Agrár és ipartörténeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1983 Eger, 1983)

Orosz István: A majorsági rendszerek kialakulása Magyarországon

Az urbáriális föld vagy úrbéres föld az a föld, ami a jobbágy használatában van, amivel a jobbágy nem rendelkezik ugyan szabadon és nem tekinthető polgári tulajdonának, hiszen járadékot fizet érte a földesúrnak, mégis a föld haszonvétele a jobbágyot illeti meg és a jobbágy nem űzhető el erről az úrbéres földről. Ez azért nagyon fontos, mert Európa számos részén, pl. az Elbától keletre fekvő területeken, igen sok esetben úgy születtek meg a földesúri gazdaságok, hogy elűzték a jobbágyokat földjeikről. Az úrbérrendezés ezt Magyarországon lehetetlenné tette és 1848-ban a jobbágyok valóban azzal a földdel szabadultak fel, amit az 1767-es úrbérrendeletben a jobbágyok kezén hagyott a törvény. A második lényeges eleme az úrbéri rendeletnek pontosan megszabta a jobbágyi szolgáltatásokat. Minden jobbágytelek után 52 nap igásrobottal vagy 104 nap gyalogrobottal tartozott a jobbágy a földesúrnak. Pontosan megszabta az urbárium a terményjáradékot, a jobbágy termeivényének kilencedében, illetve tizedében — a kilencedet a földesúrnak, a tizedet az egyháznak kellett fizetni - és pontosan megszabta a pénzjáradékot, amely egy jobbágytelek után egy magyar forint volt, nem túlságosan magas. Egy magyar forintért mondjuk lehetett 15 font húst vásárolni a XVIII. században. Milyen hatást gyakorolt a majorkodásra most már ez az intézkedés? A jobbágyi munkajáradék nem azonos mértékű volt 1767 előtt az ország különböző vidékein. A peremkörzetekben ennél több volt, lényegesen magasabb munkajáradék is előfordult, heti 2—3 nap igásrobot is. Ebben az esetben tehát a szabályozás nyilvánvalóan előnyös volt a peremvidékeken élő jobbágyság számára, kevesebbet kellett szolgáltatni. Ott nyilván a majorságok — amelyek robotmunkára épültek — nem fejlődhettek kellőképpen. Az Alföldön viszont, a majorsági termelésbe most bevonandó új területen, majdnem teljesen ismeretlen volt a robot vagy ha volt, az az évi 12 napot nem haladta meg. Ehhez képest tehát az 52 nap, illetve a 104 nap gyalogrobot rendkívül nagy járadéknövekedést eredményezett és megteremtette azt a lehetőséget, hogy a földesurak kiépítsék a robotmunkára épülő majorságaikat az Alföldön is. Megtörtént tehát az első szervezeti lépés annak érdekében, hogy majd a századvég agrárkonjunktúrájába az alföldi uradalmak is termelőüzemként kapcsolódjanak be. Ez a bekapcsolódás a napóleoni háborúk időszakában valóban meg is történt és ez indította el a magyar mezőgazdaságot a tőkés átalakulás útján. Ennek a tőkés átalakulásnak a vizsgálata azonban már nem az én feladatom, ezért köszönöm figyelmüket.