A népi építészet védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1985 Eger, 1985)
Dr. Komjáthy Attila: Szalafő komplex védelme
viszonylagos elmaradottsága következtében a későbbi, e századi építkezések sem bontották meg radikálisan a hagyományos faluképet. Szalafő 145 lakóházából jelenleg 20 lakatlan, elhagyott. A társadalmi-gazdasági változások következtében sok melléképület funkcióját vesztve düledezik. A népesség elöregedett, elvándorolt, a helyben lakók száma az 1890. évi 776 főről 500 főre csökkent, a demográfusok előrejelzése szerint az ezredfordulón Szalafőnek 440 lakosa lesz. A lakosság elvándorlása a művelt határ és a természeti környezet pusztulásával jár. Ez az elnéptelenedéssel járó tönkremenetel a szalafői réteken, erdőkben is megfigyelhető. A fokozatosan megüresedő porták közül a néprajzi-építészeti szempontból legértékesebb helyreállítás után új, az eddigi gyakorlat szerint általában múzeumi funkciót kaphatnak. A műemlék fennmaradása, táj és épület harmonikus kapcsolata így biztosítható, de ugyanakkor épület rezervátumok alakulnak ki, olyan művi környezetek, amelyből hiányzik az élet folyamatossága, teljessége. Az összevont rendezési terv éppen ezért a lakosság itt-tartását, a lakóhely jelleg megőrzését tűzte ki alapvető céljául, számolva egyszersmind az üdülőjelleg erőteljesebb megjelenésével. A terület korlátozott befogadóképességére való tekintettel inkább a családias üdülés formáit szükséges megtalálni, elősegíteni — nagy tömegeket megmozgató idegenforgalom helyett. A rendezési terv szabályozási tervlapján került meghatározásra, hogy mely épületek műemlékek, melyeket javasolunk a jegyzékbe felvenni, hol tartanánk helyesnek rekonstrukciót készíteni, melyek a lakatlan épületek, hol tartjuk lehetségesnek új épületek emelését (házhelykijelölés), mik a beépítési kategóriák, hol kell, lehet erdőt telepíteni, milyen elképzelésünk van egy új központ kialakítására, stb. A tervben foglalt javaslatokat és előírásokat némiképp részletezve mindenekelőtt a településszerkezet megőrzéséhez szükséges komplex intézkedésekre szeretném felhívni a figyelmet. Az építészeti előírásokon kívül a közlekedés, a víz-csatorna hálózat, és az elektromos ellátás tervei is a hagyományosan kialakult térbeli struktúrák megőrzését szolgálják, hiszen, ha például a vízellátást csak egy területen oldanánk meg, óhatatlanul odavonzanánk a lakosságot, ami végsősoron szerkezeti változáshoz vezetne. Az új lakhelyek kijelölése mellett rögzítettük azt is, hogy a jelenlegi portaszerkezet megőrzése mellett hol látunk lehetőséget a portán belüli megújulásra, új épületek építésére. A már meglevő védett épületek mellett — amelyek száma a tervezés időpontjában nyolc volt — javaslatot tett az anyag több porta, épület műemléki védelmének megteremtésére. A javaslatot két főbb szempont hatotta át; egyrészt, hogy az épületek alaprajzi — anyagi — szerkezeti fejlődése nyomon követhető legyen, másrészt, hogy a védelem megfelelő térbeli elosztásával — minden szeren található lesz védett épület — a struktúra jobb megőrzését tegyük lehetővé. A terv kitért az új faluközpont lehetséges helyének meghatározására és annak megkívánt építészeti képére. A terv külön érdemének tekinthető, hogy a lehetséges új beépítésekre javaslatot tett úgy, hogy egyrészt figyelembe vette a mai igényeket, másrészt a környezeti adottságokat. Ennek köszönhető, hogy a tervet megelőző egy-két kellemetlen új épület építése óta tájat, környezetet csúfító, attól idegen épület nem épült. Az építészeti védelem mellett a települést élettel megtöltő gazdálkodási rend fennmaradását is elő kell segíteni, szükség szerint az állami támogatás eszközeivel, vagy sajátos, a hagyományos gazdálkodást és a tájat fenntartó szövetkezet segítségével. A terv elkészülte óta számos intézkedés történt. A védett porták száma ma már 20, a műemléki jelentőségű területté való nyilvánítás folyamatban van, és a terület az Őrségi Tájvédelmi Körzet részeként már most is védelmet élvez. A Pityerszeren lényegében kialakult a helyszíni, szabadtéri néprajzi múzeum, és elkészültek egy turistaszálló és egy vendéglő tervei is. Szintén szálláshelyeket terveztünk egy-egy Csörgő - illetve Papszeri portára. A Felsőszeren, az Országos Műemléki Felügyelőség anyagi támogatásával, a helyi tanács és a megyei múzeum állított helyre védett épületeket. A magánkézben levő műemlékek tulajdonosai évek óta rendszeres anyagi támogatást kapnak házaik fenntartásához. A helyi hagyományok és a társadalmi változások figyelembevételével kidolgozott intézkedések eredményeképpen Szalafőn is összhangba hozhatók a műemlékvédelem és a településfejlesztés sajátos céljai, megteremthető természeti környezet, hagyományos és korszerű építészet egysége.
