Agrár és ipartörténeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1983 Eger, 1983)

Dr. Komjáthy Attila: A rudabányai középkori református templom helyreállításának munkálatai

kereszt, az anjou címer, sisakdísz, két toll között patkót tartó struccfej, a nap, a hold, a föld és egyéb keresztény és ősi természeti jelképek töltik ki. Ez a dia egy 1900-as felmérés felvétele. A szinte teljesen épségben maradt kapu Magyarországon — mint egyedüli példány — szenzációszámba megy. Jelenleg a miskolci Hermán Ottó múzeumban található. A kutatás során került elő az egyik befalazott déli ablak jelentős része. Sajnos, ez egy nagyon halvány dia, de azért a rajzolat látható. A szép ablakot csaknem hiánytalanul ki lehetett egészíteni. Az ablakot azért szüntették meg, mert a templom beboltozása során az egyik vállfő éppen a méretébe esett, ezért azt be kellett falazni. Mint látható, a fülke rekonstruált záradéka a mai falkorona fölé esik, tehát ebben az építési periódusban jóval magasabb volt az épület. A legkorábbi szentély pusztulása után a templomot kisebb léptékben állították helyre. A szentélyt egy keresztirányú fallal lezárták, így rövid, egyenes záródású szentély keletkezett. A templom ekkor már bizonyosan három hajós volt. Az ásatás feltárta a hajókat osztó pillérek alapozását. Ez a templom boltozott volt, erről tanúskodnak a falban megmaradt vállkövek, továbbá egy elágazó bordatöredék is. Mint már említettük, ennek a boltozatnak esett áldozatul a korábbi templom egy ablaka. Új, a korábbinál szélesebb ablakot nyitnak, ezek közül kettő - egy a déli falon az eredeti helyén, másik a keletin — másodlagos helyén ma is látható. Az ablakok késő-gótikusak, a XV—XVI. század fordulójára tehetők. Ugyanerre az időre utal az az adat is, hogy 1507 és 1510 között új oltárt építettek. Ezt az újonnan kialakult rövidebb szentély tehette szükségessé. Később, bizonyára a török uralom alatt, a második, tehát a csonkított templom is megrongálódott. Az új lakosság minimális anyagi erejét bizonyítja, hogy a helyreállítást ismét megkisebbítessél végezték el. Ekkor már a hajó keleti oldalát is lebontották és a bontott anyagból új, keleti zárófalat építettek. A beszakadt boltozatot és pilléreit nem pótolták, hanem síkfal födémmel helyettesítették, melyet mestergerenda és középen egy darab faoszlop támasztott alá. A famennyezetet a falak mentén a lefaragott késő-gótikus kövekkel támasztották alá. Jellemző módon azonban az elpusztult templomrész, a XV. század végéig, a XVI. század elejéig gótikus ablakát másodlagosan beépítették ebbe az új északi zárófalba. Az így kialakult, tagolatlan egyterű templom már a reformátusok liturgiáját szolgálta. A mestergerenda felirata szerint az átépítés 1664-ben zajlott le, bár a templom megrövidítése korábban is történhetett. Az 1664-es évet valószínűsíti, hogy 1657-ben még csak 16 család lakta a lassan betelepülő falut és a török uralom is csak néhány évvel korábban szűnt meg. Újabb, belső átalakítás történt a templomon 1758-ban. A famennyezet korábbi egyszerű kazettáinak többségét ekkor cserélték díszes, többnyire virágmintás új kazettákra. Ekkor készült a festett berendezés is. Az átalakított díszítést a mennyezet egykori kazettáján látható felirat szerint 1758-ban Kontra András és Kontra Mátyás végezték. A dedikációs feürat már magyar nyelvű. A falazott szószék fölé 1767-ben készítettek koronát, melyet a fiait tápláló pelikán díszít. 1793-ban a faharang-tornyot építették a templom mellé, illetve elé. Ezt az 1890-es években váltotta fel a ma is látható falazott, hagymasisakos torony, melyet a templom helyreállításával egyidőben tataroztak, illetve tataroztunk. Ez a torony magában foglalja a korábbi faszerkezetet is. Jelentéktelen változásoktól eltekintve, ebben az állapotban maradt meg az épület napjainkig. A műemlékvédelem már a múlt század közepétől felfigyelt a templomra, bár ekkor elsősorban a vaskapura és Perényi István sírkövére koncentráltak. Rómer Flóris,Sztehlo Ottó még látta a régi faharangtornyot is. Miskovszky Viktor 1900-ban fel is mérte az épületet. 1928—29-ben végeztek tatarozást a templomon, ám ez a szakszerűtlen beavatkozás többet ártott, mint használt. Eltekintve attól, hogy ekkor kerültek felszínre a XV. század eleji falképek. Ezen időszakban a gótikus kapuszárny a miskolci múzeumba került. Az 1960-as évekre a bányamüvelés, az ezzel járó sorozatos robbantások következtében az épület annyira megrongálódott, hogy állapota válságosra fordult. Az új bányaműveléshez hozzá tartozott szorosan a robbantásos kitermelés, s ez az épületet nemcsak dinamikus hatásával, hanem közvetlen törő-zúzó hatásával is veszélyeztette, mert a mennyezetet többször beszakította a szerte-szét repülő kő-, illetve szikladarabok. Nem lehetett tovább elodázni a statikai megerősítéssel egybekötött szakszerű helyreállítást, melyet helyi erőforrások híján az OMF vállalt magára. Állapotfelvétellel, statikai vizsgálattal kezdődött amunkaésPámer Nóra 1970-ben végzett helyszíni kutatása, ásatása után kezdtük meg a tervek készítését. A tervkészítés koncepcióját lényegében két tényező határozta meg. Először a templom jelenlegi állapotára, a XV— XVI. században keletkezett építészeti tér, s az azzal összefüggő társművészeti alkotások - mennyezet, berendezés református szellemiségét, világképét tükröző — egységét volt fontos megtartani. Ezt a beállt, kialakult egységet meg kell őrizni. Másodszor a templom számos, több középkori periódusából származó értékes fragmentumot tartalmaz, illetőleg tartalmazott. Ezek értelmezése, egymáshoz és az egészhez való viszonyuk bemutatása volt a cél. A templom alaprajzán alig változtattunk. Elbontottuk a XX. századi értelmetlen támpilléreket. Az épület csonka, befejezetlen voltát a hossz-falak támpillérként is szolgáló meghosszabbítása jelzi. Ezek tördelt, romosnak ható fal-