A műemlékvédelem és társtudományai (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1989 Eger, 1989)

Hokkyné Sallay Marianne: A műemlékvédelem és társtudományai

- A másik terület a konkrét műtárgyon végzett vizsgálatok alapján a műalkotás anyagainak, állapotának rögzítése, a konzerválási anyagok meghatározása. Ez a vizsgálat ki kell terjedjen a műalkotás környezetére, és javaslatot kell tegyen az utóbbi kialakítására is. Néhány vizsgálati szempont a teljesség igénye nélkül: aj A környezet relatív és abszolút páratartalma. Hőkiegyenlítődési kérdések. A falazat (különösen falképek esetében) nedvességtartalma, hőmérséklete. b) A műtárgy anyagainak elemzése. Falképek esetében a vakolat összetétele, festékvizsgálatok, alapozó anyagok meghatározása. Fából készült műtárgyak vagy táblaképek esetében a faanyag károsodását okozó tényezők megállapítása stb. Az elmúlt 3—4 évtized számos kémiai, fizikai, általában természettudományos eredménye korábban ismeretlen lehetőségeket tárt fel. Különböző, új tulajdonságokkal rendelkező műanyagok felfedezésével és azok megfelelő alkalmazásával egyszerűvé vált az eredeti falazatukon pusztulásra ítélt freskók leválasztása, új hordozóra helyezése. Ezek a hordozó szerkezetek relatíve könnyűé kTTdtűnő szigetelő hatásúak. Ez a módszer két egymáson levő falképréteg szétválasztását is lehetővé tette. A szilikongumi alkalmazásával soha eddig el nem ért pontosságú negatív formát tudunk készíteni bármely plasztikai alkotásról. A kikísérletezett új technológiák, anyagok, a föld alól napvilágra hozott leletek: bőr-, fém-, textiltárgyak időnként csodaszámba menő konzerválását, restaurálását teszik lehetővé. Az ultraviola és az infravörös felvételek falképek, táblaképek esetében szemmel alig vagy egyáltalán nem érzékelhető átfestéseket, korábbi korok beavatkozásait árulják el. Mindez óriási pozitívum, és nyilvánvaló, hogy a természettudományok alkalmazását, eredményeinek bevezetését a műemlékvédelem területén szorgalmazni kell. Ezek a vizsgálatok és eredményei a képzőművész-restaurátor, az építész munkáját jobbá, eredményesebbé, megalapozottabbá tehetik, de természetesen nem pótolhatják. Ez utóbbit hangsúlyozni szeretném. A természettudományok segítik azt, hogy a műemlékek régi, eredeti anyaga fennmaradjon, megőrizhető legyen, de az építészeti vagy képzőművészeti alkotás restaurálási módját, esztétikai megjelenését a történeti, építészettörténeti, művészettörténeti kutatások eredményeinek figyelembevételével mindig az építész, illetve a képzőművész-restaurátor tervezi meg, illetve alakítja ki. A másik ezzel kapcsolatos megjegyzésem: nagyon vigyázni kell az új, ezen a területen eddig nem használt anyagok alkalmazásával. Az 50-es évek végén, de főleg a 60—70-es években használt különböző műanyagok 2—3 évtized alatti viselkedése nem mindig a várt eredményt hozta. Bármilyen szer kiterjedt alkalmazásával várni kell, kísérleti darabokon kipróbálni, hogy az új anyag idővel milyen hatással lesz a régi, eredeti anyagokra, milyen változásokat okoz környezetében, illetve önmaga milyen változásokon megy át. Minden esetben csak óvatosságot tudunk javasolni. Ami a természettudományos kutatások és a műemlékvédelem hosszútávú kapcsolatát, e kapcsolat perspektíváját jelenti, a következőket gondoljuk: műemlékeink számára éppúgy, mint végeredményben egész életünk számára a legnagyobb veszélyt a környezet szennyezettsége jelenti. Hiába állítunk helyre bármit, tatarozunk vagy óvunk, ha a levegőben levő mérgező anyagok elszennyezik a vakolatot, elporlasztják a köveket, elszíntelenítik a festményeket. A természettudományos kutatásoknak is elsősorban afelé kellene haladniuk, hogy - nyilván más fontos lépésekkel intézkedésekkel együtt — természet-, illetve levegőkímélő technológiák, anyagok álljanak az ipar és mezőgazdaság rendelkezésére. Lehet, hogy ez utópiának tűnik, de végső fokon nem lehetetlen, és ha hosszú távon valóban át akarjuk menteni a jövő számára kulturális örökségünket, csak ez az út járható. Hosszan beszéltünk a társadalomtudományok területéhez tartozó és a műemlékvédelemhez leginkább kapcsolódó tudományágakról. De vannak olyan, talán nem annyira direkt módon ide sorolható szakterületek, amelyek mégis fontosak, legalábbis említést érdemelnek. Ilyen pl. az antropológia. Az ásatások során feltárásra kerülő sírok csontanyagának vizsgálata döntő lehet kormeghatározás, családtörténet szempontjából. Ugyanilyen fontos lehet a numizmatika is. A pénzleletek fontosságát aligha kell bizonyítani. Említeni kell még a geometria tudományát, amely módszereinek alkalmazása nélkül a rekonstrukciós (kőszerkezetek, boltozatok) feladatok nem oldhatók meg. Óriási segítséget jelentett a fotogrammetria alkalmazása az épületek felmérésében. Egy egészen más műemléki feladatot érintve, nevezetesen a történeti városok rehabilitációját, szükségessé válnak bizonyos szociológiai vizsgálatok (népesedés, életmód stb. vizsgálat) és még folytathatnánk a sort. Egy nem régi, de talán már nem is olyan új tudomány sürgető bevezetésére hívnám még föl a figyelmet: és ez a számítástechnika. A számítástechnikai módszerek, a számítógép alkalmazása a műemlékvédelemben fontos és szükséges. Túl egy korszerű műemléknyilvántartási rendszer fölállításán, amely naprakész adatokat szolgáltathat a gyakorlati munkához, a feldolgozó és tudományos munkát is segítené, könnyítené alkalmazása. A kutatómunka számára nélkülözhetetlen és rengeteg rejtett kincset tároló archívumok anyagának, adatainak különböző szempontok szerinti számítógépes tárolása — ez vonatkozik az ismert levéltári adatokra is - a különböző archív anyagok (fénykép, rajz, írott források) olyan rendszerezését, egymás mellé állítását, összehasonlítását teszi lehetővé relatíve rövid idő alatt, amelyre gép nélkül hónapokat, sőt éveket kell áldozni.