A magyar műemlékvédelem sajátos vonásai (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1980 Eger, 1980)

Dr. Heinó Widtmann: A magyar műemlékvédelem osztrák szemmel

9. A szükséges „lakni" funkció mellett azoknak a szükséges központi berendezéseknek a telepítésére is kell gondolni, melyekre mind az óváros lakójának, mind a látogatóknak egyéni igényként szüksége van és amelyek csak az ezzel kapcsolatos funkciókeverékkel eredményezik az „urbanizáció" nevű jelenséget. Az üzletek, butikok, intim vendéglők és ehhez hasonlók felelnek meg a legjobban a régi utcák, terek mintaszerű kis részméreteinek. Ennek a feladatnak az elhanyagolása, mégha máskülönben a restaurálás építészeti minősége kiváló is, közterületek (utcák, terek stb.) elnéptelenedéséhez vezethet, vagy ahhoz, hogy a központi funkciók az óváros szélére húzódnak, ill. az úgynevezett „Gründerzeit" negyedbe kerüljenek, ahogyan ezt sok közép-európai városban, valamint Magyarországon is észlelni lehet (Sopron, Kőszeg, Budapest). Mindenhol, ahol ezt a feladatot tudomásul vették és legalább részben megoldották, adódnak nagyértékű, élményszerű példák (Székesfehérvár). 10. Egy idő óta néhány közép-európai városban az értékes óvárosi magokat úgynevezett védőzónákkal igyekeznek megtartani, védeni. Grazban ezt kb. 1974-ben vezették be az ún. „Graz óvárosának megóvásáról szóló törvény "-nyel. Még valamivel ezt megelőzve Magyarország is védőzónákkal vette körül a legértékesebb történelmi városmagot. De mivel a hétköznapok gyakorlata azt mutatta, hogy a városmagok peremzónája is sok értékes, megóvásra érdemes építészeti anyagot tartalmaz, Pl. ahogyan azt Sopron városában a „Két Mór-ház" (Zwei-Mohrenhaus) tanúsítja, közel áll a védőzónák kibővítése. Grazban erre 1979-ben mertünk vállalkozni, annak érdekében, hogy néhány értékes építészeti anyagot a XVIII. és XIX. századból meg tudjunk menteni. Mint a magyar építőművészet tisztelője, egy alapos vizsgálat után el tudnám képzelni, hogy itt is kibővítésre kerüljön néhány védőzóna határa. A műemlékvédelem számára fontos feladatot képez még azoknak a kulturális javaknak a védelme és fenntartása, melyek az óváros védőzónafalain kívül esnek. A még mindig adott falusi architektúra minőségéről van szó, amely az ország nagy részét jellemzi. Azokról a régi útjelzőtáblákról is szó van, amelyek már ma gyakran az utolsó in den ti fika ci ós jelei (azonosítási) egy vidéki térségnek. Ez nemcsak magyar prbléma. De mégis, ha erre a feladatra nem figyelünk fel, fennáll az a veszély, hogy kultúrtájaink, néhány védett városmag stb., illetve egyes híres műemlékek kivételével — mint pl. a fertődi kastély és hasonlók — építészeti műemlékekké redukálódnak. A fejlődésnek egy ilyen fajtája hosszú távon kultúrsztyeppék létrejöttéhez vezetnek, melyeket néhány művészi kincs szakítana meg helyenként. Nekünk viszont ma arra kell törekednünk, hogy folyamatos kultúrtájakat mentsünk meg, melyek az emberek minden életterületén megtartandók. 11. Mint olyan osztrák építész, aki magyar szomszédainak gondolat- és érzelemvilághoz való kapcsolataiból adódóan nem mindennapi közleményt is szeretne tenni végezetül, a következőkre szeretném önöket felszólítani; a lényeges esztétikai és művészettörténeti tényezők mellett ne tévesszék szem elől a valóságosan élő óváros revitalizációját; mondjanak le a pusztán akadémikus művészetszemléletről és óvják, gondozzák azokat az objektumokat is, amelyek talán már-már a giccs fogalmát súrolják, de hangulatos összhatásukban pótolhatatlanok; az önök összetéveszthetetlen, művészien formált örökségük mellett észleljék a közép-európai térség kulturális közösségét is; gondoljanak mindig ideológiamentesen országuk értékes egyházi örökségére. Ha mindez megvalósul — és meg vagyok róla győződve, hogy ez lehetséges —, akkor Magyarország továbbra is csúcsteljesítményeket hoz létre a műemlékvédelem területén. Emellett a kulturális örökség megőrzéséért, újraélesztéséért és megváltoztathatatlanságáért tett erőfeszítések mindig döntő célkitűzésekre irányulnak majd, mint az a célkitűzés, hogy a társadalomnak mind többet ajándékozni abból, amit mi még ma is „Hazának" nevezünk.