A magyar műemlékvédelem sajátos vonásai (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1980 Eger, 1980)

Dr. Barcza Géza: A műemlékek hatósági és társadalmi védelme

A bejelentés alapján végezhető műemléki érdekű munkáknál is csak abban az esetben veheti tudomásul határozattal az építésügyi hatóság a tervezett munkára vonatkozó bejelentést, ha az építtető becsatolja a műemléki hatóság írásban adott műemléki hozzájárulását. Olyan munkavégzés esetében, amikor a jogszabály még bejelentésre sem kötelezi az építettőt, ha a tervezett munka műemléki érdeket érint, kötelező a műemléki hatóság engedélyének beszerzése és a munka csak az általa előírt módon végezhető. Ez az a kivételes eset, amikor a műemléki hatósági előírások nem az építési hatósági engedély részeként, hanem közvetlenül fellebbezhetők meg. A műeméki hatóság engedélye szükséges a műemléki jelentőségű területen és a műemléki környezetben történő új építkezéshez, valamint azon kívül is minden új épület építéséhez akkor, ha az az elhelyezése, tömege, külső megjelenése folytán valamely védett építmény jellegét és művészeti megjelenését bármely módon érinti. Az építési engedélyezési eljáráshoz hasonlóan rendezik a jogszabályok az épületek és egyéb építmények használatba vételével kapcsolatos eljárást is, vagyis a műemléki hatóság ennek során is szakhatóságként működik közre, jár el a műemlékileg védett épületeket, építményeket illetően (3/1977. (I. 18.) ÉVM számú rendelet). A műemléki hatóság előzetes hozzájárulása szükséges a műemlék hasznosítási módjának megállapításához, illetőleg megváltoztatásához, a védett épület kezelőjének kijelöléséhez, a műemléki érdeket érintő területfelhasználáshoz, telekkialakításhoz, kisajátításhoz, a műemléki jelentőségű területen és a műemléki környezeten belül bármely építészeti vagy tájképi környezetalakításhoz -ezen belül még a fák kivágásához is. Ilyen esetekben a műemlék jellegét és művészeti megjelenését bármely módon érintő munkálatokra csak a műemléki hatóság által előírt módon kerülhet sor. A műemlékileg védett képző- és iparművészei alkotások (szobrok, emlékművek, díszkutak sjb. ) elhelyezéséhez, áthelyezéséhez, felújításához, valamint a temetők (temetőrészek) kiürítéséhez, továbbá a száz évnél régebbi vagy képzőművészeti alkotást magában foglaló síremlék lebontásához is szükséges a műemléki hatóság hozzájárulása. Ha építkezés során építészeti emlék vagy építménnyel kapcsolatos alkotás - lelet — kerül elő, ugyancsak igénybe kell venni a műemléki hatóság közreműködését. Az épületek fenntartását jogszabályaink a tulajdonosok - állami tulajdon esetén a kezelő szervek - feladatává teszik. Ez az előírás a műemlékekre is érvényes, vagyis a tulajdonos (kezelő) köteles a földrészlet és az azon lévő védett építmények fenntartásáról, jó karban tartásáról gondoskodni és az építmény állapotát, állékonyságát a jogszabályokban meghatározott módon és időszakonként felülvizsgálni. Általános érvényű előírás az, hogy a műemlékileg védett építményeket épségben, jellegük megváltoztatása nélkül kell fenntartani, de ez természetszerűen végső soron azt jelenti, hogy a fenntartást (karbantartást, felújítást, korszerűsítést stb.) a műemléki hatóság által előírt módon kell biztosítani. Amennyiben a tulajdonos (kezelő) a fenntartási kötelezettségét nem teljesíti, az építésügyi hatóság a védett építmény helyreállítását stb. rendelheti el. A műemléki hatóság megkeresése alapján ezeknek a műemlék védelmét szolgáló munkálatoknak az elvégzését az építésügyi hatóság köteles elrendelni. Ha az elrendelt munkálatok elvégzésére nem kerül sor, az építésügyi hatóság kényszer-helyreállításra hozhat határozatot, s a kötelezett helyett elvégzett munkálatok költségeit közadók módjára hajtja be. Olyan esetben, amikor a nem állami tulajdonban álló védett építmény eredeti jellegének kifejezésére vagy hatásosabb érvényesülésére irányuló munkálatok elrendelésére kerül sor, az elvégzett műemléki érdekű munkák költségeinek egy részét az állam a tulajdonostól átvállalja. A műemlékvédelmi hatósági tevékenység alapja a tanácsi szervekkel egybehangolt munkavégzés. Ez a tanácsoknak nemcsak a hatósági jogkörben végzendő, hanem az állam tulajdonosi jogkörének gyakorlása keretén belül, valamint az ágazati irányítás során ellátandó - a műemlékek fenntartását és hasznosítását elősegítő - feladataira is vonatkozik. Bár a műemlékek védelmét a műemléki hatóság az építésügyről intézkedő 1964. évi III. törvény és a műemlékvédelemről szóló 1/1967. (I. 31.) ÉM számú rendelete alapján — a tanácsi szakigazgatási szervek közreműködésével — elsődlegesen építésügyi igazgatási tevékenységként biztosítja, azok megóvását, megmentését a jog egyéb ágazati útján — ezek között szabálysértési és büntető szankciókkal is — kívánatos elősegíteni. Ezekre azért van szükség, mivel a pótolhatatlan kulturális értékek fenntartása közérdek, s elpusztításuk, megsemmisítésük, megrongálásuk esetén annak érdekében, hogy az ilyan jellegű cselekmények elkövetését meggátoljuk, attól az embereket visszatartsuk, elrettentsük, büntetést kell alkalmazni. A büntetés enyhébb formája a szabálysértés esete. Ennek elkövetésére — amennyiben a cselekmény nem bűntett — akkor kerül sor, ha valaki a műemléket gondolatlanul megrongálja, illetőleg azon a műemléki hatóság hozzájárulásához kötött munkálatot, ilyen hozzájárulás nélkül vagy a hozzájárulástól eltérő módon végez, illetve végeztet. Hasonlóan műemléki szabálysértést követ el az, aki az építkezés során előkerült építészeti emléket vagy építménnyel kapcsolatos képzőművészeti alkotást az építésügyi hatósághoz haladéktalanul nem jelenti be és a lelőhelyet a hatóság intézkedéséig nem hagyja értintétlenül. A Szabálysértési Kódex (17/1968. (IV. 14.) Korm. sz. rendelet) a műemléki szabálysértést 5.000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal rendeli büntetni.