Agrár és ipartörténeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1983 Eger, 1983)

Mendele Ferenc: A műemlékvédelem új területei

1974-es bevezetésével a helyreállítás is — méginkább folytatódik. Az e területen elért eredményekről jómagam is többször beszámolhattam, örömeinket-gondjainkat két évtizede Önök is jól ismerik. Mégis szót kell ejtenünk azokról az akciókról — bár dr. Barcza Géza kenyerét nem szeretném elvenni -, amelyeket társadalmi munkában több helyen is végeznek. Gondolok itt a főiskolákra (Iparművészeti, Gödöllői és Ybl), nem kevés tervezőirodára (kiemelten a BácsKiskun megyei KISZ-esekre, a somogyiakra és a Szabolcs-Szatmár megyeiekre stb.), akik felidézve a MÉSZ tagjainak 1950-es évek közepi hasonló felajánlásait kutatásaikkal, kis kiadványokban is közzétett műszaki dokumentációkkal gazdagítják a népi építészetről kialakított ismereteinket. Meg kell említenünk azokat a kezdeményezéseket is, amelyeket elsősorban Baranya, Bács-Kiskun, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Somogy és Vas megye Tanácsa teszi — közvetlenül vagy múzeumi szervezetein keresztül - a népi műemlékek megmentéséért. Sajnáljuk, hogy a hasonlóan pozitív indíttatású Tolna megyei kezdeményezés - részben a mi hibánkból — a kelleténél is több gonddal és bosszúsággal járt, s azt is, hogy — bár ezen a téren a gondja talán a legnagyobb — Veszprém megyében az átfogó rendezés körvonalai is nehezen alakulnak ki. S ha már a megyékről szó esett, említtessék meg jó értelemben egy-két település is, jelesen: Békés, Csongrád, Mezőkövesd, Szalafő, valamint Táp. Úgy értékeljük, hogy idősebb másodikként a munkásmozgalmi emlékek védelmét sikerült rendeznünk. A mindenhol és mindenkor elengedhetetlenül szükséges egyeztetésre érthetően itt volt a legnagyobb szükség, az igényelt segítséget meg is kaptuk. Közismert, hogy a részint tágabb lehetőségekkel, ugyanakkor feladatkörrel is rendelkező külföldi műemléki szervezetek elsősorban a Szovjetunióban, de Csehszlovákiában is — feladatunk lévén többek között az emlékhelyek és az emlékmüvek védelme is — ebben messze előttünk járnak. Példáikon okulva erre a területre vonatkozóan (s egy középszintű egyeztetés birtokában) kiegészítő javaslattal éltünk, de a prioritás elfogadása miatt a további lépések megtétele már nem a mi feladatunk. Az épített történeti kertekkel kapcsolatos feladatokat az ÉVM Műemlékvédelmi Bizottsága 1972-ben határozta meg. Az itt elfogadott koncepció volt az elmúlt közel egy évtizedben — és lesz a jövőben is — munkánk alapja, s eredményeként tártuk fel a sajnálatosan szinte kivétel nélkül megcsonkított, de maradványaiban még ma is értékes történeti kertépítészetünk (kisebb-nagyobb rekonstrukció esetén) ma is reprezentáló emlékeit. Megerősíttetve az ICOMOSIFLA történeti kertszekciójának 1971. évi fontainebleau-i ajánlásával — mely szerint a „... történeti kert műemlék, építészeti — kertépítészeti alkotás..." — elkészítettük a védelemre méltó történeti kertek listáját és rangsorolásuk is megtörtént. Az 1976-ban kiadott műemlékjegyzék ezt már tartalmazza és az Országos Erdőállományfejlesztés V. ötéves tervében a történeti kertek védelme is szerepelt. E munka eredményei azok a látványos rekonstrukciók, amelyeknek során Alcsut-, a Budavári Palota kertjei-, Fertőd-, Keszthely-, Mihályi-, Nagycenk-, Nagytétény-, Pannonhalma-, Ráckeve-, Sárospatak-, Szécsény-, Vácrátót-, Újkígyós-, Zsira stb. kastélykertjei megújulnak. A kastélyparkok mellett (ezeket a feladatokat is csak az OKTH-val szorosan együttműködve végezhettük el) a várak (Füzér, Sümeg) -, a védett falusi települések (Hollókő, Ócsa, Tihany) közvetlen környezete, valamint a műemlékeket is őrző Nemzeti Parkokban megindult rekonstrukciós munkák sorolhatók közös eredményeink közé. A munka során azonban szános elszalasztott lehetőségről, hiányosságról, nehezen megoldható gondról is meggyőződhettünk. Ezért mielőbb meg kellene vizsgálni a történeti kertek — igazgatási és jogi, — kezelési és fenntartási, — felújítási és rekonstrukciós (kutatás, tervezés, beruházás, kivitelezés), — hasznosítási stb. kérdéseit és ezek megnyugtató rendezésére az OKTH-val közös javaslatot kellene készíteni. Egyeztetni kell a műemléki és a természetvédelmi szempontokat, a két intézet közép- és hosszútávú terveit, de számos területen következetes és közös erőfeszítést igényelnek részletkérdéseknek tűnő gondok is. Pl.: — a védett területek egységes művelési ági telekkönyvi nyilvántartása. (Ma ez zavaros, nehezen azonosítható, a védelem szempontjából pedig sokszor előnytelen. Tájékoztatásul: a fertődi díszkert rét-és szántóként szerepel a telekkönyvben!); — a nyilvántartás eddig jórészt csak szöveges megfogalmazással készült (hiányzik a telekkönyvi rajzi ábrázolás), s ez elégtelen, félreérthető vagy félremagyarázható. (Felméréseink szerint megközelítően 100 védett kertről kell ezt közösen elkészítenünk.); — létre kell hozni a magyar történeti kertek adattárát az ICOMOS-IFLA történeti kertszekciójának 1977. évi prágai ajánlásai szerint. (Ezzel sor kerülhet az eddig szétszórt ismeretanyag rendszerezésére, s ez lehetőséget teremt a további kutatások programozására, a tervszerű tudományos kutatás megteremtésére.); — megnyugtató választ kell találnunk arra a közösen feltárt kérdésre, hogy a legtöbb területnek itt is csak a névleges kezelője van meg, de a feladatoknak nem vagy csak részben tudnak eleget tenni (szakmai ismeretek, létszám, anyagi fedezet, kivitelező, felszereltség stb. hiánya.) Kívánatos lenne legalább megyénként egy-két kertépítészeti alkotásnak, a legszebbeknek kiemelt kezelése;