Agrár és ipartörténeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1983 Eger, 1983)

Dr. Sigrai Tibor: A Nyugati pályaudvar vágánycsarnokának újjáépítése

A jelenlegi oszlopszelvényből ezért csak a csarnok felőli T szelvényt és az ehhez csatlakozó lemezpárt bontottuk el, az oszlop többi része érintetlen maradt, Az új oszlopszelvény látható része olyan lesz, mint a régi, és biztosítja a vízlevezető csövek elhelyezését is. A szelvény a csarnok belső oldalán T szelvényként indul, és a gerinclemezhez csatlakozó szögvassal megy át kettős falú szelvénybe. A kibontott falhornyok és a kettős falú szelvények belsejét kibetonozták, illetve injektálták. Végül a megmaradó régi keretsarkok az új keretgerenda és az új oszlopok közé kerültek. Az oszlopokra az eredetivel azonos díszburkolatok és a díszítő öntvények is visszakerülnek. Megmaradt a fedélszékek teljes vonórudazata eredeti állapotában, csupán egyetlen vonórudat cseréltünk ki, amelyet háborús sérülés miatt annak idején már toldottak. Ezt a rudat használtuk fel anyagvizsgálat céljaira. Ki kellett cserélni valamennyi rácsos szelement. Ezek az eredetivel azonos hálózattal, de idomacélokból hegesztett kivitelben készültek, a korábbi szögecselt megoldás helyett. A felülvilágító szerkezete is teljesen új, az eredeti geometria szerinti 13,90 m szélességgel állítottuk helyre. Eltérés csupán annyi, hogy a szelemenek végén ferde kitámasztásokat terveztünk, amelyek a szaruzatok nyomott övét a kihajlással szemben stabilizálják. A szaruzatok közötti oldalsó üvegfal szerkezetét teljes egészében kicseréltük az eredetivel gyakorlatilag azonos kivitelben. Újak az üvegfal alatt húzódó, a hosszfal felső síkja között elhelyezkedő tartók is. Ezekre az eredeti díszítés visszakerült. Az érkezési oldal utolsó három keretállásánál levő ferde rácsos támaszok megerősítése egy-egy szögvaspárral történt, egyúttal teljesen új alapozás és lehorgonyzás készült. A szélrácsok is teljesen újak. A két-két szélső keretmezőben hálózatuk megegyezik a régiével. A csarnok hosszirányú szélrácsa új szerkezeti elemként jelenik meg. Sok gondot jelentett a kijárati függönyfal újjáépítése. Ez eredetileg egy háromnyílású hídszerkezetre épült, melynek felső szegély gerendája a szelemenek közvetítésével csatlakozott a tetőszerkezet többi részéhez, végeit pedig a téglatornyokba falazták. A tornyoknál levő eredeti megtámasztások meglehetősen gyengék, és a híddal együtt vízszintes erők felvételére alkalmatlanok voltak. Ez az oka annak, hogy a közbenső oszlopokat egy ferde, rácsos támasztó rúddal utólag meg kellett erősíteni. Kedvezőtlen az is, hogy a felső szegélygerenda a toronyba volt falazva, amit a gerenda tágulási mozgása ily módon megrongált. Az egész szerkezet annyira tönkrement, hogy teljes elbontása elkerülhetetlen volt. Az újjáépítés során az eredetileg nem létező és a szerkezethez nem illő ferde támaszt elhagytuk. Az új hídgerenda olyan vízszintes merevséget kapott, hogy képes a keletkező víszintes erők felvételére, a tornyoknál pedig olyan kétsíkú sarurendszerrel kiképzett megtámasztásokat alkalmaztunk, melyek a vízszintes erőket tovább tudják adni a hosszfalakra, illetve a talajra. A kijárati függönyfalból csak díszes közbenső oszlopok és a szélső konzolok maradtak meg az újjáépítés után. Az új szegélytartó nem terheli a torony tetejét. Az egész függönyfal most egy zárt keretszerkezet, a tornyok melletti oldalon egy-egy új Vierendel-tartó kialakítása révén. Ennek vízszintes oszlopkiosztása megfelel az üvegosztás rendjének. Függőleges tartói pedig az üvegfal képét nem rontják, sőt bizonyos szempontból logikusak is, hiszen a közbenső alátámasztás fölött is sűrűbbek a függőleges bordák, mintegy jelezve az alátámasztást. Ugyanez jelentkezik majd a szélső megmaradó díszes alátámasztás felett, az ottani kisebb erőnek és magasságnak megfelelően. A Vierendel-tartó egyúttal természetes folytatását képezi a szegély tartónak, így a függönyfal szerkezetileg elkülönül a torony hídszerkezet feletti részétől. Az újonnan gyártott és szerelt vasszerkezetek összsúlya 375 tonna. Az anyagukban is megmaradó részek súlya: kijárati függönyfal kb. 32, első két keretállás 26, keretsarkok 31, rudazatok 43, ferde támoszlopok 4, kijárati függönyfal oszlopai 4, összesen 140 tonna. A teljes 515 tonnás vasszerkezetnek tehát mintegy 27%-a anyagában is megmaradt. Ugyanakkor e súlyra kisebb megmaradó rész értéke jóval felülmúlja az új szerkezetekét, tekintettel a rudazatok előállításának igen magas költségére (forgácsolás nagy anyagvesztességgel). A látvány szempontjából pedig éppen ezek a megmaradó részek a legfontosabbak. A bontás a kijárati függönyfalnál kezdődött, ehhez kétoldali állvány készült, amelyről szállítható darabokra vágták a szerkezetet. A szaruzatok bontását a szerkezetre kötött himba segítségével végezték, úgy, hogy a szerkezeteket a megmaradó keretsarkok határvonalainál szétvágták. A sarokelemek leemelése igen gondosan - az oszlopnál levő kapcsolatok oldásával — történt, mivel esetleges sérülések az erősítést lehetetlenné tették volna. A szelemenek bontásához szintén különleges himbát terveztünk, mellyel egyszerre három szelemen volt leemelhető. Már a bontást megelőzően megkezdődött az új szerkezet gyártása. Elsőnek a szelemeneket gyártották. A sarokelemeket szemcseszórással megtisztították, majd kijavították, illetve megerősítették. A teljes szaruzatot vízszintes helyzetben kifektetve összeszerelték, ebben az állapotban szabályozták be a vonórudakat. A szerkezeti elemek összejelölése után a szaruzatot szétszedve szállították a helyszínre. A szerelési technológia miatt az oldalfalak gyártását és szállítását párhuzamosan kellett végezni a szaruzatokéval. Az új oszlopok készítése is nagy figyelmet igényelt, hiszen ezeket nemcsak a keretsarokhoz, de a szintén megmaradó (falazatban levő) oszloprészhez is pontosan csatlakoztatni kellett. A kijárati függönyfal híd- és tartószerkezeti részeit a gyárban a szerelési módnak megfelelő egységekben készítették. Az építést az 1. és 2. jelű szaruzat tisztításával és erősí-