Agrár és ipartörténeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1983 Eger, 1983)

Dr. Szabó Loránd: Agrártörténeti emlékeink védelme Magyarországon

A jelenkori társadalmakban a civilizált világon mindenütt megérett és mind inkább tettekre áltódik az a nemes gondolat, hogy a történelmi emlékezet és a tudományos rendszerezés számára felkutassák, megőrizzék a múlt tárgyi és írásos emlékeit. Egyre többen követik, egyre többen figyelnek fel arra, hogy a ma hogyan megy át a holnapba, s azt is, hogy a mából miként lesz holnapra történelem. A gyorsuló események, a tudomány és technika fejlődése nyomán a közelmúlt szinte már a tegnapok létesítményeit is - gépeket, berendezéseket és munkaeszközöket - épp a többtermelés, az egyre növekvő szükségletek kielégítése érdekében újra és újra modernebbekre cserélik fel. A termelés és az életmód terén évszázadok alatt nem változott annyi minden, mint napjainkban egy-két évtized vagy éppenséggel néhány év leforgása alatt. Ami tegnap még újdonságnak számított, ma már megszokottá vált. Egyetlen dolog látszik csak szilárdnak, s ez maga a változás. Joggal mondhatjuk, hogy a változások korát éljük. S ez nemcsak az iparra, de a mezőgazdaságra is érvényes. Történelmileg rendkívül rövid idő alatt gyökeresen átalakult a mezőgazdasági munkák jellege, a földművesek évszázadokon át használatos eszközei, termelési eljárásai éppen úgy, mint a falusi életmód, egyik napról a másikra a múlté lettek. A ma még annyira gyors változások korában sem feledkezhetünk meg a múltról. Ellenkezőleg: éppen ezért fokozott kötelességünk őrizni és átörökíteni annak kimagasló értékeit. Hazánkban az agrártörténeti emlékek felkutatása, számbavétele, megőrzése és közkinccsé tétele mára már a köz, szinte a társadalom ügye lett. A jelentősebb emlékek védelméről jogszabály is gondoskodik. Több mint öt évvel ezelőtt, 1977. december 8-án jelent meg a mezőgzdasági és élelmezésügyi, az építésügyi és városfejlesztési, valamint a kulturális miniszter együttes rendelete az agrártörténeti emlékek fokozottabb védelméről. Minthogy Magyarországon a közel kilenc évtizeddel ezelőtt létesített Magyar Mezőgazdasági Múzeum az agrármúlt emlékeinek feltárása és ápolása terén hosszú évtizedek tapasztalataival rendelkezik, érthető, ha ez az intézmény lett a rendelet végrehajtás felelőse. Az együttesen kiadott rendelet a jogszabály erejével is kötelezte az állami gazdaságokat, az élelmiszeripari vállalatokat, a mezőgazdasági és halászati termelőszövetkezeteket, a mezőgazdasági szakszövetkezeteket, a mezőgazdasági szakigazgatási szerveket, a szakoktatási intézményeket és kutatóintézeteket, az erdőgazdaságokat, hogy működési területükön kutassák fel az agrártörténeti emlékeket, azokat a Magyar Mezőgazdasági Múzeumnak jelentsék be és gondoskodjanak védelméről. Jóllehet a rendelkezés egyre sürgetőbben jelentkező kulturális és társadalmi igényt elégített ki, ugyanakkor megjelenésével jelentős lendületet adott az agráremlékek feltárására és megőrzésére irányuló munkálatoknak. Jól tükrözik ezt a rendelet megjelenése óta eltelt viszonylag rövid időszakban a múzeumhoz érkezett ilyen jellegű bejelentések. A rendeletben felsorolt gazdaságok, intézmények részéről eddig 265 bejelentés érkezett, összesen 662 építményre. Ez a nagy számú bejelentés az ország 394 helységében található agrárjellegű építményeket érinti. A legtöbb bejelentés — 182 — az állami gazdaságoktól érkezett; ezt követték 141 bejelentéssel az erdészeti vállalatok, majd a tanácsok 119 és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek 109 bejelentéssel következnek. A védelemre érdemes többi épületre elsősorban a gabonaipari vállalatok, nemzeti parkok tettek javaslatot. Az építmények igen különböző funkciókat töltöttek be a magyar agrártermelés történeti fejlődésében, s ezt a funkció szerinti sokszínűséget tükrözi a bejelentett objektumok megoszlása is. Néhány adat — a teljesség igénye nélkül: kastélyra, kúriára, majorra közel 100, magtárra 66, malomra 45, pincére, borházra, csárdára 43, tanyára 11 bejelentés érkezett. A nagy múltú Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinátban 86 védelemre érdemes építményt tartunk számon. A rendelet eredményes végrehajtásáról, a végrehajtással megbízottak munkájának hatékonyságáról is tanúskodik, hogy a 662 bejelentett építmény közül eddig védetté lett nyilvánítva összesen 187. Védelemre javasolunk további 200 építményt és többet átadtunk a védelemre illetékes hatóságoknak, megyei múzeumoknak. Minthogy a védelemre bejelentett és átmenetileg védelem alá vont épületek egy részéről időközben kiderült, hogy nem sorolható a ,jelentős