Népek és nemzetek közös építészeti öröksége (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1988 Eger, 1988)

Sebestyén József: Magyar építészet Erdélyben

A tatárjárást követő viszonylag nyugalmasabb évtizedeket a XV. sz. második felétől, végétől egy békétlenebb időszak váltotta fel. Földrengés is súj.otta a vidéket, igaz a lélekszám feltételezhető növekedésének és a közössegek gazdagodásának is köszönhető, hogy elkezdhették a templomok megújítását, átépítését. Ez a helyi harcokkal, török-tatár betörésekkel terhes korszak a reformáció terjedése nyomán a terület felekezeti arculata megváltozásának, a vallási ellentétek kiéleződésének is ideje. Megindulnak a templomok erődítésének munkálatai, tornyok épülnek, és az átalakult építmények meghatározó, kiemelkedő elemeivé válnak az egyes településeknek, de ezekről az egyes objektumok ismertetésénél szólnék. Mielőtt rátérnék a XIII. sz-i félköríves szentélyzáródású templomok ismertetésére, a datálást illetően legtöbb problémát jelentő perkői Szent István kápolnát említeném. Az épület alaprajzát tekintve Háromszéken egyedülálló, és ezért a kutatók egy része kora-Árpád-korinak, XI. sz-elejinek tartja, mások kissé megkerülve a problémát, a későbbi reneszánsz ajtókereten olvasható évszámot jelölik meg építési időként. 1977-78-ban az épület hiányos, rossz állapotú vakolata alatt jól látszottak azok a részletek, melyek kizárják a kápolna XVII. sz-i építését. A Kálnoky család címerével — Kálnoky Sámuel — és jelmondatával díszített reneszánsz ajtókeret másodlagos beépítése a korábbi elfalazott nyílás láttán nyilvánvaló. A Perkő alatti Kézdiszentléleken állt egykori Tarnóczy vagy Mikes kastélyt 1663-ban Apafi Mihály Kálnoky Sámuelnek ajándékozta. Valószínű, hogy ő építette be az esetleg korábban készült kőkeretet a kápolna régi bejárati ajtónyílásába, és a latin felirattól eltérően írt 1686-os évszám az elhelyezés idejét jelzi. Fontos tény még, hogy a kápolna falai kőből, míg a tornyok s talán a boltozatok egy része is téglából készült. A kőfalak nagyjából a XII-XIH. sz-i román kori templomok falaihoz hasonlóan igazoltak. Szintén még 1977-ben a rossz állagú meszelés alatt pontosan meg nem határozható festésnyomok látszottak. Egy jobban kivehető folton valószínűleg egy korai felszentelési kereszt volt kivehető. Ezek után lássuk Réty református templomát. A templom a Feketeügy mentén települt falu felett, a víztől körülfolyt Dobolyka nevű dombon épült talán már a XII. sz. végén. Egyike annak a néhány falunak, melynek az egykori sebesi székelyek földjén van helynévi megfelelője. Szentélye félköríves záródású, egykor magasabb hajlású tetőszerkezettel, s cseréppel fedett volt. A reformáció előtt feltételezhetően Komolló, Bita, Eresztevény és Egerpatak falvaiból is idejártak templomba. A Bita, Eresztevény felőli utat ma is Szentegyház útjának hívják. Gergely papját 1334-ben a tized jegyzékben említik. Legközelebb az 1626-ban készülő és a régi festett — alakos — kazettás famennyezet helyett készülő, kékre festett újról értesülünk. Majd még később, a XVIII. sz. második felében a portikusz építéséről és a szentély javításáról tudósítanak az egyházközség jegyzőkönyveiben. 1854-re befejeződött a templom teljes megújítása. Ekkor emelik meg a tornyot és bővítik a templomhajót. A belsőben módszeres kutatást eddig nem végeztek, bár feltételezhető, hogy a templom a középkorban ki volt festve. Gidófalva, református templom 1332-ben György nevű papját a tized jegyzékben, 1567-ben pedig a községet 45 kapuval említik. Az egykori románkori épület szentélye félköríves záródású volt, melynek alapfalai és a hajó ablakai a Debreczeni László által vezetett helyreállítás során kerültek elő. Itt szeretnék megemlékezni Debreczeni Lászlóról, aki többek között jónéhány templom helyreállítási tervét készítette és elévülhetetlen érdemeket szerzett az erdélyi magyar építészeti emlékek feltárásában, kutatásában, megőrzésében. Két éve hunyt el. A Gidófalvi templom szentélyét valószínűleg a XV. és XVI. sz. fordulóján bontották le, helyette egy új, sokszögzáródású, támpilléres szentélyt építettek. Ugyancsak ekkor kezdhették meg az erődfal építését. A kaputornyos, tizenkétszögű várfalon több XVI. sz-i bekarcolt felirat látható még ma is, melyek közül a legkorábbi 1501-ből való. A fal anyaga a környéken fellelhető andezit hordalékkő, míg a boltíveket lapos, könnyen hasítható homokkő lapokból falazták. Meg kell még említeni a különlegesen szép, jó arányú portikuszt, mely az oromzatos kaputorony előtti építménnyel egyidőben, 1787-ben épült. Sepsikilyén, unitárius templom ^ A Sepsiszentgyörgyhöz közel eső falu János nevű papját 1322-ben említik. A templom az 1977. évi nagy földrengés alkalmával megsérült. Ezután, a helyreállítási tervek elkészítése előtt az épületben kutatást végeztek. Ennek során került elő a templom egykori, félköríves záródású szentélye, valamint a középkori sekrestyék alapfala és már a rengések következményeként az átépítések, befalazott nyílások helyén a gótikus periódus emlékei. Már Orbán Balázs is megemlékezik a nyugati ajtó fölé másodlagosan beépített, évszámos — 1497 — szentségtartó töredékről. 1887-ben a Székely Nép hasábjain pedig Huszka József számol be az azt megelőzően felfedezett, de „nagy fájdalmára" újra visszameszeltetett falképekről. Az egykori templomot valószínűleg a XIII. sz-ban emelték, félköríves záródású szentélyéhez sekrestye tartozott. A XV. sz. végén talán az 147l-es földrengés miatt és ahhoz társulva a növekvő lakosság igényeinek megfelelően új, a nyolcszög öt oldalával záródó boltozatos, támpilléres szentélyt építettek. Ekkor emelték meg a hajó falait is és befalazták a román kori ajtót, mely helyett új kőkeretes, gótikus bejáratot nyitottak. Az új szentély építését a lefaragott szentségtartó belső felületén egy 1528-as évszám jelzi. Különleges a szentély egy megmaradt kőrácsos ablaka. Az andezitből faragott sekrestyeajtó a környékbeli, XVI. sz. eleji rokon emlékek közé tartozik. Gelence, római katolikus templom Gelence a többi Orbai-széki faluval együtt hiányzik a pápai tized jegyzékből, pedig 1567-ben már 61 kapuval említik A falu a hasonnevű pataknak Kárpátok közé felnyúló kies völgyében fekszik. A valószínűleg XIII. sz-i temploma i: e

alu felszegi és Szaladár részének találkozásánál található. A román kori félköríves szentélye alapfalainak meglé Vre az 1930-as években végzett helyreállítás során derült fény. A templom hajója is román kori, melynek fa-