Műemlékállományunk bővülése, új műemlékfajták (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1987 Eger, 1987)

Falko Funkat: Műemlék kategóriák az NDK-ban és a legújabb idők történelméhez kapcsolódó, erre érdemes tárgyak

Halle városában ez a műemlékvédelmi célkitűzés a város műemléklajstromának alapja, melyet a Műemlékvédelmi Intézet és a városi tanács jóváhagyott. Ezeket kártyákkal egészítik ki, melyekben az egyes műemlékeken kívül műemlékvédelmi területek is szerepelnek. Ezekből adódnak a műemlékvédelmi kötelezettségek. A tudományos felismerésekből kiindulva állapítjuk meg a Műemlékvédelmi Intézet műemléki tárgyakkal kapcsolatos intézkedéseinek kivitelezési metodikáját. A városfejlesztés (építés) területén gyakran kritikus helyzetek állnak elő, mivel többször előfordul, hogy számos régi épületet lebontanak. A logikus összefüggést a történelmi város alaprajza, valamint a beépítés között a szétesés veszélye fenyegeti. Ezért nem szabad az egyes műemléki épületeknek a városépítészeti műemléki területeken elszigetelten maradni, hanem léteznie kell egy komplex, ezt körülvevő, régi épületekből álló szubsztanciának, akkor is, ha nincsenek ezek között egyedi műemléképületek. Az építési kombinátok bonyolult építéstechnológiai problémái mellett is le kell küzdeni a „szigettervezéseket". A műemlékvédelmi feladat az új építkezéseknél műemlékileg védett területeken megszabja, hogy be kell tartani az útvezetési vonalat, meg kell tartani a tetők látképének egységét, ez vonatkozik a parcella-struktúrára, és a homlokzatok arányosságára, valamint tagoltságukra is. A Műemlékvédelmi Intézet lehetőségei szerint szívesen támogatja a jó minőségű jelenkori terveket. A régi piac területének rekonstrukciója olyan példa, mely alkalmas valamennyi említett probléma bemutatására. A késő XIX. századi bontások és új beépítések a keleti oldalon, valamint az újabb bontások az északi és a déli oldalon olyan fázisba juttatták az „ Alte-Mark"-ot, amelyben identitása, a történelmi térstruktúra csak a még létező régi történelmi anyag konzekvens megtartásával és az új épületek jó érzékkel történő beillesztésével biztosítható. Ebben a fáradozásban példás együttműködés jött létre a Műemlékvédelmi Társaságon belül társadalmi erők, valamint az Építészek Társulata között, csatlakozott ehhez még a Városi Építészek Hivatala, a városi tanács kulturális osztálya, az Országos őstörténeti Múzeum és a Műemlékvédelmi Intézet. Ennek a közös megközelítésnek a sikere alapvetően ahhoz is hozzájárul, hogy a tervezés és a kivitelezés kisebb hibái kiküszöbölhetők legyenek. Az említett műemlékek és a műemléki területek problémamentesen besorolhatók a hagyományos műemléki kategóriába. Komplikálttá és megkérdőjelezhetővé akkor válik a helyzet, ha egy egész történelmi negyed rekonstrukciójára kerül sor, és ha beépülnek paneltechnológiával emelt modern házak. Ez a helyzet Halléban a Dóm tér építési területén. Ez olyan terület, ahol még fennáll a középkori utcastruktúra. A városépítési tervekben, új épületek tervezésénél elvben figyelembe vették a történelmi utcastruktúrát, de az utcákat építéstechnológiai és egészségügyi okból kiszélesítették, részben térszerűen. A kialakítás Halle számára teljesen új. Az építészek igyekeztek a montázsépületeknek tipikus, egyéni arculatot adni. Ennek az építési módnak az érvényre juttatásánál szocialista társadalmunk elért fejlődési fokának a kifejezését is látnunk kell. Ezzel együtt ezek az épületek és a város-építészeti helyzet a Német Demokratikus Köztársaság történelmének emékei, ahogyan azt a műemlékvédelmi törvényben megfogalmazták. A tapasztalat arra tanít bennünket, hogy néhány évnek el kell telnie ahhoz, hogy a visszapillantással ezeknek az új építészeti műveknek az esztétikai, kulturális és politikai minőségét a valóságnak megfelelően tudjuk megítélni. Ennek következtében az a feladat hárul ránk, hogy épületeket kutassunk fel, amelyek az NDK fennállása óta léteznek, és amelyek esetleg érdemesek a védelemre. A jelenlegi cél az, hogy ezeket az épületeket profilaktikusan, eredeti megjelenési formájukban, a jövő generációinak megtartsuk, hogy ezeket tudományosan is feldolgozzuk és interpretáljuk. Mi tehát az NDK-ban nem fogunk új műemléki kategóriákat létrehozni, hanem a jelenlegi műemléki törvény alapján kutatásokat végzünk a legújabb történelmi kor erre érdemes tárgyaival kapcsolatosan, és ezt a tevékenységet fejlesztjük tovább. Azért, hogy ilyen tárgyak nyilvántartásba vételét és a kutatást megindokoljuk, intenzívebbé tegyük, az NDK történelmének műemlékeiről beszélünk. Amennyiben azután tárgyakat, tudományos átvizsgálás után, a műemlékek közé sorolunk, ezeket felvesszük a mindenkori műemléki kategóriába. Az új szélesebb körű műemlékfogalom kapcsolatba hoz bennünket épületekkel és tárgyakkal, melyek a legújabb kori történelemről, annak eseményeiről, kollektívák életéről és tevékenységéről, egyes személyiségekről vallanak, akiknek politikai harcai vagy kulturális teljesítményei hatással vannak ránk. Mi a hátrahagyott örökségen keresztül ismerjük meg az élet- és munkakörülményeket, melyben a dolgozó osztályok és rétegek éltek, a termelőerők és a technika történetét. Létrejöttek épületek és települések, melyek a mi országunk fejlődését jellemzik. Eleinte nem úgy gondoltunk ezekre a tárgyakra, mint műemlékekre. Minél nagyobb lesz az időbeli távolság ezektől, annál inkább válik érzékelhetővé műemléki jellegük és történelmi mondanivalójuk. Műemlékek az NDK történelmével kapcsolatosan csak hiányosan kerültek bejegyzésre a műemléki nyilvántartásokba. Kb. 1980 óta az a törekvésünk, hogy az arra érdemes tárgyakat szisztematikusan és tervszerűen meghatározzuk, az anyagot megtartsuk. Ez nyilvánvalóan nehéz feladat, mivel még azoknak az embereknek az emlékezetében sincsenek a színhelyek mindig, akik tudatosan élték az időt az NDK fennállása óta. Ha az egész államra vonatkozó akciók színhelyei történelmi emlékeknek számítanak, akkor nem fogadható el, hogy épületek, amelyek a mi időnkből származnak, de túl magától értetődőnek tűnnek, ne legyenek történelmi értékekkel felruházva. A műemlékvédelem nemcsak a tegnapot jelenti, hanem a mát és a holnapot is. Az NDK néma tanúit, amelyek újak vagy felújítottak, bele kell vésni a tudatba. Az említett okok miatt a Műemlékvédelmi Intézet egy publikáción dolgozik. Ebben a már műemlékké nyilvánított és mindenekelőtt az arra esetleg érdemes emlékek az NDK történelmével kapcsolatosan már szerepelnek. A tárgyak leírása is szerepel itt. Ezt a kiadványt 1989-ben, az NDK fennállásának 40. évfordulójára adják ki. Az a tény, hogy nem lehet mindent megtartani vagy változatlanul hagyni, vagy talán nem is kell, megnehezíti a kiválasztást a végérvényes műemlékké nyilvánítás során. Bár a kiválasztásra vonatkozóan viszonylag érvényes politikai-történeti kritériumokkal rendelkezünk, az esztétikai kritériumok még nem értek meg.