A műemlékvédelem és társtudományai (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1989 Eger, 1989)

Kralovánszky Alán: A műemlékvédelem és a régészeti kutatások kapcsolata

tékok vesznek kárba, semmisülnek meg úgy, hogy bár megvoltak, mégsem hasznosíthatók a különböző' szaktudományok részére. Másik véglet az, hogy a régész által feltárt járószint alatti falmaradványok alapján kikövetkeztethető alaprajz, funkció, kor stb. kérdéseinek megválaszolására az építész, építészet- illetve művészettörténész tart szakmai jogigényt. d) A nem szabatos jogrendszer és az arra épülő intézményrendszer, illetve a különböző szakterületek illetékes/illetéktelen szakemberei nem összehangolt szempontjai miatt pl. a régész egy műszaki létesítmény ásatási dokumentációját még az Országos Műemléki Felügyelőség tudományos/dokumentációs/tervezői osztályának sem köteles leadni (csak a Magyar Nemzeti Múzeumnak, ahol hat évig, illetve kérés esetén még több évig zárolt anyagként megőrzik, tárolják a szerzői jog értelmében). így fordul elő, hogy bárminemű állagmegóvás, értelmező-bemutató tervezés nem rendelkezik megfelelő mennyiségű és minőségű alapadattal. A jogilag nem jó szabályozottsággal szemben csupán az esetlegességen alapuló jó kollegiális viszony ritka esete ad feloldást. De hasonló a helyzet a nem kővagy téglaépületek esetében is: egy földgát, sánc, halom stb. műszaki értelemben ugyancsak építés révén jött létre, tehát építmény (=„végleges vagy ideiglenes rendeltetéssel megvalósított — ingatlan jellegű — olyan műszaki alkotás, amely a talaj természetes állapotának megváltoztatása révén jöhet létre)." - 20/1972. (XII. 5.) ÉVM-ÁH r. 2. mell. 2. pont). e) Ugyancsak nem megfelelő a szankcionálás. Sem a műemlékvédelem, sem a régészet nem él még azzal a minimális szankcionálási lehetőséggel sem, amely jogilag biztosított. A büntethetőség mintegy 5—10 000 Ft (ez az össszeg mintegy 100 USA dollár értékű!), amely fél vagy egy havi átlagfizetésnek felel meg. Ha igen ritkán van is vaamilyen bírói döntés alapján történő pénzbüntetés, azt sem az elkövető személy fizeti, hanem valamilyen módon elszámoltatja munkahelyén, tehát érdektelenné válik a büntetés, a 'társadalmi tulajdon' ellen elkövetett káros tevékenység. f) Hasonló a helyzet a szankcionálás viszonylatában akkor, amikor nem tudatos pusztítás (épületanyag-szerzés, kincskeresés, rombolás ideológiai okból vagy területszerzés érdekében) esetét vizsgáljuk. Az időjárás (elsősorban a fagyok) és a környezeti ártalmak (légszennyezettség, növényzet, helytelen építészeti anyag és technológia alkalmazása) mellett maga a használó és a kezelő hanyagsága (tisztátalanság, időszakos korrekciók elmulasztása) pusztítja legjobban műemlékeinket. De kérdésünkhöz tartozik az is, amikor maga a műemlék építész tervezője nem gondoskodik a használók, rongálok ellen preventív tervről (forgalmi útvonal biztosítása, jó fotózási hely kialakítása). Egyik sem von maga után büntethetőséget. 4. Összefoglalva: ha a fogalmi és a jogi vonatkozások nem jók, nem lehet a műemlékvédelem és a régészeti kutatások kapcsolata területén felhőtlen viszonyról beszélni. Ha nem ismerjük fel és nem fogalmazzuk meg világosan a felmerülő kérdéseket, akkor azokat nem is tudjuk időben és érdemben megválaszolni. E nélkül pedig egyik szakterület sem éri el hivatásból, szakmai felelősségből vállalt célját. Az a szerencse, hogy az utóbbi években sokan ismerték fel az új gondokat, és gondoskodtak az első korrigálási lépésekhez szükséges előfeltételekről (műemléki szakmérnökképzés műszaki és humán végzettségűek részére, új műemlékvédelmi törvény előkészítése). Tehetik ezt annál könnyebben, mivel erre korábban nemzetközi kötelezettséget vállalt országunk. Az 1933-ban elfogadott Athéni Charta szövegében a témánkhoz leginkább kapcsolódó fogalom: a 'rom'. Eszerint: „... ha romról van szó, lelkiismeretes állagmegóvás szükséges, és ha a rom állapota és körülményei engedik, szerencsés megoldás a megtalált elemek eredeti helyükre való visszahelyezése (anastylosis), és az e célra használt új anyagoknak felismerhetőknek kell lenniük. Amikor azonban egy ásatás sroán napvilágra került rom konzerválása lehetetlennek bizonyul, tanácsosabb azt pontosan felmérni és újra vissza temetni, mint pusztulásra ítélni." E merevnek tűnő, de alapjában teljesen jogos, tehát tudományosan és pénzügyileg egyaránt helyes követelményt az 1964. évi Velencei Charta kissé oldottabban fogalmazza meg, illetve egészíti ki. Ez ugyanis már figyelembe veszi az időközben felismert, valamint megnövekedett társadalmi - nevezetesen: történeti tudatformáló, kultúrpolitikai, idegenforgalmi és gazdasági szempontokat is. Eszerint: „... A romok rendezési munkájáról, valamint az építészeti részletek és a talált tárgyak szükséges mértékű, állandó konzerválásáról és védelméről gondoskodni kell. A fentieken kívül meg kell ragadni minden kezdeményezést, amely a feltárt emlék megértésének megkönnyítését célozza, anélkül, hogy megváltoztatná annak értelmét. Minden rekonstrukciós munkát azonban eleve ki kell zárni, és csak az anastylosis lehetőségét lehet előirányozni, vagyis a meglevő, de szétesett részek újra összeállítását. A kiegészítő elemek mindig felismerhetők kell hogy legyenek, és csupán azt a minimumot tegyék ki, amennyi szükséges feltétele a műemlék visszaállításának...". Az előzmény, a példa adott, valóban csak értelmesen kell alkalmazni azt, ami alkalmazható napjaink Magyarországán. De a jövőre is gondolva tovább lehet és kell lépnünk, és régészeti kutatásaink során az eddigi mintegy 9500 védett építészeti emlék mintegy 4%-át kitevő, tehát közel 360 ún. 'régészeti objektum' számát tovább növelve kell úgy kutatnunk, hogy minden társtudomány szakembereinek bevonásával, minél jobban tudjuk az alapadatokat, jelenségeket megfigyelni, dokumentálni, értelmezni és ezeket az adatokat átadni a műemléki tervezőknek, konzerválóknak és a műemlékvédelmi kivitelezőknek. Ezt követően akár a földdel visszatemetett, akár a konzerváltan bemutatásra előkészített objektumot védetté kell nyilváníttatni, e jogi védettséget államilag bejegyztetni a Földhivatal tulajdoni nyilvántartási lapjaira, folyamatosan biztosítani és ellenőrizni a szakszerű használatot és karbantartást. A régészeti kutatás és eredményének a műemlékvédelemmel kapcsolatos jó és rossz példáit diasorozaton keresztül érzékeltetem, képek közreadása nélkül viszont a szöveg nem érthető.