Műemlékállományunk bővülése, új műemlékfajták (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1987 Eger, 1987)

Nováki Gyula: Őskori és középkori földvárak Magyarországon

Népvándorlás kora Itt mindenekelőtt egy igen elterjedt és még ma is felbukkanó téves véleményt kell eloszlatnom, az ún. „avar-gyűrű" fogalmát. Nagy Károly 791. és 796. évi hadjáratát írja le részletesen Einhardus, és ő említi az avarok állítólagos hatalmas sáncait. Forrása egy többszörösen másodlagosan átvett elbeszélés, de minden alapot nélkülöz. Az általa említett „hring" pedig frank szó, az avar kagán fejedelmi szállását jelenti, nem pedig sáncvárat. Avar kori sáncvárat Magyarországon eddig egyet sem ismerünk. AIX. századból egyetlen várat lehetett eddig azonosítani Zalavár mellett (Mosaburg), amely frank fennhatóság alatti szláv várnak bizonyult. 840 körül épült, majd a magyar uralom alatt is továbbélt. Sánca sövényfonásos, cölöpszerkezetű volt. Honfoglalás kora — Árpád-kor (X—XIII. század) A magyarság megjelenésével a Kárpát-medencében a várak ismét nagy számban jelennek meg. Közép-Európában a római uralom utáni kerek három évszázadban szinte teljesen szünetel a várépítés. A VIII. században lépnek fel ismét, amikor a törzsi társadalomnak megfelelően többnyire nagy kiterjedésű telepeket vesznek körül sánccal. A törzsi társadalom bomlásával kialakul a vezető réteg, és ezek elkülönítik magukat a néptől, megépítik a maguk nemzetségi várát, általában 1—3 ha területen. Ez utóbbiak már a IX., még inkább a X. századra jellemzőek. Ekkor ért a magyarság a Kárpát-medencébe. Náluk is végbemegy a törzsi szervezet bomlása, ezért a közép-európai más várakhoz hasonlóan, a magyarság első várai is átlag 1—3 ha területűek. Mielőtt azonban ezekre rátérnék, egy problémát szeretnék ismertetni, ami szorosan összefügg a várak kialakulásával, és éppen a legutóbbi években indult meg ezzel kapcsolatban a vita, ami jelenleg is tart. A várak történetével mindeddig elsősorban a történészek foglalkoztak összefoglalóan, mégpedig kizárólag az oklevelek alapján. Az Árpád-korból fennmaradt gyér adatok alapján az a kép alakult ki, hogy Magyarországon várépítés a XIII. század közepe előtt alig vagy egyáltalában nem volt, mert az okleveles adatok csak ettől kezdve említik ezeket. Egyedül a közismertebb ispánsági várak létét ismerték el a X—XI. századból. A felszíni kutatások és régészeti ásatások azonban ezt a nézetet az utóbbi években egyre inkább gyengíteni kezdik, és bár a kutatóknak ma még nem egységes az álláspontja, de egyre inkább előtérbe kerül a kérdés: nem korábbra kell-e tenni a magyar középkori várépítés kezdetét? Érdemes összehasonlítani, hány várat említenek az oklevelek, és hány vár van a valóságban kint a terepen? Utóbbiak többszörösét teszik ki a csak oklevelekből ismerteknek. Előbb tekintsük át azokat a várakat, amelyeket régészek és történészek egyaránt a X—XI. századba helyeznek, bár okleveles adat jóformán ezekre sincs, korukra pedig többnyire csak közvetett úton lehet következtetni. Szabolcs vára, ha nem is alapterületre, de sáncára nézve a legimpozánsabb korai várunk, 1067-ben említik először, de az ásatás a X. századba datálja, sánca faszerkezetű volt. Borsod váráról (ma Edelény) csak XIII. századi oklevelek emlékeznek meg, de a krónikák és helynevek alapján egyértelműen visszanyúlik a X. századba. Régebbi ásatása a sáncban itt is faszerkezetet állapított meg. Abaújvár várát a XI. század első felében említik először, építési ideje azonban a X. századra vezethető vissza. A közelmúltban végzett ásatása faszerkezetű sánc jó fenntartású nyomait tárta napvilágra. Pata (ma Gyöngyöspata) várát csak Anonymus említi, de az ásatás itt is a X. századra jellemző, faszerkezetes sáncot tárt fel. Hont község teljesen beépített belterületén az egykori vármegyeszékhely viszonylag kis területű várát sikerült azonosítani, az ásatás a faszerkezetű sánc jelentős maradványait tárta fel. Oklevelek ezt a várat is csak a XIII. században említik, az ásatás azonban a X., esetleg a XI. század elejére datálja. Egyik legjelentősebb korai várunk Sopron volt, ahol a hatalmas római kori városfal még épen álló maradványaira épült a X. századra oly jellemző faszerkezetes földsánc. A belvárost körülvevő középkori városfal alatt sok helyen feltárták a sánc maradványait, 8,7 ha területével legnagyobb korai magyar várunknak számít. A sopronival mindenben teljesen megegyező sáncot tárt fel az ásatás Zalaszentiván-Kisfaludihegyen is, ennek alapján ezt is ebbe a korba helyezzük, de oklevél, vagy egyéb történeti adat erről a várról egyáltalán nem emlékezik meg. À többi, korai várunkról ma még alig tudunk valamit. Mosón és Győr valószínűleg a sopronihoz hasonló volt. Somogyvár sáncát még nem kutatták meg, egyelőre a monostor gazdag maradványait tárják fel. Esztergom és Visegrád-Sibrikdomb X—XI. századi várát csak a teljesség kedvéért említem, de ezek nem tartoznak a sáncvárak közé. A korai vár helye, illetve jellege ma még kérdéses Székesfehérvár, Veszprém (ezek kutatása az utóbbi években megindult), Tolna, Szolnok, Csongrád, Heves, Nógrád esetében. Történeti szempontból ma még vitatott, hogy valamennyi visszanyúlik-e a X. századba és annak is melyik évtizedébe, illetve melyik épült a X—XI. század fordulóján, a megyeszervezés idején? További három olyan várat említek még, amelyek jellegben hasonlítanak az ispánsági várakhoz, de rendeltetésük más lehetett í őrsúr vára Sály-Latorhegyen, Győr mellett Bácsa határában a Duna árterületén és a Börzsönyben Bernecebaráti-Templomhegyen. Mindhárom viszonylag nagy kiterjedésű, jelentős sáncuk ugyancsak faszerkezetű volt az ásatások adatai szerint, de oklevél ezeket sem említi. Történetük és rendeltetésük egyelőre nem tisztázott, egyedül őrsúr váré, amelyre még visszatérek. Nem ismerjük egyik korai várunknak sem a belső szerkezetét, a lakóházak és gazdasági épületek elhelyezkedését, közvetlen környékük lakottságát. Minderre csak további ásatások révén kaphatunk feleletet. És itt érkezünk el a középkori várépítészet egyik legvitatottabb korszakához, a feudalizmus kialakulását jelentő XI—XIII. századhoz. Mint láttuk már, az oklevelek (néhány ispánsági vártól eltekintve) csak a XIII. századtól kezdik említeni a várakat, de még akkor is alig néhányat, majd a XIV. századtól kezdenek lassan szaporodni az adatok. Ugyanakkor a valóságban igen nagy számban találjuk a terepen a középkori várakat, amelyeket tehát az írásos emlékek egyáltalán nem említenek. A nagy kérdés: melyik korból származnak ezek a (többnyire) kis méretű várak? Erre ma még nem lehet egyértelműen feleletet adni, csakis a régészeti ásatásoktól várhatjuk a megoldást, ilyen pedig még alig néhány helyen került sorra. De azokon a he-