Agrár és ipartörténeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1983 Eger, 1983)

Bugár-Mészáros Károly: Agrártörténeti emlékhelyek, történeti majorok és a mezőhegyesi mezőgazdasági építészeti együttes

A fában szegény vidéken az egyre növekvő lóállomány részére az 1790-es évek végén, az 1800-as évek elején téglából építettek állásokat. A félkörös záródású boltívvel kialakított tornácsor adja majd a jellegzetes empire mezőhegyesi stílust. Az ív-pillérsor közeit télen takarmánnyal berakták, nyáron nyitva tartották. Később az íveket befalazták. A kb. 100 m hosszú istállók sajátos aquaductus-szerű hatást keltenek. Ez a formakultúra később megjelenik a lovardán és a magtárakon is, de ott már nincs funkcionális szerepe, legfeljebb a faltest könnyítését érhették el vele. Ma ilyen istálló a 13, 17, 20, 22, 39,48-as majorokban maradt meg, valamint az Ómezői udvarban is. A stílus mívesebb változata jelenik meg a központi istállón is egy vállpárkánnyal gazdagítva. Okleveles adat bizonyítja, hogy az 1800-as évek elején Hild János istállókat tervezett Mezőhegyesre; tudjuk, hogy a Lovarda is az ő munkája. Feltételezzük, stíluskritikai alapon, hogy az ívsoros központi magtár, a diadalívek és kapuk, valamint a különváló gazdálkodási rész igazgatósági épülete is az ő munkája. A lovarda - régi metszet és egy XIX. sz. végi felmérés szerint - óratoronnyal épült. Oromzatán a déli kisdiadajív gömbön álló gúlái voltak. A lovarda kapui fölött levő napsugárdísz megjelenik az igazgatósági épületen is. A központ épületei egy hármas sugarúira komponálódnak, amelyben Hild János városrendezői kezét véljük felfedezni. A lovarda mellett áll az 1819-ben elültetett platánfa, amely a klasszicizmus jellegzetes hírnöke, mivel nem volt közelében más fa. Koronája hazánkban a legszebb. A központi magtár 1810 körüli ívsoros épületét utánozták a fecskési és peregi kerületközpontok magtárainál 1860 körül, csak a tető és a magasságok változtak rajtuk. Mezőhegyesen van a legtöbb (7 db) zabsilótorony az országban. Szerkezete szellőztetést és keverést is egyszerre biztosított. Ezek 1830 körül épületek. Ezen kívül Monostorpályiban van még kettő, a többi — pl. Dobozon — egy magtárhoz kapcsolódik diadalívvel vagy Nagymágocson és Csabacsüdön a magtár négy sarkába építették be. Ez utóbbi hármat Ybl Miklós tervezte. 1846-ban elkészül a rk. templom. 1847-ben kórházat építenek. A romantika idejében épül a temetőkápolna és az oromzatos plébániaház. Figyelemre méltóak a temető síremlékei is. 1864-ben épül három félnyeregtetős ház, melyek az állat-járványkórház elkülönítő istállói voltak. Az állatgyógyászat egyedüálló épületei ezek az országban. Jellemző, hogy az állategészségügy milyen ritka és fontos volt, mert azzal nem a Helytartótanács, hanem közvetlenül Bécs foglalkozott. A külterület (57-es major) érdekes gazdasági épülete a komlószárító, amely a fa szellőztetőházból és a füstölő kemencéből áll. Kutatásaink során találtunk hasonlót Cegléd Újszilváson és óriási méretben Mohács-Sátorhelyen. A majorokban a munka kezdetét és a tüzet haranggal jelezték, ezért több kis haranglábat nyilvánítottunk védetté. A kiegyezés után Mezőhegyes a Magyar Kormány fennhatósága alá került. A gazdaság irányítását Kozma Ferenc minisztériumi osztályfőnök és Gluzek Gyula igazgató végezte. Ez a korszak az elővárosi üdülőhelyi eklektika stílusában jelenik meg Mezőhegyesen. Ekkor épül a fatornácos arabeszkes állomás, a fagerendavázas víztorony, valamint az 1885-ös 100 éves jubileum alkalmával a Hotel Central, amely a mai Magyarország egyetlen fachwerkes szállodája. Az épület helyreállítását megkezdték. Elkészült a helyreállítása a faverandás villaszerű épületnek, a volt Vadász vendéglőnek, amely 1895-ben épült. A ház már erősen ki volt vetkezve homlokzati díszeiből. Az állomás, a szálloda és a Vadász vendéglő környékét a XX. század elején lugasépítménnyel, fatornácos bazárokkal ékesítették. A település belsejében parkokat telepítettek, így üdülőhelyi hangulat alakult ki. A környezetet gazdagítják az öntöttvas lámpák is. A gazdálkodás területén is új beruházások történnek az 1880-as években. 1888-ban épül fel az akkori idők legmodernebb üzeme, az 57-es major gabonaosztályozó elevátor magtára. A belső csőrendszer, silók és magtárszerkezet mind fából voltak, az eredeti csapágyak működtek 1981-ig, amikor is gondatlanság miatt leégett. Még a leégés előtt egyetemistákkal felmérést és fotódokumentációt készítettünk, így talán még helyreállítható lenne. 1889-ben cukorgyár épült, amelynek házai még ma is szolgálnak. Az agrártörténeti emlékeket védő törvény megjelenése után kezdtem el a gazdaság átkutatását és az eddigi védett 4 címszó helyett a műemlék-jegyzékben 60 fölöttire emelkedett a védett épületek száma. Sikerült megnyerni a Gazdaság és a Tanács jóindulatát a védett épületek megbecsülésére, helyreállítására és arra, hogy a már megismert régi magas építészeti színvonalhoz méltó új épületeket terveztessenek és építsenek. A Hotel Central és a Tanácsháza (1911) mellett épül az első modern fachwerkes OTP lakóház. A mezőhegyesi építészeti elemek felhasználásával az előbbi épület tervetője, Palánki Tibor kis lakótelepet tervezett, majd kiterjesztettük a helyi stílust a magánerős családiházas építésre is, amelyek megvalósulása biztatónak látszik. Ez a kis családiházas telep közvetlenül az 1790-ben épült Hangái vendégfogadó mögött, ennek régi haszonkertjében, a szegedi országút iránytörésébe épült. Ezek fogadják a látogatót. Az építészeket általában megihleti Mezőhegyes. A SZÖVTERV színvonalas ABC áruházat tervezett. Tihanyi Judit (ÁÉTI) az iskola-művelődé si ház épületegyüttesében mai ipari eszközökkel próbálta meg követni a mezőhegyesi empire ívsoros monoton homlokzati tagolást.