A népi építészet védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1985 Eger, 1985)

Dr. Bakó Ferenc: Az Egri Nyári Egyetem szakmai értékelése

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az Egri Nyári Egyetem szervezésének gondolata először mintegy 20 éve merült fel. A tervet a múzeum vetette fel a város vezetősége előtt olyan formában, hogy tárgyaljuk meg évente 2-3 szekcióban a város és környéke művészettörténeti, történelmi, néprajzi és egyéb sajátosságait, mutassuk be az újabb kutatási eredményeket, hogy ezáltal stúdiumok folytatását segítsük elő. Akkor ez nem valósulhatott meg, mert nem voltak meg a városban a nyári egyetem tárgyi feltételei, azaz megfelelő szálláshelyek és erre a célra alkalmas tanácskozóterem, ahol a szinkron-tolmácsolás is megoldható. Ezek az akadályok 5 év múltán elhárultak és 1971-ben megnyílhatott az első kurzus, amelynek központi témája a műemlékek védelme volt. Az eredeti, komplex elképzelésből még annyi valósult meg, hogy néhány év múlva megindult egy filmművészeti szekció, továbbá egy történelmi konferencia sorozat az egri vár 1552. évi sikeres védelmének emlékére, amely az igaz hazafiságot és hazaszeretetet ápolta. A műemléki szekció eszmei és módszertani gazdára, patrónusra talált az OMF-ben, így a város, a TIT és a központi műemléki hatóság együttműködése eredményesnek és tartósnak bizonyult, s a mai napig tart. Az eredeti tervezetben alapítványoknak nevezett ösztöndíjas helyek rendszere a műemléki tagozaton megvalósult és szilárd alapját képezi a szervezés gazdasági feltételeinek. Ezek az ösztöndíjas helyek úgy létesültek, hogy első alkalommal intézményeket, vállalatokat nyertünk meg annak érdekében, hogy fedezzék 1—1 hallgató részvételi költségeit, az illetőnek csak az utazás került pénzébe. Példának hozom fel, hogy az egri múzeum két ösztöndíjas helyet alapított, amelyekre külföldi muzeológusokat hívtunk meg. Tudomásunk szerint ez a rendszer jelentős mértékben hozzájárult a nyári egyetem folyamatosságához. Az eltelt másfél évtized során 1—1 nyári egyetem a legfontosabb tudományos és gyakorlati kérdéseket tárgyalta meg. Ilyen volt pl. a műemléki alapismeretek megfogalmazása, a helyreállítások előkészítése, a műemlékvédelem és urbanisztika kérdései, a restaurálás, a műemlék és a társadalom kapcsolata, a védelem elvi alapjai, a helyreállítás gyakorlata, a műemlék környezete, a magyar műemlékvédelem sajátos vonásai, a képzőművészeti emlékek védelme, a természet- és műemlékvédelem kapcsolódásai, az agrár- és ipartörténeti emlékek védelme, a városméretű műemlékvédelem. A népi műemlék és a néprajzi emlék kutatásának, gyakorlati védelmének kérdéseit kétszer tűzte ki központi témaként a nyári egyetem, ami úgy érzem, kellő módon hangsúlyozza e téma jelentőségét. Az a körülmény, hogy a nyári egyetem megindulása óta a hallgatóinak nagyobb része külföldi, érthetővé teszi, hogy ez az alkalom a szakmai tapasztalatcsere nemzetközi fórumává vált, amit az UNESCO is úgy tart nyilván, mint a műemlékvédelem egy továbbképző intézményét. Ugy gondolom, hogy ezek a megállapítások a jelenlegi kurzusra is vonatkoznak. A hallgatók nagyobbik fele most is külföldi, akik - benyomásaim szerint — nagy érdeklődéssel és aktivitással vettek részt a nyári egyetem munkájában. A folyó évi kurzuson egy módszertani újítást vezettek be, nevezetesen azt, hogy több lehetőséget adott a program beszélgetésre, vitára, a tapasztalatok kötetlen és közvetlenebb átadására, cseréjére. Ezt szolgálták a délutánokra és az előadáscsoportok végére tervezett 1—2 órás konzultációk és az egész kurzus legvégére helyezett fórum, ahol előre be nem jelentett kisebb előadások is elhangozhattak. Az előadások négy tematikai csoportba sorolhatók. Az egyik csoport elméleti kérdéseket tárgyalt és a népi építészet történeti hátterét, előzményeit, változásait vizsgálta. A következő csoport a védelem és megőrzés tudományos és gyakorlati módszereit taglalta, a harmadik pedig a népi műemlékfajtákat részletezte, vette szorosabb vizsgálat alá. A negyedik csoport előadásai példákat mutattak be, a népi műemlékvédelem eredeményeit nemcsak hazánkban, hanem külföldön is. A szakmai előadásokat megelőzte a megnyitás napján két ismertetés Egerről és Magyarországról, elsősorban a külföldi hallgatók tájékoztatása érdekében. Az előadásokból kitűnt, hogy építészetünk két élesen elhatárolt rétegre oszlik. Az úri, városi igények szülte, magasabb szintű építészet mellett vagy inkább alatta, falusi, paraszti építészet húzódik meg. Ez utóbbit történeti-nép-