Képzőművészeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1981 Eger, 1981)

Bérczi László: Az egri ráctemplom ikonosztázának és faberendezésének restaurálása

A helyreállítás utolsó szakaszában megkezdett ún. Mária trónus restaurálása, amely művészettörténeti szempontból váratlan meglepetéssel szolgált. A Mária trónus a püspöki katedrával szemben helyezkedik el, felépítése is azonos. 1791-ben az ikonosztázzal együtt készült el. Színezése is az ikonosztázissal megegyező, tehát szürke márványozás, a faragott részek dús aranyozással. A trónus hátfalán egy XVlíl.sz.-i provinciális táblakép látható Szentháromság ábrázolással. A koronát tartó Szentháromság alá egy Madonna kép volt beépítve. A Madonna alakját a szabadon hagyott testfelületek kivételével ezüst lemez borította, melyet üvegből készített kövek díszítettek. Mindkét kép jó állapotban volt. A képet műterembe szállítás után átvizsgáltam, és kiderült, hogy a beépített Mária ikon hátoldala az alsó részen el van szenesedve és későbbi időből származó fával van a tábla kiegészítve. Az ezüst lemez eltávolítása után láthatóvá vált Mária vörös köpenye, azonban javítás és kiegészítés nyoma nem látszódott. Ebből nyilvánvalóvá vált, hogy a kép erősen át van alakítva. Ezek után hivatalunk kérésére a Kriminológiai Intézet a tábláról kiváló röntgen felvételt készített. A felvétel kimutatta, hogy a kép felső kb. 1/3-nyi része el van égve, melyet kiegészítettek és egy vastag masszaréteggel az egész hátteret lefedték. A felvételen a többszöri átfestés is megfigyelhető volt. Ezután elvégeztem a festékréteg megkutatását, amely teljes mértékben igazolta a röntgen felvételen látottakat Ennek alapján megállapítható volt, hogy a képet háromszor dolgozták át. 1. Először a képet körbefűrészelték, majd 5 cm széles léccel kiegészítették. Ekkor az egész háttért újra alapozták, aranyozták, Mária köpenyét és fejfedőjét jobb oldalon kb. 5 cm-rel megvastagították és az eredeti drapériával összedolgozták. 2. Második alkalommal a kiegészítést az tette indokolttá, hogy a felső 1/3-nyi rész (az eredeti és a kiegészítés egyaránt) elégett. Ekkor a hátsó oldalát a táblának leválasztották és új fára ragasztották az eredeti táblát és a kiegészítéseket. Majd az egész háttért az új kiegészítéssel együtt vastag olajos masszával szintbe hozták. A háttért újra aranyozták és Mária köpenyét barnás vörös festékkel teljesen átfestették. 3. Az utolsó átalakítást 1791-ben végezték, amikor a táblaképet beépítették az oltárba. Ekkor a hátteret újraaranyozták, a drapériát pedig ezüst domborítással borították. Ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy a kép a templom legrégebbi darabja, ezért a restaurálási munkák megkezdése előtt művészettörténeti kutatást végeztem. Kutatásaim alapján bebizonyosodott, hogy ez a képtípus velencei eredetű. A XVI. sz.-ban Velencében dolgozó görög festők festették azt a képet, melynek másolását a XVI. sz. közepén egy raguzai (dubrovniki) műhely sorozatban készítette. Az egri kép párdarabja, egy nagyon rossz állapotban lévő, erősen átdolgozott festmény, amely a boszniai Tesanj városka ikonmúzeumában látható. Ennek alapján az egri táblát a XVI. sz. közepére datálom. Ezt a datálást a Belgrádi Szerb Tudományos Akadémia művészettörténészei is elfogadták. Ez a kormeghatározás azért volt nagyon fontos, mert a magyar szakirodalom úgy tudta, hogy a hazai görögkeleti templomokban kizárólag XVII.-XVIII. sz.-i ikonok vannak. A XVII. sz.-i ikonok közül is csak 4 darabot tartottak nyilván (Székesfehérvár, Győr, Szentendre). Mint a bevezetőben említettem, az Egerbe települt szerbek egy csoportja Dalmáciából származik, írásos adataink vannak arra, hogy a XIX. sz. elejéig a tengermelléki szerbeknek külön papjuk volt. Minden bizonnyal ez a csoport hozta magával a XVII. sz.-ban ezt az ikont. Mivel a hazai anyagban egy kiemelkedő darabról van szó, ezért azt javasoltam a tervtanácsnak, hogy az oltárba egy másolatot helyezzünk és erre rakjuk vissza az ezüst domborítást, a képet pedig múzeumi szempontok szerint restauráljuk, vagyis minden átfestést el kell távolítani, az eredetit pedig konzerválva, minden retusálás és kiegészítés nélkül állítsuk ki. Javaslatunkat a tervtanács és a tulajdonos, a Budai Görögkeleti Szerb Püspökség is elfogadta. Ennek megfelelően az első lépésben a képről tisztítás előtti állapotban, hagyományos technikával készítettem egy másolatot, erre ráhelyeztük az ezüst borítót, majd az oltárba visszatettük a másolatot. Ezt követően a képről a három réteg átfestést eltávolítottam. Mária és kis Jézus nimbuszának eredeti gravírozott rózsa mintáiból is sikerült néhány kisebb részletet feltárni. A feltárás után úgy döntöttünk, hogy a későbbi időből származó fa kiegészítéseket, műtárgytörténeti szempontok miatt megtartjuk. Az elszenesedett részeket toluolban oldott paraloid műgyantával (5%) telítettem, a festett felületeket pedig mindig javítás nélkül dammár lakkal védtem le. Reméljük, hogy a magyarországi műemlékállományban lévő 44 görögkeleti és 43 görögkatolikus templom elkövetkezendő restaurálása során még több hasonló értékű művészeti alkotás kora tisztázódni fog.