A műemlékvédelem és társtudományai (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1989 Eger, 1989)

Michael Horsky: Informatika és műemlékvédelem

Tisztelt Barátaim! Hölgyeim és Uraim! Remélem, hogy mindannyian megértik az előttem álló feladat nehézségét, azt tudniillik, hogy néhány perc alatt megtárgyaljuk. Önökkel a műemlékek nyilvántartásának problémáját, s hogy ez milyen szerepet tölt be a műemlékvédelemben. -És emellett rnég adjak Önöknek néhány információt, és beszéljek egy témabizottság tevékenységéről, amely majdnem 10 éve foglalkozik a műemlékek nyilvántartásának módszereivel és technikáival Lengyelországban, Magyarországon, a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Bulgáriában. Mindenekelőtt engedjék meg, hogy előadásom első részében — mivel úgy látom, hogy a hallgatóság soraiban fiatal, műemlékvédelemmel foglalkozó kollégák .ülnek Európa különböző országaiból - adjak néhány történelmi információt arról, hogy az európai műemlékvédelemben a műemlékek számbavételének milyen történelmi előzményei vannak. Az európai társadalom számára a műemlékvédelem története szoros kapcsolatban áll a kulturális örökség inventarizációjával, a műemlékek állományával. A modern műemlékvédelem gyökerei tehát új társadalmi ideálokhoz nyúlnak vissza, ezeket az új társadalmi ideálokat a francia forradalom teremtette újra, élesztette újra. Önök mindannyian tudják, hogy a nagy francia forradalom kétszázadik évfordulójáról emlékeztünk meg most, nagy tisztelettel. Közvetlenül a francia forradalom után Vietor Hugo a következőket mondta: Minden műemléknek két arca van. Egyik arca a haszna, a másik a szépsége. A haszon a tulajdonosé, a szépség pedig az egész világé. Jóllehet Önök többségben fiatalok, tudják, hogy majdnem kétszáz év az európai népek történetében, bármely állam történetében hosszú idő, s ez alatt nagyon sokszor elfeledkeztek ezekről az elvekről. Nem kell ezt konkretizálni, de nagyon sokszor rossz helyzetben voltak a műemlékek, amikor a francia forradalom ezen eszméi elfelejtődtek. Maradunk a francia talajon, ha lehet így mondani. Ezek az ideák hívták életre a francia állami műemlékvédelmet, és 1831-ben készítették el majdnem a legelső európai műemlékvédelmi leltárt, műemlékvédelmi listát. Az én információm szerint — meglehet, önök megerősítik ezeket a tényeket - pontosan 1831-ben kezdődött Európában a legelső műemlékvédelmi összeírás, és Franciaországban kezdődött. A XIX. században - egy kis idő múlva — kezdődtek a számbavételek a közép-európai országokban is. Emlékeztetni szeretném önöket a már abban az időben is nagyon híres Magyar Tudományos Akadémia 1847-es eredményeire. A franciák a forradalom után kezdték a számbavételt, amikor már sok műemlék elpusztult, a történelmi Magyarországon pedig, melynek területén abban az időben éltek szlovákok is, a műemlékek számbavétele már a szabadságharc előtt elkezdődött. A számbavételt azonban egy-két év alatt elvégezni lehetetlen feladat. Ezért a forradalom után az akkori központi hatalom, Ausztria, Bécs 1850-ben ismét elkezdte a közép-európai (osztrák, csehszlovák stb.) műemlékek számbavételét. Ezek a munkák 50 évig folytatódtak. Mindenekelőtt a történetfilozófiából fakadtak ezek a munkák és a romantikából. Figyelmet fordítottak mindenekelőtt az építészetre, a kastélyokra és az egyházi emlékekre: templomokra, kolostorokra. Nagy változás történt a tudományban a XIX. és a XX. sz. fordulóján. Ez időben a bécsi művészettörténeti iskola elkezdte a műemlékek inventarizációját összeurópai méretekben. A pozitivista metodológia, a műemlék tárgyának és hatáskörének kiszélesítése, valamint a. műemlékjegyzékek funkcióinak kiszélesítése teljesen új értelmezést kapott, ha összehasonlítjuk a XIX. századi értelmezéssel. Három nevet említek ebből a korszakból, akik — én személy szerint úgy tartom — európai jelentőségűek. Elsősorban a híres Alois Riegl jegyzéke, amelyet 1899-ben az ausztriai Krems város műemlékeiről készített, Dvorak, cseh professzor és Georg Dehio jegyzéke. Georg Dehio jegyzéke szerintem nagyon fontos jegyzék, nemcsak azért, mert tartalmazza Németország műemlékeit, hanem a többi európai ország részére is nagyjelentőségű.. A műemlékek funkciójának és felhasználásának új értelmezése már ebben a században alakult ki, körülbelül húsz évvel ezelőtt. Az Athéni Charta 1932-ben még nem beszél az inventarizáció szükségességéről. Mint tudják, az Athéni Chartát az Építészek Kongresszusa fogadta el ebben az időben. A második világháború utáni újabb elképzelések eredményeként 1965-ben létrehozták az ICOMOS-t, az UNESCO ICOMOS bizottságot. Az előző évben fogad*Az előadó a Szlovák Műemlék védelmi Intézet tudományos munkatársa, a szocialista országok műemléki és múzeumi munkacsoportjának 2. számú, „A. műemléki nyilvántartás módszerei és technikája" témabizottságának 10 éven át volt vezetője.