Műemlékállományunk bővülése, új műemlékfajták (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1987 Eger, 1987)

Kiszely Gyula: Ipari műemlékek és védelmük

Kőbányászatunk másik jelentős területeként a Komárom megyei Gerecse hegységben, Tardos, Süttő, Lábatlan és Dunaalmás között helyezkedik el az a nemes vörösmészkő vonulat, melyet általában „piszkei" márványnak neveznek. Ma a Tardosbányán található kőzetet fejtik. A vörösmészkő régi kőzet, melynek anyaga mintegy 170 millió éve rakódott le a jurakor tengerében. Ezt a márványnak nevezett mészkövet már a rómaiak is felfedezték, amit a gorsiumi ásatások is igazolnak. Levéltári források szerint a középkorban Imre királyunk (1196—1204) a tardosi márvány fejtésére már bányajogosítványt adott ki. Mátyás király (1458—1490) különösen a visegrádi palota építéséhez alkalmaztatta ezt a márványt. A gorsiumi és a visegrádi megmaradt kőemlékeken kívül a „piszkei" márvány megtalálható a krakkói katedrálisban őrzött reneszánsz síremlékekben, Esztergomban a Bakócz-kápolnában, Székesfehérváron Nagy Lajos király síremlékében és még számos, a magyar múltat idéző emlékhelyen. Középkori nemesfémbányászati emlékeink közül Rudabányácskán (Borsod-Abaúj-Zemplén megye), Szépbányán 1434-ben kelt adománylevél emlékezik meg az itteni aranybányászatról. A bánya feltárása 1950-ben történt meg, amikor rendbe hozták a bánya bejáratát. A törmelékek eltakarítása és a 370 méter vágatrendszer részbeni megtisztítása után megállapították, hogy a bánya két részből áll. A tárók 0,8—0,9 méter szélesek és 1,05—2,4 méter magasak. A feltáráskor megállapították, hogy elődeink a bányát kimerítették. Másik középkori fémbányászati emlékünk Telkibányán (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) található, hol már 1341ben aranybányászat folyt. Telkibánya fénykorát a XIV—XV. században élte. A bányászati múltból az épségben maradt 560 méteres Teréztáróban a középkori vésős aranybányászat nyomai láthatók. Mindkét bányát a rudabányai Érc- és Ásványbányászati Múzeum kezeli. Az ország egyetlen vasércbányája, Rudabányán (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) található. Az itt lakó ősember már felfedezte a hegyhát szikláinak hasadékaiban a termésrezet, és ebből készítette használati eszközeit. Az ősember lakta Csengő-barlangban talált 4000 éves rézbalták is ezt bizonyítják. Kezdetben itt rezet bányásztak és kohósítottak, amit az itt talált rézsalak leletek is bizonyítanak. A IX—XII. században már vasbányászat és vaskohászat is folyt, amit a Rudabányán és környékén: Imolán, Trizsen, Felsőkelecsényen kiásott vasolvasztók is igazolnak. Rudabánya bányászati és kohászati emlékeit az itteni Érc- és Ásványbányászati Múzeum kezeli és őrzi. Bauxitbányászati emlékünk Gánton (Fejér megye) egy 1920-ban feltárt és már lefejtett külszíni fejtésű bányaterület. Ezt és a hozzá tartozó területeket a bányászati szakirodalom századunk húszas-harmincas éveiben a világ egyik legnagyobb működő bauxitbányájaként tartotta számon. A bánya és környéke ma a Bauxitbányászati Múzeum egyik egysége. Legfiatalabb ércbányánk a Mecsek hegységben (Baranya megye) a Pécsi Uránbányákhoz tartozó kővágószöllősi uránbánya, melyet 1953—54-ben fedeztek fel. Ennek a bányának I. számú bányaüzemében levő szállítóakna már üzemen kívül áll, és az üzem ezt a jövő műemlékei között tartja számon. A szállítóakna a Mecseki Bányászati Múzeum egyik szabadtéri egysége. Szénbányászatunk a XVIII. század derekán kezdődik. Első szénbányánkat a Sopron melletti Brennbergben 1759ben kezdték művelni. Szénbányászatunkban a nagy fellendülés Mária Terézia királynő 1776-ban és 1768-ban kiadott kutatási rendelkezései hatására indult meg. Szénbányászati ipari műemlékeink száma ma még alacsony, de jelentős föld alatti és föld feletti egységekből áll. Salgótarjánban (Nógrád megye) az 1766-ban felfedezett szénelőfordulás nagyüzemi művelése 1848-ban indult meg. A műemléki József lejtakna 1873—1951 között működött. Amikor a Földalatti Bányászati Múzeum gondolata az 1960-as évek elején megszületett, a József lejtakna még épségben levő 280 méter vágatrendszerét tartották a legalkalmasabbnak műemléki és múzeumi célra. A bánya előterébe egy bányászházat, a bánya bejárata előtt egy klopacskát (lármafát) és egy bányaharangot állítottak fel. Á bányában bányagépeket, bányalovat és a salgótarjáni bányák bányamentőinek gyakorlótermét helyezték el. A Földalatti Múzeumot 1965-ben nyitották meg, és 1981-ben avatták műemlékké. A Dunántúlon Ajkán (Veszprém megye) a szénelőfordulást 1865-ben fedezték fel. Ezen a szénterületen 1904-től 1959-ig üzemelt az Ajka melletti Csinger-völgyben az Ármin függőakna. A függőakna 128 méter mély, eredetileg fából készült, 1912-ben cserélték ki vasszerkezetre. Az aknatoronyban eredeti szállítókas látható összes tartozékaival. A függőakna és a hozzá tartozó szállítógépház, kovácsműhely teljes berendezésükkel a műemlék tartozéka. Az udvaron a bányában használt gépek szabadtéri kiállítása látható. A bányászati ipari műemlék ma múzeum. Egy másik értékes szénbányászati műemlék Oroszlányban látható: a XIV. számú függőakna és a hozzá tartozó kiszolgáló épületek. Különösen értékes az aknaszállító gépház eredeti berendezési tárgyaival. A bánya 1941-től 1971-ig volt üzemben. 1979-ben eredeti állapotban bányászati ipari műemlékké és ipari múzeummá nyilvánították. A múzeum udvarán régi bányászati gépek szabadtéri kiállítása látható. Olaj bányászati emlékeinket a termelés területén meghagyni nem tudtuk, ezért a fúrótornyokat, szivattyúkat és minden, az olajbányászatban használt berendezést Zalaegerszegen (Zala megye) az ott létesített Olajipari Múzeum 32 450 m

2 szabadtéri kiállítási területén helyeztük el, mint becses ipartörténeti emlékeket. Olajiparunk múltja a múlt század közepére nyúlik vissza. Az eredményes és nagyüzemi olajbányászat 1937-ben kezdődött. Kohászat A mai ország területén egyetlen fémkohászati emlékünk, egy ezüstkohó romjai, Nagybörzsönyben (Pest megye) található. Az ezüstkohászat itt a XV. század első felében kezdődött. A kohórom az 1774-ben épített ezüstkohó maradványa.