E palotákat építészeink, művészeink és munkásaink támasztották fel a romokból - s mindez a nép valódi hőstette volt. 1. Pétervár alapítása és első" épületei Az, hogy a Néva deltájában egy új város - Pétervár - jelent meg, amely hamarosan Oroszo szag fővárosa lett, azokkal a viharos eseményekkel állt kapcsolatban, amelyeket országunk a XVIII. század elején élt ál, 17(X)-ban Oroszország háborút indított, hogy felszabadítsa a svédek alól a Finn-öböl keleti részén fekvő földeket, amelyek évezredünk kezdetétől az orosz állam fennhatósága alá tartoztak. A svédek a XVII. század elején foglalták cl őket, amikor a belső viszályok, a gazdasági romlás, és a még Moszkvát is elfoglaló lengyel-litván intervenciósokkal vívott súlyos harc következtében Oroszország nyomorúságos helyzetbe került. I. Péter orosz cár szavai szerint a svédek azáltal, hogy elfoglalták a Kelet-Baltikumot es a Néva menti földeket, „erős függönyt húztak az. orosz emberek szeme elé, és elvágták a kommunikációt a világgal". Oroszországnak azonban feltétlenül szüksége volt arra, hogy kiutat nyerjen a Balti-tenger felé, hogy - Puskin szavaival elve „ablakot vágjon Európa felé". Ezt a rendkívül fontos lörténclmi feladatot Nagy Péter kortársainak katonai eszközökkel kellett megoldaniuk. 1702. október 11-én az orosz seregek ostrommal bevették a Ladoga-ló és a Néva egyesülésénél fekvő Noteburg erődöt. (A régebben Orcsek nevezetű régi orosz erődöt a svédek a XVII. százatl eleién foglalták I I. Péter parancsára Notcburgot Schlüssclburgnak (Kulcsvárosnak) keresztelték át, az új elnevezéssel arra célozva, hogy a „kulcs" segítségével meg tudják nyitni a svédek állal elzárt, Európába vezető utat. 1703. április végén az orosz seregek leereszkedtek a Néva torkolatához, május l-jén pedig elfoglallak Niensanc várát, amit a XVII. század elején azért építettek a svédek, hogy megakadályozzák az oroszok kijutását a Balli-tengcrhcz. Az
