Népek és nemzetek közös építészeti öröksége (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1988 Eger, 1988)
Sebestyén József: Magyar építészet Erdélyben
lait 1330 körül festeti falképek díszítik. A .emplom kifestésén nagyjából cgyidőben valószínűleg több mester dolgozott. Az északi falon a Szent László legenda és Krisztus életének jelenetei, a déli falon az Utolsó íté'ct és a Szent Katalin legenda jelenetei vannak. A nyugati falon lévő Jakab legenda je'enetei, valamint a Menekülés Egyiptomból és a Mária halála jelenetek valószínűleg később készültek. A meglévő szentély építését későgótil us részletei alapján szintén a XVI. sz. elejére tehetjük. A szentségtartón az 1503-as — bár vitatott — évszám látha.S, míg a sekrestyeajtó a csíkszentkirályi 1517-ben készült kőkeretes ajtóval és a csíksomlyói Ferences Rendház dél-keleti szárnyának folyosóján lévő ajtóval rokonítható. A hatszög három oldalával záródó szentély téglabordás, keresztboltozattal fedett. A templombelsőt a XVII. sz. első harmadában új famennyezettel, majd a XVIII. sz. második felében új barokk berendezéssel látták el. Árkos, unitárius templom Jelentős település Kőröspatak szomszédságában, melynek papját 1332-ben és 1334-ben említik. 1830-ban lebontott temploma az egyházközség jegyzőkönyveiben található feljegyzések szerint félköríves szentélyzáródásúvolt, hajójának falát támpillérek tagolták. A templom jellegzetes része a XVII. sz. elejére tehető ötszögű, olaszbástyás reneszánsz, kaputornyos erődfal. (A keleti fal külső felületén egy 1639-es évszám látható.) Sepsiszentgyörgy, református templom 1332-ben Mihály nevű papját a pápai tizedjegyzékben említik. Sepsi-szék egyik legjelentősebb települése, a XV. sz. végétől már mezőváros vásártartó joggal. Temploma erődített. Az 1977-es földrengést követően végzett kutatás eredményeként valószínűleg XIV. sz-ra tehető falképtöredékek kerültek elő. A jelenlegi formájában teljesen átépített templom északi falának egy része valószínűleg XIII. sz-i. Az egyházközség levéltárában található okiratok adatai szerint a templomot 1547-ben Daczó Pál építtette. A fenti évszám valószínűleg a gótikus épület kiépítését, a templom beboltozásának befejezését jelöli. A szentély déli falán látható Daczó Ferenc 1602-ből származó címeres sírköve. A szentély XVI. sz. végi datálását a téglabordás hálóboltozat is valószínűsíti. Az erdélyi építészeti emlékeknek egy töredékét láttuk csak. S „ha még képesek vagyunk művészettörténeti nosztalgiánkat átitatni valóságclemekkel" (Bretter György szavaival), úgy észre kell vennünk általuk az embert, a népet, azokat, kik teremtő tevékenységükkel létrehozták és alkotják ma is mindezeket. Befejezésül Bretter György és Kodály Zoltán szavait idézném: Egyszerűen és természetesen kicsiny templomok ezek, emberi méretükkel egy kis közösség igényeit elégítik ki:.. .a monumentális nagyságot nem álmodják meg, nem versenyeznek a hegyekkel. ...a rettenetes történelmi tapasztalatok és a kegyetlenül követelőző természeti viszonyok alakították ezt a népet ilyenné... Templomaikon látszik, élni tanulnak hagyományaik szerint." S nekünk pedig „nem elég tudós módra, any aggyűj lésszerű en 'megismerni' az anyagot, azt 'lege artis' feldolgozni, s lélekben talán idegennek maradni tőle. Emberileg is részesévé kell válni a hagyománynak, s ezzel egy embercsoport lelki életének. Csak így jutunk hozzá ahhoz, ami másképpen nem adható át, mint élőlényről élőlényre, szemtől szembe való találkozással."
