Műemlékállományunk bővülése, új műemlékfajták (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1987 Eger, 1987)

Kiszely Gyula: Ipari műemlékek és védelmük

Közlekedés A mai Népköztársaság útját (volt Sugár utat) a főváros egyesítésével egy időben kezdték építeni. A múlt század vége felé még omnibusz járt, majd a főváros vezetősége az út reprezentatív jellege miatt kéreg alatti villamos vasút építésére adott megbízást. A vasút építése 1894. augusztus 13-án kezdődött, és 1896. május 2-án a millenniumi ünnepségekre a földalatti vasutat átadták a forgalomnak. Budapest ezzel a 3,7 km hosszú villamos üzemű földalatti vasúttal a kontinens összes városait megelőzte. (Csupán az angol városok gyorsvasútjai korábbiak. London első földalatti vonala 1863-ban nyílt meg gőzüzemmel.) A vonalhosszból 3200 m kéreg alatti alagút. A vonalnak 1956-ban, amikor a metró építése miatt szükségessé vált a millenniumi földalatti vasút vonalkorrekciója, kiiktatták egy íves alagútszakaszát, amelyet a Deák téri aluljáró építése hozzáférhetővé tett. Itt létesült a Közlekedési Múzeum javaslatára a Földalatti Vasúti Múzeum (1975. október 28-án nyitották meg). Hidak Az 1836. évi XXVI. tc. elrendelte egy „állandó híd" építését, majd megalakult a Hídegylet. Megbízták William Clark angol hídépítő mérnököt a tervek elkészítésével, a hídépítés vezetésével pedig Adam Clarkot. 1840. július 28án leverték az első cölöpöket, 1842. augusztus 24-én megtörtént az ünnepélyes alapkőletétel a pesti mederpillér helyén. 1849. november 20-án átadták a forgalomnak. 1945. január 18-án a visszavonuló német hadsereg a pesti lánckamrát felrobbantotta. A híd a Dunába zuhant. 1949. november 20-án, a régi Lánchíd felavatásának századik évfordulóján újra átadták a forgalomnak a korszerűsített Széchenyi Lánchidat. A hortobágyi puszta egyik nevezetessége a kilenclyukú „Nagyhortobágyi kőhíd". A hortobágyi hídra már 1346-ból találunk adatokat. Egy 1697-ből származó diploma elrendeli, hogy a Hortobágy fahídját, amely „Mátyás király korában is ott állott", újra kell építeni. Az új fahíd karbantartása és javítása a XIX. század elején már nem volt kifizetődő, egyre sürgetőbbé vált egy kőhíd építése. Ezt Debrecen város tanácsa 1827. május 9-én határozta el. A híd 1833. július 24-én készült el teljesen. A híd nyílásai 8,53 méteresek, hossza 91,13 méter, a szárnyfalakkal együtt 167,30 méter, szélessége 6,85 méter. A hídpálya két oldalán, minden pillér felett egy-egy félgömb alakú kerékvető foglal helyet. A hídnyílások felett mindkét oldalon vízköpők találhatók. A híd ma is fontos forgalmi építmény, ennek megfelelően többször felújították. Szobrokkal díszített hidaink közül kiemelkedik a váci „Gombár-patak hídja". A Budapestről Vácon át Balassagyarmatra vezető 2. sz. főközlekedési út Vác területén keresztezi a Gombár-patakot. A keresztezési ponton álló kétnyílású, 1753—1758 között épült kőhíd egyike a legérdekesebb régi hídjainknak. A mederpillérre helyezett posztemenseken hat szobor áll. A meder közepén álló pilléren a vízfolyás felőli oldalon áll Nepomuki Szent János szobra, vele szemben Szent Péter és Pál kettős szobra. A szárnyfalak végződéseinél a déli oldalon Szent Venantius és Szent Taddeus Júdás szobrai, az északi szárnyfalvégeken Szent Kamillus és Szent Borbála szobrai díszítik a hídfőket. A híd teljes hossza 33 m, keresztirányú mérete a legutóbbi átépítés után, mellvédfalak között mérve, 12,10 m, amelyből 1,55—1,55 m a kétoldalt kiemelt szegélysorral elkülönített járda. A kocsiút szélessége tehát 9,0 m. A híd kiszélesítését 1948 év végén hajtották végre. Várfeljáró hidaink közül megemlítésre méltó a sárvári kastély hídja. A Nádasdy-várkastély bejárata a város főtere felőli oldalon a város utcáinak szintjével egyező magasságú. A főbejárathoz a volt várárkon keresztül tíznyflású boltozott híd vezet. A nyílások mérete egységesen 4,40 m, a híd szélessége a 30—30 cm széles mellvédfalakkal együtt 5,80 m, teljes hossza 61 m. A várárkon keresztül vezető híd 1552-ben épült; az idők folyamán annyira megrongálódott, hogy 1967-ben újjáépítették. A sárvári Nádasdy várkastély eredetileg két patak összefolyásának lápos területére épült. Feltehetően a már vár helyén álló vár az Árpád-kor végére a dunántúli nyugati védőövezet egyik láncszeme volt. Sárvár Magyarország azon kevés várai közé tartozik, amelyek mindvégig lakottak voltak, és ezért lakóépületei épségben maradtak ránk, bár gyakran átépítették. A várat elsőként egy 1327. évi oklevél említi. Sárvár királyi vár volt. A műemléki várat 1967-ben az Országos Műemléki Felügyelőség helyreállította. A várban, a Nádasdy Ferenc Múzeumban ásvány- és gyógyvíztörténeti állandó kiállítás van. Vízépítés Régi vízépítészeti emlékeink egyik jelentős alkotása Budapesten a Béla király úti „ Városkút". Leírások szerint Mátyás király 1476 körül a mai Szabadság-hegy (volt Sváb-hegy) három forrásának vizét hasznosító, gravitációs elven működő vízvezetéket építtetett. Ennek vize több kilométer hosszú, máig is álló gótikus alagútrendszeren át jutott el az alacsonyabb fekvésű Várhegyre. Mátyás vízépítő mestere (alkalmasint Chimenti Camicia) a budai Szabadság-hegy három forrásának — a mai Városkútnak, a mai Béla kútnak s az azóta eltűnt ún. Svábkútnak — vizeit egyesítette a mai Orbán tér hatalmas ciszternájában. Innen az Istenhegyi út, Vérmező, Gránit-lépcső tengelyében haladtak a — cserépből s ólomból készült — nyomócsövek. A vezeték budavári elosztó pontja a mai Szentháromság tér délnyugati sarkán épített s Mátyás fehérmárvány címerével díszített nagyméretű csorgó volt. Ez a vezetékrendszer tekinthető Buda első városi vízmüvének. A Városkút a török korban „Kászim pasa cseszmeszije" (csorgója) néven volt ismert. A török kor végére a kút vizének hasznosítása feledésbe merült, a vízműrendszert elhanyagolták, s csak 1686 után lehetett gondolni újbóli használatba vételére. A felújításra 1717—18-ban került sor. A XVIII. századi vezetékeket többször bővítették, cserélték, s a múlt század végéig üzemelt a közműhálózatban, s a budai hegyvidék svábhegyi villáit is ellátta ivóvízzel. A számos budapesti víztorony közül említésre méltó a Margitszigeten látható víztorony. A századfordulót megelőzően főleg vasszerkezetű, medencével kialakított víztárolókat építettek Magyarországon. Századunk elején kezdtek nálunk is áttérni vasbeton medencés víztároló építésére. Az első világháborút megelőző időszakban már számos kisebb-nagyobb víztorony készült teljesen vasbetonból. Ezek egyike az 1911-ben épült mar-