A magyar műemlékvédelem sajátos vonásai (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1980 Eger, 1980)

Dr. Román András: A magyar műemlékvédelem a nemzetközi integrációban

1979-ben Tbilisziben rendeztek egy szakértői megbeszélést, ahol azonban csak főként falkép-helyreállítási kérdésekről esett szó, így a téma alaposabb kidolgozása a további évek feladata. Az idegenforgalom fejlesztése a természeti látványosságok és ősi emlékek felhasználásával — ez az ötödik közös munkaterület. Sajátságos és véleményem szerint vitatható módon ennek felelőse Mongólia. Kételkedem abban, hogy bármennyire is növekszik az idegenforgalom és csökkennek a távolságok, egy idegenforgalmi téma fellendítéséhez elsősorban mongol tapasztalatokat kellene alapul venni. A konzerválási és restaurálási munkák során alkalmazott új technikák és anyagok kidolgozása nemzetközi integráció egyik legfontosabb feladata lehet, legalábbis a magam véleménye szerint. Ezért a munkaterületért az NDK szakemberei felelősek és tevékenységüket szintén megkezdték. Ha az összehangolt munka nyomán sikerül egy sor újszerű anyagot és technológiát nemzetközileg ismertté tenni, ez jelentős eredmény lenne. Mi magyarok elsősorban a nedves falazatok utólagos kiszárításával értünk el jó eredményeket, ennek KGST szintű alkalmazásának alig lehet akadálya. Magyarország témája a kulturális javak népszerűsítési formáinak és az ezzel kapcsolatos technikai feltételek ajánlásának kidolgozása. A munka a Múzeumi Restaurátor és Módszertani Központ irányításával megkezdődött, alapját a több éve folyó és kitűnő eredményeket felmutató Tájak, Korok, Múzeumok akció képezi. A faépületek és tárgyak konzerválásának módszerei, technikája és anyagai kérdésben a bolgárok a témafelelősek. Ennek mindenképpen megvan a logikája, hiszen Bulgáriában a műemlékállomány zöme fából készült, egész fakonstrukciójú városok és falvak várnak helyreállításra, ámbár e tekintetben már eddig is jelentős sikereket értek el. Ezt a tevékenységet a bolgárok minden bizonnyal összehangolják majd az ICOMOS munkájával, hiszen ismeretes, hogy az ICOMOS nemzetközi népi építészeti szakbizottsága is Bulgáriában, Plovdivban székel és ez a tevékenység nemzetközi szinten bolgár irányítással és koordinációval folyik. Kuba a felelős a következő témáért: történeti és kulturális emlékek kutatása és felhasználása tropikus körülmények között. Nincs információnk arról, hogy ez a munka megkezdődött volna, de őszintén szólva nem is tudom, hogy a mérsékelt égövi európai szocialista országok milyen tapasztalatokkal tudnának hozzájárulni a közös eredményekhez. Hátra van még a lengyelek által vállalt három témacsoport. Az egyik a restaurátor-üzemek szervezésére és azok pénzügyi ellátására vonatkozik. Az első megbeszélések itt is megtörténtek már. Másik munkaterületük a restaurátori tevékenységgel kapcsolatos információkra vonatkozik, ázaz a kiadványokra, az egységes terminológiára, a publikálások szervezésére, az ezekkel kapcsolatos technikai kérdésekre. Végül az utolsó, 12. téma a restaurátorképzéssel foglalkozik, és szeretném hinni, hogy ezen nemcsak a műtárgy-restaurálást, hanem a műemlék-helyreállítások, általában a műemléki szakemberképzéssel is foglalkozni kívánnak, hiszen a mérnöktől a nádazó munkáig egyaránt speciális képzésről van szó. Noha csak egy mostanában kibontakozó munka nemzetközi együttműködéséről van szó, az abban való magyar részvétellel ennek ellenére sem lehetünk elégedettek. Ennek okát főleg abban látom, hogy a többi országgal ellentétben Magyarországon a műemlékvédelem nem tartozik a kulturális tárcához, márpedig a tevékenységet mindenütt a kulturális minisztériumok szervezik, koordinálják és finanszírozzák. Magyarországon a műemlékvédelem bázisintézménye, az Országos Műemléki Felügyelőség és Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumhoz tartozik, a munka dandárját itt kellene végezni, a feltételeket viszont ehhez a Kulturális Minisztériumnak kellene biztosítani. Kellene, de nem teszi. A prágai szakértői tanácskozáson a kijelölt szakember, Sedlmayr Jánosné Ybl-díjas építész nem volt ott, mert kiutazását a Kulturális Minisztérium nem engedélyezte. A nyilvántartással foglalkozó rozsnyói megbeszélésen a magyar küldött, Dobrovits Dorottya saját költségén vett részt ügyszeretetből és lelkesedésből. Mindaddig, amíg e tekintetben szervezeti vagy mentalitásbeli változás nem lesz, a magyar részvételben nem bízom. Nagy kár ez, mert a nemzetközi együttműködés vagy integráció olyan lehetőségeit szalasztjuk el, aminek kárát a műemlékek látják, másrészt politikailag sem megengedhető Magyarország távolmaradása vagy visszahúzódása a szocialista országok közös munkájától. Befejezésül, a teljesség kedvéért, röviden szükséges szólni arról a munkáról is, amelyben a magyar műemlékvédelem az ICOMOS keretei között részt vesz, noha integrációnak ez igazán nem tekinthető. Túl azon, hogy lehetőségünkhöz mérten az ICOMOS szakmai rendezvényem, kollokviumain igyekszünk rendszeresen résztvenni, folyamatos munkát végzünk az ICOMOS egyes nemzetközi szakmai bizottságaiban. Zádor Mihály professzor a konzerválási szakbizottságban képviseli a magyar szakembereket és az ezirányú munkát. Jómagam a népi építészeti szákbizottságnak vagyok tagja. Megtiszteltetésnek tartom, hogy ez a bizottság munkatervébe vette a népi építészet fogalomkörének meghatározását, amit mint fontos feladatot, 1977-ben a Magyarországon tartott konferencián javasolni voltam bátor. Az ICOMOS keretében folyó, a népi műemlékek érdekében kifejtett nemzetközi tevékenységről tavaly szóltam az Egri Nyári Egyetemen, így azzal részletesebben foglalkozni ismétlés volna.