Képzőművészeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1981 Eger, 1981)

Szakál Ernő: A középkori szerkesztési rendszerek és azok alkalmazása a kőszobrász restaurálásban

Amiképp a reneszánsz Herkules-kút alapozásából és a kerengőfalakból a gótikus kútház kövei előkerültek, az oroszlános kútnál a hátfalba voltak beépítve a korábban itt állott gótikus falikút kövei, így egy címerdíszű mennyezetlapnak e töredékei is, itt már az alaphálóba rakva. Kedvező analógiák alapján a kivitelezésre is sor kerülhetett. Tekintettel arra, hogy a műhelyrajzok készítésénél mi is a geometriai rendszert vettük alapul, a mi rajzainkon sem volt szükség kották bejelölésére. A már kiegészített mennyezetlapon, bár ismertük a címer részletformáit is, azokat nem jelöltük. A címerpajzs üres, aminek végeredményben jelképi jelentősége van, mert a címert szándékosan pusztították el, és nem törekedtünk a teljességre a kiegészítéseknél. A falikútról készült gipszmodellen már jól látjuk a címeres mennyezetlap és a baldachin kapcsolatát, mely az oroszlános kútnál szinte azonos szerkezetű. Ez a kút, a gótikus, Anjou-falikút tehát az oroszlános kút előképe volt. A pontos felmérésekhez ennél a kútnál is nagy segítséget jelentettek azok a bekarcolások, melyekkel még a középkori mester rajzolta tulajdonképpen a kőre a kifaragandó formát, azt a konstrukciót, mely így számunkra az eredeti alaprajz egy részletét jelentette. Az Anjou-kori falikút geometriája is két alapnégyzetből képezett téglalapra épül, ahol a négyzetek sarokpontjai az oszloptengelyeket jelentik. A további geometrikus osztások, a négyzethálók és körök együttes rendszerével minden adatot kitűztek az alaprajzban, hogy a téglalap oldalhosszát, ami pontosan egy öl - kellett csak betartanunk, mert minden további méret ebből adódott. Az oszloptengelyekre fűződő részletek rajzai, egy geometriai alapformára, egy nyolcszögkonstrukcióra vezethetők vissza, a lábazatnál, a kúttálnál, az oszloplábaknál és oszlopfőknél épp úgy, mint a baldachin középső és sarokpontjainál, meghatározva a kőrácsok alaprajzi arányait és méreteit is. Az alaprajzi négyzetháló megsokszorozásából képezett raszter a magassági méreteket határozta meg, az egyes négyzetek további négyzethálós tagolásával. Egy csodálatosan egyszerű műszer, mely szemlélteti, hogy a magassági méretek az alaprajzban benne vannak. Az alaprajzi és nézeti raszter térbeni modellje egy szabályos kristályszerkezeti vázat ad, melyben a sarokpontok a mélységi és magassági arányok fix pontjai, és akár egy modem, mai, azonos méretű elemekből összerakott épületvázhoz hasonlíthatók. Rajzban ez újra bonyolultabbá válik, ahol az egyes alapnégyzetek különböző részletformák hordozóivá válnak, az alépítménytől a kúttálon át az oszloplábaknál csak úgy, mint a vízköpőknél, oszlopfőknél és a baldachin kőrácsainál és vakmérműveinél. Az egész szerkesztési rendszerhez szorosan, logikusan és gyakorlatiasan kapcsolódik az egyes kőfaragványok kőosztása is, mint a ^erv szakszerű kivitelezésének egyik feltétele, szinte felülmúlhatatlan szakmai tudással és érzékkel. Az Anjou falikutat és a gótikus kútházat ugyanaz a műhely, ugyanazok a mesterek készítették. Ezen a rekonstruált falikúton, mely Budapesten a Nemzeti Múzeumban került felállításra, a különböző kőanyagok ugyanúgy megfigyelhetők, mint a kútháznál. Az andezitbreccsa, a mészkő azonban nem különült el egymástól, mert ezek a kutak élénk színekkel voltak kifestve, piros, kék, zöld, fekete és arany pompájával, mint egy színes könyvillusztráció vagy iniciálé.