Agrár és ipartörténeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1983 Eger, 1983)

Dr. Császár László: A korai vas- és vasbeton szerkezetek építészetünkben

A vasnak és a betonnak korai megjelenését az építészetben kétféle módon is felfoghatjuk. Tekinthetjük úgy, mint egy folyamat részét, legfontosabb komponensét, amely végül is a XX. század merőben új építészeti világához vezetett, de értékelhetjük önálló építészettörténeti egységként is, főleg ott, ahol ez a szerepe a jelentősebb, pl. a magyar építészet esetében. Az első megközelítés jogosultságát több építészettörténeti elemzés bizonyította. Ez a tény abban körvonalazható, hogy más komponensekkel együtt, mint az építészi—művészi teoretika, valamint az új formaértékek kimunkálása — említsük meg az utóbbinál Piet Mondrian, Vantongerloo, Thomas Rietveld, Kazimir Malevics nevét — az új anyagok és szerkezetek óriási változásokat idéztek elő az építészet egész felfogásában és lehetőségeiben. Itt mindjárt a térélmény átalakulására, a hordott tartóelemek és a szerkezetek—nyílások viszonyára, a szerelési jellegű technológiára utalunk, mint legfontosabbakra. Ezek a vívmányok szinte közvetlenül épültek be az építészeti fejlődésbe s adták annak szerkezeti bázisát, pl. az ún. chicagói iskola, Gropius, Wright, Le Corbusier és mások esetében. Magyarországon az úttörő kezdeményezések, a legszebb példák létrejöttének időszaka a századforduló köré eső mintegy fél évszázadra tehető. Az emlékek önálló építészettörténeti egységet képviselnek. Öntörvényű továbbfejlesztésük nem tudta azonban a későbbi folyamatokat befolyásolni, mivel az első világháború és az azt követő időszak sem gazdasági, sem szemléleti okokból erre lehetőséget nem adott. A korszak kezdetét pedig nagymértékben befolyásolta a vesztett szabadságharc utáni osztrák függőség, amelynek bizonyos mérvű pozitív változását az 1867-es politikai konszolidáció hozta meg. Ha a vasanyag meghatározó korai alkalmazásában az elmondottak szerint késésben is voltunk a nyugat-európai fejlődéshez viszonyítva, a vasbeton-szerkezetek bevezetésében azonban már — mint a példákat látni fogjuk — az élenjáró államokhoz jól sikerült felzárkóznunk, olyannyira, hogy közvetítő-szaktanácsadó szerepet is vállalhattunk délkelet-európai igényeknél. Csak néhány építészeti példát a fentiekre. Az öntöttvas támaszok formájában már a XIX. század legelején megjelenik Manchesterben, a Wood és Lee cég pamutgyárában vagy Brightonban, a Királyi Palotánál. A vasutak kiépülése (Angliában 1830-tól, Franciaországban 1832-től, Németországban 1835-től) már a múlt század második felétől szebbnél szebb korai vasszerkezetű fogadócsarnokokkal építi tele Európát, s a reprezentatív igényű középületeknél is megjelenik architektonikus szerepben az öntöttvas; pl.: Labrouste két párizsi könyvtáránál 1843 és 1846 között vagy a nagyszerű londoni Kristálypalotán 1851-ből. A magyar fejlődés vázolásakor az idő adta keretek és a valós fejlődéstörténeti helyzet miatt az előadás elsősorban Budapestre korlátozódik. Legelső példáink is innen származnak. Ilyen a Dohány utcai zsinagóga 3 hajós öntöttvas vázrendszerével, amelyet 1859-ben fejeztek be. Ezzel szemben Perret párizsi, Ponthien utcai híres, sajnos már lebontott vasbeton-szerkezetű garázsával egyidőben, 1905-ben készült el Budapesten egy nagy vasbeton üzemi csarnok, eredetileg az egykori Ganz és Tsa gyárában, mint daruszerelő és motorműhely. A teljes áttekintés céljából ismerjük meg a magyar gazdasági háttér legfontosabb tényeit. Kétségtelen, hogy az 1867 utáni dualisztikus államberendezkedés nem szüntette meg az Ausztriától való függést. Mégis fellendülés indul meg. A kőszéntermelés 1873-ig 4 millió tonnáról majdnem 7 millióra növekszik, a gépi lóerő értéke 1884-ig meghétszereződik. A vasútvonalak hossza 1874-ben az 1867-esnek mintegy 2,5-szeresét éri el. Az állam szubvencióival, hosszúlejáratú kamatmentes kölcsönökkel támogatja az ipart. A jelentős fejlődés ellenére 1890-ben az ország lakosságának 70%-a a mezőgazdaságban dolgozik. Kifejezetten vasanyagú épületszerkezetek gyártásával a múlt század utolsó harmadában 3 üzem foglalkozik. Az Oetl-gyárat 1862-ben alapította Oetl János, amely ekkor még páncélszekrényeket, csatornarostélyokat gyártott. 1878-tól gyárt különböző épületvas-szerkezeteket. Munkái közé tartozik - többek között — Budapesten az új Városháza öntöttvas lépcsőháza, az Állatkert pálmaháza, az 1879-es kiállítás öntöttvas pavilonja Székesfehérváron.