A barokk kor műemlékei (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1990 Eger, 1990)

Somorjai Selysette: Barokk kastélyok és polgári lakóházak falfestészete

topográfiai közelsége azt sugallta, hogy az augsburgi rokokó c jellegzetes és erőteljes hatása az Északkelet-magyarországi cmlékanyag sajátossága. Magyarázatát a közreműködő mesterek személyében és tanultságában kerestük. Az utóbbi évek műcmlékfeltárásai azonban több olyan együttest is napvilágra hoztak, amelyek ismeretében c stílusirányzat szélesebb körű jelenlétével kell számolnunk. Egy soproni példa ebből az időszakból - az augsburgi rokokó formakincsével rokon Cuvillier metszeteit idézi, így a mennyezet aranyozott rocaille díszének illuzórikus ábrázolása, a sarokjelcnetek motívumai, a bal oldali óriáskulissza. Egy másik jelentős képviselője ennek a körnek a győri Zichy palota négy szobát magábafoglaló együttese. A szóbanforgó helyiségek a nagyterem északi és déli oldalán helyezkednek cl. Amikor kifestésükre sor került a nagyterem dekorációja már készen volt, de ebből csak rckonstruálhatatlan töredékek maradtak. Hasonlóképpen elpusztult az északi szárny két szélső helyiségének díszítése is. Az utolsó déli helyiség, amely soha nem közlekedett a teremsorral, nem volt festve. A helyiségek egykorúságál a stílus- és ké/azonosságon túl formai jegyek is bizonyítják. így például a bemutatott két déli helyiség faburkolatot imitáló lábazata valamennyi helyiségben megtalálható és az egykor barnára festett ajtókhoz igazodott így adva a térrendszernek egységes képet. A díszteremhez közvetlenül csatlakozó déli helyiség dekorációjának jellegét szertelenül burjánzó kagylódísz ornamentika határozza meg. A falszakaszok kerctclésc már csak jelzésszerű. A függőlegesen megindított keretek eltérő magasságban volutába csavarodva elfogynak vagy irányt váltanak, mint az ajtók körüli mezők kerete, amely szemöldök magasságban szupraport keretté válik. Egykor valószínűleg a mennyezetre is ráterjedt. Az egész laza keretrendszer mintegy applikációként hat a sárga falsík előtt megjelenő kővázák körül. A rendszer rendkívül levegős, friss benyomást kelt, s ezt a hatást erősítik a felső rocaille keretről lazán a falsíkra úsztatott virágfüzérek is. A szomszédos déli szoba kifestésé jellegében a sárga szobáéval rokon, de hangvételében jóval visszafogottabb. A két északi helyiség közül a nagyteremhez közvetlenül csatlakozó sarokszoba falait figurális festés díszíti. A falakon - a rendelkezésre álló teljes felületet kitöltő - óriási táblaképek jelennek meg, egy-egy társasági jelenetet: enyclgést, társasjátékot, táncot ábrázolva. Ugyancsak figurális díszű, ezesetben bibliai tárgyú képekből komponált, a következő helyiség, amely a dekoráció jellegét tekintve a sárga szobához ál. közelebb. A lazán hullámzó ornamentika föllazítja a falfelületeket, a képek kcrctelésénck jellemző motívuma az alul volutába csavarodó keret, a függőleges szakaszok növényi törzsre emlékeztető kinövései. Mindkét figurális díszű helyiség egy jellegzetes rokokó lérdekoráció: a lécek közé feszített vászonkcpckkcl ékesített faburkolatos szobának illuzioniszükus megjelenését példázza, méghozzá annak mindkét alaptípusát. A falmezőt minél jobban kitöltő egyenes kcrctelésűt, és a falsík egyéb díszítésének alárendelt szabálytalan kontúrút. A bibliai szoba és a sárga szoba folyondárként szerteágazó falhatárokai elmosó díszílményci a soproni mennyezet kapcsán már említett Cuvillier mintalapjaira emlékeztetnek, akinek oenvre-jében egyébként megtalálható a márványkagylós és a társasági jelentés szobák higgadtabb faltagolási rendszere is. A szimmetrikus képkerctelés vagy a sárga szoba applikáció jellegű dekorációja Johann Michael Hoppcnhaut,... A bibliai jelenetek keretének helyenként egzotikus fává vastagodó darabja, vagy a sárga szoba jellegzetes féloldalra lebbenő virágfüzerci ugyancsak Hoppcnhaut mctszcilapjain tűnnek fel, alátámasztva azt a feltevést, mely az ilyen jellegű metszeteket a bajor rokokóval hozza kapcsolatba. A Zichy palota esetében ennek a kapcsolatnak konkrétabb formáját jelenti, hogy a társasági jelenetek óriás táblaképeinek megfestéséhez részben Johann Elias Nilson augsburgi rézmetsző 1762-ben megjelent sorozata szolgáltatta a mintát. A győri Zichy palota kifestésé amellett, hogy c stílusáramlat magyarországi jelenlétének újabb, jól megalapozott bizonyítékát szolgáltatja, kiválóan illusztrálja a szobafestéseknek lértípust teremtő funkcióját is. Ez csak több helyiségből álló együttes fennmaradása esetén válik nyilvánvalóvá, s ilyen együttes csak kevés van. Ha azonban rendelkezésre áll, igen fontos adalékul szolgálhat az épületek funkcionális megértéséhez. Az alaprajzi sajátosságok bizonyos mértékben természetesen eligazíthamak, így a nagyterem egyértelműen a térrendszer középpontja. A két oldalára fűződő, egyre csökkenő alapterületű szobasor utal a helyiség közösségi vagy privát mivoltára. Az északi szárny utcai szoba-alkov kombinációja meghatározta egy háló-dolgozószoba helyét. A dekoráció ismerete ezeket az alapinformációkat egészíti ki. A két, figurális jelenetekkel díszített szoba két - bevonattal dekorált - faburkolatos szobát imitál. A XVIII. századi elméleti irodalomból tudjuk, hogy a faburkolatos helyiségek mindig fogadóterck voltak, s ha ezeket képekkel díszítették, akkor az kifejezetten reprezentatív igénnyel készült. így a díszteremhez csatlakozó északi szobák funkciója egyértelműen meghatározható a dekoráció alapján. Ennek jellege pedig egyúttal információt ad az építtető igényességéről, az épület egykori rangjáról. E példa egyben felhívja a figyelmet arra, hogy a XVIII. századi lakóterek kifestésénck megítélésében, esetenként megmentésében nem feltétlenül festészeti kvalitásaiból kell kiindulni, célravezetőbb ezeket egy sajátos műfaj képviselőjeként ilyen összevetésben elbírálni. A péccli Ráday kastély ugyancsak az 1760-as években elkészült festései azt példázzák, hogy a fentiekben