Népek és nemzetek közös építészeti öröksége (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1988 Eger, 1988)

Szabó Sándor, a Városi Tanács elnökhelyettesének beszéde

Szabó Sándor a Városi Tanács elnökhelyettese Igen Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink! A város vendégszerető állampolgárai, vezetői nevében tisztelettel köszöntöm nagyrabecsült vendégeinket, a Mű­emlékvédelmi Nyári Egyetem valamennyi kedves résztvevőjét. Megtisztelő városunk számára az Önök érdeklődése. Különösen azoké, akiket városunk szépsége, értékteremtő munkánk eredményei, rendezvényünk szakmai sikere ismét ide csábított Egerbe. Önök azok, akik a változásokat is érzékelve, szakmai tanácsaikkal, bíráló vagy elismerő megjegyzéseikkel, a nemzetközi összehasonlítás lehetőségé­vel a még igényesebb munkálkodásra serkentenek bennünket. Önöket, régi ismerősöket, barátként, segítő társként is köszönti a történelmi város. Boldogok vagyunk, hogy új arcokat, új érdeklődőket is köszönthetünk. Bizonyára egyre szélesebb körben válik is­mertté — hazánkban és országhatárainkon kívül is — a közel 1000 éves város történelmi értékeinek megmentése, és a modern városi igények kielégítése, harmonikus egységben történő megoldásának eddigi eredményei. Eger neve előkelő helyet foglal el a magyar történelemben. Itthon és határainkon kívül is a legismertebb magyar települések egyike. Ez a hely már az évezred elején, a magyar honfoglalás korában is lakott volt. A település kialaku­lása I. István (államalapító királyunk) nemzetteremtő munkásságának eredménye. Az általa alapított 10 egyházi központ egyikeként létrehozta az Egri Püspökséget. Államalapítónk, Szent István halálának 950. évfordulójára em­lékezik ebben az évben a magyar nemzet és kiemelt hálával Eger város ma élő lakossága is. A város nevét az évszázadok során kiemelkedő tetteket végrehajtó tehetséges és bátor emberek maradandó alko­tásai, helytállása közismertté, feíejaietetlenné tették. Az igazi hírnevet a török elleni küzdelemben vívta ki Eger. Európában is ismertté vált, hogy 1552-ben a többszörös túlerővel szemben 2200 mindenre elszánt hazafi eredmé­nyesen megvédte Eger várát. Ez a tett nemcsak Magyarország, hanem Európa számára is nagy jelentőséggel bírt. A hatalmas Oszmán biroda­lomban fogalommá vált Eger vára. Dobó István és vitézei, az egri nők hazaszeretete, hősiessége napjainkban is több, mint élő legenda; nem pusztán Gárdonyi Géza „Egri Csillagok" című regényének története, hanem az itt élők szel­lemiségére is ható, cselekvésüket befolyásoló dicsőséges hagyaték. A folyamatosan gyarapodó, gazdagodó történelmi folyamatban a fő mozgatóerő a földrajzi terület, a haza, a la­kóhely tisztelete, megbecsülése, az elődöktől örökölt környezeti kultúra megóvása és gyarapítása. Ez a történelmi légkör (melyet nagyon nehéz volna röviden és találóan definiálni) a városi ember életelemévé, érzelmeit, cselekvése­it irányító városépítő filozófiává vált. Ez adott erőt ahhoz, hogy a történelem vérzivatarait, a természeti csapásokat követően mindig újjászületett ez a település, sőt voltak időszakok, amikor az emberi kultúra élvonalába tudott emelkedni. A mai Eger és lakosai büszkén vallják és ápolják az elődök hagyatékait. Kellően érzik felelősségét is an­nak, hogy napjainkban is sokat kell tenni az értékek, a hírnév megőrzéséért, a patinás múlt és a modern igényeket tá­masztó jelen közötti harmónia megteremtéséért. ^ Egerben a várospolitika fontos célja: olyan megoldásokat találni az új követelmények befogadására, hogy az ne sértse a történelni értékű régit, s ugyanakkor találkozzék a lakosság, a közvélemény egyetértésével, támogatásával. Alapvető követelmény volt, hogy a városi funkció érvényesítése szolgálja a lakosságot, ugyanakkor formálja a köz­ízlést, erősítse az emberek városhoz való kötődését. A jelen feladatai sem kisebbek a városépítő elődökéitől. Eger táji adottságokban, történelmi hagyományokban és műemlékekben gazdag település, melynek egész belvá­rosi épülel-együtiesc műemlékileg védett, és országosan is egyedülálló történelmi értékű városmagot ölel fel. Éppen ezért a városfejlesztési elképzeléseket azzal az igénnyel kellett megfogalmaznunk és megvalósítanunk, hogy a szüle­tendő új harmonizáljon a régivel, mindemellett funkciójában a régi is korszerű legyen, s együttesen szolgálja évszá­zados értékeink megóvását. E törekvéseknek is a múltba visszanyúló gyökerei vannak. 1868-ban, 120 évvel ezelőtt Egerben ülésezett a Ma­gyar Orvosok és Természetvizsgálók XIII. közgyűlése, ahol először fogalmazódott meg, hogy az elődök által létreho­zott építészeti alkotásokat meg kell menteni az utókor számára. Ez a gondolat öltött testet a Magyarországon 1872-ben megszületett műemlékvédelmi törvényben. A város történetének különböző korszakait különböző mértékben ismerjük. Vannak korszakok, amelyek törté­nelmi jellegüknél fogva ismertek, pl. a török támadás, és vannak, amelyek építészeti stílussal határozzák meg a város arculatát. A barokk-kori építészet emelte Egert az ország legszebb, legpatinásabb történelmi városainak sorába. A város alig több, mint fél évszázad alatt a XVIII. sz. második felében épült ki, ami szinte példa nélküli a magyar váro­sok történetében. Pompás változatossága, valamennyi magyar várost felülmúló XVIII. századi városképe a barokkot nem önállóan, hanem copf-stílussal karöltve hozta létre. Ez. a korszak alakította ki a város jelenlegi szerkezetét is. A későbbi korok emiékei már gyérebbek és a Székesegyház kivételével nem jelentősek. Viszont a Líceum és a Szé­kesegyház egymásra utaló megjelenése, egy tengelyre felfűzve ritka építészeti példája a kétpólusos elhelyezésnek. A város műemlékeivel sok ismertető leírás foglalkozik. Ezek is említik, hogy lényegében az egész belvárost műemlék­nek tekinthetjük, mert nemcsak egyes épületeiben, hanem főbb terein és utcáin máig meg tudta őrizni értékeit és szervesen fejlődött egységes városképpé. Ennek köszönhető, hogy Eger jelentős helyet foglal el a legkiválóbb hazai műemléki együttesek között és méltón nevezhetjük a műemlékek városának, hiszen közel 160 műemléket és műem­lék jellegű épületet tartunk számon. Az egész belvárost, a régi Egert műemlékjellegű területként kezeljük. Az építészettel egyidőben a társművészetek is fejlődtek. Felbecsülhetetlen értékű freskók, festmények, barokk szobrok születtek és a lakatosművészet is magas fokra emelkedett Fazola Henrik míves munkái nyomán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom