A műemlékvédelem és társtudományai (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1989 Eger, 1989)

Lővei Pál: A falkutatások hozzájárulása Győr várostörténetének ismeretéhez

múzeum téglagyűjteménye és az azt feldolgozó pbulikáció szolgált a vizsgálatok alapjául, majd a helyi „téglagyűjtők", helytörténészek magángyűjteményeinek feldolgozása következett, végül a folytatódó kutatások során is egyre gyarapodott az anyag. A katalógus jelenleg mintegy 500 tételt számlál, amely egyedülálló Magyarországon (a főváros, Budapest is szegényebb ezen a téren). Valószínű, hogy a szokást a várfalakat építő és ehhez évente több millió téglát égető, a káptalan téglaégetési monopóliumára kezét rátevő katonaság honosította meg, így egyfajta védjegy, minőségjegy lehetett az eleinte különböző geometrikus jelekből, majd a győri vár főparancsnoki tisztét is betöltő főkapitányok monogramjaiból és többnyire évszámból álló jelölés. Ezt később, a városi kézbe a XVIII. században visszakerült égetési jog idején egyszerű évszám követte, szinte minden évből ismert ilyen tégla. A XIX. században pedig a különböző téglagyárak, vállalkozók márkajelei már hirdetési célokat is szolgáltak. A különböző egyházi intézmények, kolostorok, valamint magánföldesurak téglabélyegei is fellelhetők Győrben. Az összegyűlt anyag egyre bővül, az újabb kutatások során régebbről ismert, de meg nem határozott típusok keltezése, monogramjaik feloldása is lehetővé válik. A gyűjtemény a kiegészítő levéltári kutatások eredményeivel együtt az ipartörténet számára is érdekes. A munkák kezdetén folyt a győri Püspökvár tornyának, majd külső homlokzatfelületeinek ásatással is kom'''inalt kutatása. A vizsgálatok látványos, a gyors bemutatással hamar ismertté is tett eredményekre vezettek. A XVI. és XVÍH. században átalakított kaputoronyról kiderült, hogy a későbbi köpenyfal mögött magában rejt egy XIV. sz. közepe táján épült tornyot. Lizénás-konzolos-árkádsoros, pártázattál lezárt keleti homlokzata a XIV. századi, egyszerű kváderezés fölött a XV. sz. végéről származó, geometrikus festés részben rekonstruálható volt. Mind építésekor, mind új kifestésekor a püspökök címereivel díszítették a homlokzatot. A további vizsgálatok Magyarország középkori püspöki lakópalotáinak legépebbikét tárták fel, gótikus ablakkeretekkel és az északi palotahomlokzaton nagyszabású, későgótikus zárterkéllyel. Bár a belső terek kutatására nem volt lehetőség, az együttes építéstörténete így is jórészt rekonstruálható. A tervezett jövőbeni ásatások remélhetőleg fényt derítenek még az északi palotahomlokzat jelenleg föld alá eső szakaszainak jellegére, ezen az oldalon ugyanis a fal belsejében jelenleg is járható egy, nagyjából a Duna szintjére levezető, alján ma befalazott lépcsőfolyosó, amely részletformái alapján a palota XIV. sz. első felére keltezhető, legkorábbi megmaradt részeihez tartozik. A Káptalandombon, a székesegyháztól délre elterülő Martinovics tér keleti oldalán egy alápincézett, emeletes, téglányalaprajzú gótikus épület került elő, a ma „a Borsos Miklós szobrászművész életműkiállításának helyet adó épületen belül. Az északi, a mai múzeum belsejébe eső homlokzaton a földszinten csúcsíves kőkeretű ajtó és mellette egyenes záródású, későgótikus ablak mutatkozott, az emeleten pedig nagyméretű, ugyancsak csúcsíves kőkeretet bontottak ki. Az emeleti beemelő-nyílás alapján a feltáró nem lakóházként, hanem tárolásra szolgáló raktárépületként határozta meg az objektumot. A régészeti feltárások során előkerült, az épülethez csatlakozó veremsor a magtárfunkciót megerősítette. A közelben, a tér közepén addig ismeretlen, románkori kis templom maradványa került elő 1981-ben, valószínűleg az írott forrásokból ismert Szent Lázár plébániatemplom. A Káptalandomb alatt elterülő belvárosi részek területén korábban középkori épület vagy épületrészek nem voltak ismertek, csupán néhány — azóta újkorinak bizonyult — házról tételezték fel a középkori eredetet a szakirodalomban. A mostani kutatások során a város főterén, a mai Széchenyi téren több középkori házrészlet tárult fel. A tér területén régészeti feltárás tisztázta, hogy egy korai, falusias jellegű települést a XIII. században egyetlen nagy tereprendezés tüntetett el, amelynek során a lenyesett területen lekavicsozott térszintet hoztak létre. Feltehető, hogy a piactér kialakítása történt meg ekkor, nem lehetetlen, hogy az 1271-ben kiadott, a városi fejlődés szempontjából alapvető királyi kiváltságlevél kiboesájtásával kapcsolatban. A tér keleti határfalát alkotó Liszt F. u. 1. sz. házban, a nyugati szárny közepén egy alápincézett, földszintes, középkori lakóház bontakozott ki. A háromosztatú földszint középső és déli helyisége között elszedett kőkeretű, középkori ajtó nyílott, az ajtóval megnyitott falnak a középső helyiségbe eső oldalán két falfülkét alakítottak ki. Ez a helyiség konyha lehetett, mert falfelületei kormosak voltak - a falfülkék is tárolóhelyül szolgálhattak. A földszinti falak különböző korú nyílásbefalazásaiból két középkori, elszedett kőfaragvány is előkerült, mutatva, hogy a kisméretű, középkori téglákból álló falazatban az in situ talált ajtón kívül más nyílásokat is gótikus kőkeretekkel láttak el egykor. A Széchenyi ter északi oldalán álló 2. sz. ház esetében azzal a Győrben szinte egyedülálló eredménnyel dicsekedhetünk, hogy a ház tulajdonosainak listáját a XVI. sz. első feléig sikerült visszavezetni: az első ismert birtokos a székesegyház Szentháromság (hédervári) kápolnája, 1535-ben, de nem lehetetlen, hogy ez a javadalom jóval korábbra, a XV. századra nyúlik még vissza. Ebből a középkori házból jelentős maradványok bukkantak elő a kutatás során. Érintetlenül maradt az egész középkori rész alatt húzódó, dongaboltozatos pince, fölötte pedig egy háromosztatú épület alapfalai kerültek elő, részben a pinceboltozat fölött húzódó falakkal. A szomszédos,Széchenyi tér 1. helyén is állt már a középkorban tartós anyagból emelt ház, egyik falának alapozását a pincében lehetett feltárni. A kutatásokból egy, a maival egyező nagyságú, középkori piactér rajzolódik ki, amelynek keleti, északi, nyugati térfala egyezett a jelenlegivel, csupán a déli térfal, az egykori jezsuita, utóbb bencés templom és kolostor helyén nem ismerünk korábbi maradványokat. A tér keleti oldalán a járószint a középkorban mintegy 1 m-nyivel a mai alatt húzódhatott, ahogy a tér területén feltárt kavicsos réteg is. Az északi oldal házai azonban alig feküdtek mélyebben, mint a mostaniak, és a Széchenyi tér 2-ben észak felé egy további lépcsőfokkal emelkedett a belső járószint. Dél-délkelet felől tehát fokozatosan emelkedő terepfelület rajzolódott ki a Káptalandomb, illetve a Dunával párhuzamosan futó, lapos hátság irányában.