Agrár és ipartörténeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1983 Eger, 1983)

Pusztai László: Munkáslakótelepek a századfordulón

Az épületek homlokzati kiképzése változatos volt, faragott fatornácok, vakolatdíszek s a népi építészet formaelemeit ötvöző elgondolások fontos szerepet kaptak. A telepek lakói szinte kivétel nélkül vidékről felköltözött munkások voltak. 1908-ban épült fel a Ganz-MÁVAG munkás-lakótelepe, a Golgota, a Delej, a Vajda Péter és a Bláthy utca által határolt telken. Ez a munkás-lakótelep már az új igényeknek megfelelően épült, kertes beépítésű, 4 emeletes házak sorából áll. Az egész telep egy sokcélú közösségi épület köré szerveződik, melynek nagyvonalú vasbeton-szerkezete építészettörténetileg is fontos. A munkás-lakótelepen 645 szoba konyhás és 10 db 2—3 szobás lakás volt; ez utóbbiakat tisztviselők bérelték. 1912-ben épült fel a ma is álló aquinkumi Gázgyári munkástelep, Almási Balogh Lóránd tervei alapján. Ez utóbbi a GANZ-MÁVAG lakótelepéhez hasonlóan kertes beépítésű, földszintes egy- és kétemeletes házakból áll. A Gázgyár akkor 100 család részére építtette, 1, 2, 3 szobás lakások voltak bennük. Nagy előnye volt — és ma is az —, hogy minden lakáshoz külön veteményeskert is tartozik! Megépülésekor csatornázott terület volt, a lakásokban gázvilágítással és gáztűzhellyel. Volt a telepen ezen kívül egy közösségi fürdő, óvoda, posta, vendéglő és kaszinó is. Az 1910-es évek elején Budapesten mintatelepnek számított. Az említett gyári munkás-lakótelepek mellett az állam által támogatott ún. kislakásos munkástelepek a legfontosabbak. Ezek a lakások általában egyetlen szobához kapcsolódó előszobából, konyhából, kamrából és W.C.-ből állottak, csupán néhány telepen épültek kétszobás lakások (Budafoki út, Bécsi út, Százados út, Kőbányai út). Építészetileg a legjelentősebb kislakásos telep a Kispest és Budapest határán felépített ún. Wekerle-telep, melyen 1914-ig 650 két- és négylakásos földszintes és 270 hat-, nyolc- és 12 lakásos egyemeletes ház épült, s minden lakáshoz egy 54 négyszögöles kert is tartozott. A telep beépítési koncepciója ugyan inkább hasonlít az „ideális" várostervekhez, mint az angol kertvárosok romantikus megjelenéséhez, mégis a telep egységes, ugyanakkor hangulatos megjelenésű. A tervezőnek sikerült megtalálni az átmenetet a falusias és a nagyvárosi miliő között, s a telep ma is őrzi elővárosi atmoszféráját. A lakóházak zömét Schodits Lajos és Éberling Béla tervezte. Az előzőkben bemutatott lakótelepek úgy mennyiségileg, mint minőségileg egyaránt enyhítettek á főváros lakásgondjain. Ugyanakkor az így teremtett környezet nem sivár, az itt alkalmazott formák szimbolikus erejükkel képesek voltak a környezethez való kapcsolódás megteremtésére. Ezt olyan tények is alátámasztják, mint pl. az épület lakóik által történő megbecsülése, karbantartása. A főváros építészei 1909—1912 közötti szociális építkezések során megtalálták a célok és eszközök összhangját. Épületeik tanulmányozása napjaink gyakorlata számára is közvetett tanulságokkal szolgálhat.