A műemlékvédelem és társtudományai (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1989 Eger, 1989)

Horváth Zoltán: Vértesszentkereszt – laboratóriumi vizsgálatok a műemlékvédelem szolgálatában

4. Helyreállítási, konzerválási javaslatok Vizsgálataink alapján megállapítottuk, hogy a kőfelületek intenzív pusztulásának közvetlen oka a közeli meddőhányóból származó erős környezetszennyező hatás. A romegyüttes jelenlegi állapotának kialakulásában azonban mind a bányaműveletek okozta „épületkárok", mind a helytelenül megválasztott kivitelezési technológia és anyagok szerepet játszottak. Véleményünket a fentiek figyelembevételével az alábbiakban összegezhetjük. 1. A megszakadt helyreállítási munkákat mielőbb be kell fejezni. 2. \ falkoronákon vízszigetelő réteget kell kialakítani. 3. A felmenőfalak repedéseit ragasztóanyaggal kell kitölteni, hogy újra együttdolgozó szerkezetet kapjunk. Ezzel egyúttal megakadályozzuk a vizek falba jutását oldalirányból. A leginkább célravezetőnek a nagynyomású epoxi-injektálást tartjuk. A ragasztás előtt ellenőrizni kell, hogy a fal nem tartalmaz-e nagyobb üregeket. 4. A műkő-környezetbe épített eredeti köveknek dilatációs rétegen keresztül kell kapcsolódni a kiegészítő anyagokhoz. 5. A Ny-i kapu faragványai és a kapcsolódó kiegészítőanyag közé is dilatációs réteget kell kialakítani. (Ajánlott anyag:egykomponensű szilikonkaucsuk). 6. A mészkőfelületeket meg kell szabadítani a korróziótermékektől. Javasolt technológia: kisnyomású ciklikus vízpermet, nemionos komplexképződésre épített tisztítópaszta, ásványi eredetű hordozóval. Az öblítővíz maximális nyomása 70 bar. 7. A tisztítást követően meg kell várni a falszerkezet kiszáradását. 8. A teljes felületet hidrofobizálni kell. 9. A helyreállított műemlék környezetében meg kell oldani a csapadékvíz elvezetését a terep célszerű rendezésével. 10. A fenti módon konzervált épületegyüttest évente legalább egy alkalommal ellenőrizni kell. 11. A víztaszító felületkezelés kb. öt évre biztosítja a kőfelületek védelmét.