Népek és nemzetek közös építészeti öröksége (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1988 Eger, 1988)

Stefan Slachta: A magyar építészek tevékenysége Szlovákiában 1871-1918 között

Stefan Slachta A magyar építészek tevékenysége Szlovákiába 1871—1918 között Szlovák vagyok, Liptóban, Szlovákia északi részén születtem. Olyan családból származom, amely kb. 300 évvel ezelőtt telepedett le Szlovákiának ezen a vidékén. Apám, aki 1906-ban született, magyarul is beszélt, mivel az első vüágháború előtt magyar iskolába kellett járnia. Anyám csak szlovákul beszéli Építészeti tanulmányaimat a pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskolán végeztem. Munkatársa vagyok a pozsonyi Állami Műemlékvédelmi Hivatalnak. Azt a feladatot, hogy a magyar építészek szlovákiai tevékenységéről szóljak, örömmel vettem, mert lehetőséget adott arra, hogy a szokatlanul komplikált szlovák-magyar kapcsolatokat elemezzem, mindenekelőtt az Osztrák-Magyar Monarchia keretén belül, egy 20. századi építész szemszögéből. Szlovákiának történelme folyamán sok útkereszteződése volt. A Tátra csúcsai és a Duna között elterülő vidékre a múltban erős szomszédai minden oldalról nyomást gyakorollak, elsősorban a germánok és a magyarok még régebben a rómaiak és a törökök. A Nagymorva Birodalom szétverése után — az első és a második évezred fordulóján — Szlovákika és a szlovákok hosszú időre Magyarország részévé váltak. Az, hog}' mi a magyar építészek szlovákiai munkásságáról beszélünk, egy másik nemzet jelenlétét bizonyítja, amely nem tartozik hagyományainkhoz. Az államjogi szabályozás bonyolultsága idézte elő, hogy nálunk Szlovákiában sok európai ország építészeinek és építészmestereinek a művei megtalálhatók, olasz mestereké, franciáké, németeké, osztrákoké, cseheké, lengyeleké, és természetesen magyaroké is. Szlovákiában megtaláljuk Theofin Hansen.. Peter Behrens, a régebbiek közül Franz Anton Pilgram, Alois Pichl, a bécsi Rumpclmeyerek, a müánoi Kilián Syroth (16. sz.), Erlingi Konrád Giovanni Ballista Martinclli, a prágai Vaclavot (15. sz.), Dubrovniki Vince (16. sz.) stb. műveit. Természetesen szlovákok is tevékenykedtek külföldön, például a Pozsonyból származó Hubert József, az Osztrák-Magyar Monarchnia területén 32 bankot épített. A kulpini szlovák Mihail Milan Harminc, Budapesten 45 lakóházat és középületet épített. Jan Bobula építész és publicista munkásságát is ismerik Budapesten. Ladislav Foltyn, a „Klasszicizmus Szlovákiában" című könyv (1955) szerzője, az egykori Bauhaus tanítvány a következőket mondta: „A mű mindig képe az adott környezel konkrét fejlődési feltételeinek, ezért kell magát minden művésznek abba a környezetbe beleélnie, amelyben alkot. A müvet nem követelmények nyomására készíti el, hűvös átgondolással, hanem az alkotás művelete nála harmonikusan megy végbe, annak a valóságnak az intenzív átélésével, amelyet kifejezésre akar juttatni. Döntő az, hogy milyen mértékben egyezik meg a mindenkori építészet az ország képével és milyen mértékben tekinti a népet magáénak." Azt mérlegelve, hogy hol is kezdjem el azt az időszakot, amelyet az adott téma korlátai közé tudok szorítani, úgy döntöttem, hogy a múlt századvégétől az 1918-ig terjedő szakasszal foglalkozom — tehát 1867-től az osztrák-magyar kiegyezés időszakától — a csehszlovák állam alapításáig. Véleményein szerinl ez a kor a fejlődés minden fázisában a társadalmi átalakulás jeleit viselte magán. A feudalizmus utal engedett a kapitalista társadalmi rendnek, mely a nemzetiségek elnyomásának kora volt, de egyben ezek újjászületésének valamint egyesülésének kora is, az agresszív politikai, gazdasági és kulturális áramlatoké az osztrák-magyar felségterületen. Szlovákia a 19. században építészeti örökségben gazdag terület volt, olyan rendkívül gazdag középkori cipszer városokkal mint pld. Selmec, Körmc<>ánya. Sűrű jobbágyfalu hálózat létezett, melynek lakói földi javakban ugyan szegények voltak, de sokoldalúságukkal, népi kultúrájukkal, falusi építészetükkel mégis gazdagok. Az elmúlt század 70-es éveit nálunk a klasszicista építészet jellemzi. A klasszicizmus legszembetűnőbb a gazdag nemesség épületeinél, szakrális épületeknél valamint azon épületeknél, amelyeket az egyre hatalmasabbá növekvő bankok és iparvállalatok építettek. Ezeken az építtetőkön kívül fontos még a szlovák vidéki nemesség jó anyagi helyzete. Ennek a ténynek köszönhetők az udvarházak tucatjai, melyek nagy építészeti értékeket képviselnek és amelyeket Túróc, Liptó és Gömör környékén találunk. Klasszicista stíluskori műveikkel a szlovák építészetet gyarapító magyar építészek közül az elsők között Ybl Miklóst említem meg, aki 1866-ban klasszicista stílusban építette át a Károlyiak tótmegyeri Úrilakát és egy évvel később ugyancsak a Károlyiaknak renoválja a stomfai úrilakot. Ebből az időből származik Yblnek egy nem nagyon ismert műve — „A Páiffyak temetkezési kápolnája, a ferences templom mellett Malackán." A fricsi kastély homlokzatát — a pesti Vigadó főépítésze — Feszi Frigyes építette á t. Lényeges segitséget nyújtottak a magyar építészek a történelmi fontosságú műemlékeknél — sajnos munkájukra hatással volt Henszlmann Imre (1813-1888) a historizáló romanticizmusnak szellemi atyja. Ő Párizsban Violet le Duc-kel dolgozott együtt a műemlékvédelemben és érvényre juttatta a purizmust. Ebben az időben a restaurátorok kíméletlenül eltávolítottak nagyon sok művészi értékű toldaléképületet. A pozsonyi székesegyház restaurálásánál 1863 és 1878 között Lippert József eltávolíttatta az 1733-ban Fischer von Erlach és Georg Raphael Donner állal készített bárok főoltárt. Steine. Imre (1839-1802), a budapesti Műegyetem professzora és a budapesti parlament építője vezette a kassai Szent En.séber székesegyház restaurálását, valamint 1879 és 1883 között a bártfai Szent Egyed (Aegidius) templomét. Mindkét munka radikális átépítést eredményezett a purizmus érvényre juttatása révén. Schulek Frigyes (1841-19 j 9) is sok restaurálási munkál vezetett Szlovákiában. A Képzőművészeti Akadémia professzora a műegyetemen is tartott előadásokat a középkori művészetről. 1897-ben a kassai ferences templom tetőjét és az 1702-ből származó finoman megformált barokk betőt egy úgymond „stílszerűvel" helyettesítette. A lőcsei városháza teljes átépítését, alamint a második szintet Schulek 1900-ban fejezte be, az eperjesi templom tornyát pedig 1903-1904ben. 1892-b:n a Műemléki Bizottság megbízza a csütörtökhelyi Zápolya kápolna stílszerű restaurálásával. Pálffy József 1898 ban Alpár Ignácot bízta meg a szomolányi kastély felújításával. Az csak természetes, hogy a magyar építészek a gyorsan fejlődő ipar kiépítésében is éi lekeltek voltak, de semmiképpen nem olyan mértékben, mint a